Nem tudod leírni, csak átérezni - Beszámoló a XV. Ifjúsági Világtalálkozóról
Január végén, Panamaváros adott otthon a XV. Ifjúsági Világtalálkozónak, ahol idén 156 ország katolikus fiataljai találkoztak. A Szombathelyi Egyházmegyéből is vettek részt fiatalok a találkozón.
Nem mindennapos élmény volt számomra az, amikor a kulturális sokk mellett átélhettem a többszázezres tömeg pozitív hatását.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia csapatának tagjaként indultunk el január 17-én Budapestről Costa Rica fővárosába, ahol a Shalom Közösség szervezésében vettünk részt az előtalálkozón. A világ legboldogabb országa címmel illetett ország nagyon sok élményt és felejthetetlen pillanatokat, máskor meglepő fordulatokat tartogatott számunkra. Akár a liturgia akár csak egyszerű felvonulás más volt, mint hazánkban. Nem rosszabb, nem jobb, másabb. San José városában családoknál szálltunk meg, akiknek mindennapi életébe is bepillanthattunk. Sok tanúságtételt láthattunk így, a hétköznapi tevékenységükben. Costa Rica természeti kincseibe is betekintést nyerhettünk. Egyik nap a szállást biztosító családunk elvitt minket egy esőerdei túrára, aminek a végén egy nagy vízeséshez értünk. Másik nap pedig a 3432 méter magas Irazú vulkánt nézhettük meg. A costa ricaiak vagy, ahogy magukat hívták „tico”, nagyon nyitott szívű és vidám nép volt, az élet minden apró örömének nagyon örültek. Jó volt ezt így megtapasztalni, hogy ebbe a mentalitásban Isten áll a középpontban.
Majd január 21-én este busszal indultunk útnak, hogy eljussunk Panama városba. A közel 20 órás buszút végén eljutottunk a célba. Nagyon ellentmondásos vidék volt számunkra panama fővárosa, mert a felhőkarcolók sokasága között ott voltak a nyomornegyedek. Mi a San Pedro Plébánia családjainál kaptunk szállást, belelátva egy átlagos család életébe. Talán szegényesnek tűntek a házak, sokaknál sem internet, sem TV, vagy akár vezetékes víz sem volt. De ők igazán boldogok voltak. Felemelő volt látni, hogy ezzel szemben minden családnál házi oltárok voltak, és mindenki igazán hitelesen és buzgón élte meg hitét. A szentmisén mindenki mosolygott, a helyi plébános és a közösség szeretete már odaérkezésünkkor érezhető volt a levegőben. A plébánián rajtunk kívül még a romániai küldöttség volt, a katekéziseket Böcskei László nagyváradi megyéspüspök tartotta magyar és román nyelven egyaránt. Megismerhettük az óvárost, a történelmi ékköveivel, sétáltunk a Csendes-óceán partján, fesztivál hangulatú koncerteket élhettünk át. Részt vettünk a hivatalos programokon is, a pápa fogadásán, virrasztáson, pápai nagymisén is.
„Ti nem a jövő, ti az Úr most-ja vagytok!” – hangzott el a zárómisén. Ferenc pápa a beszédében felhívta a figyelmünket, hogy legyünk az Egyházban mindig jelenlévő állandó újdonság tanúi. A tanítvány mibenlétét is megemlítette a pápa, aki szerint, ha valaki elindul az úton, az már tanítvány, aki leül, az vesztett. A pápa elmondta, hogy a találkozó végén nem készül dokumentum, nem ez lesz az eredmény. Az eredmény az ima lesz, és a remény az arcukon.
De mit is hoztam haza a találkozóról? A rengeteg mosolyt, örömöt és beszélgetést azokkal a fiatal katolikusokkal, akik a világ más tájain élnek. A tapasztalatcsere útján új ötletekkel gazdagodtam, és megismertem új módokat, ahogy az egyes nemzetek ünneplik a szentmisét. És még egy dolgot: bárhol és bármikor vagy, akármilyen körülménnyel, mindig legyünk nyitott szívűek Isten és a többi ember felé.