„Adj tíz perc csendet Jézusnak!” - Szakkollégiumi lelkigyakorlat

Nagyböjti lelkigyakorlatot tartott a II. János Pál Katolikus Szakkollégium április 4-7. között.

A mostani volt az első nagyböjti lelkigyakorlatom a Szakkollégiummal, és most néhány személyes élményemre emlékeznék vissza.

Ezt a lelkigyakorlatot Martos Levente Balázs atya, szakkollégiumunk spirituálisa kezdte meg csütörtök este (04.04.) szentségkitétellel a szakkoli kápolnájában. Ez volt a szakkoli kápolnájának első szentségimádása és az első éjszakai virrasztása is.

A szakkollégium lakói beosztották egymást és így vállaltunk hosszabb-rövidebb imaidőt az éjszakában. Az én lakásom tíz órától fél tizenegyig volt felelős. Ez alatt az idő alatt csendben elmélkedtünk, majd Petra felolvasott egy imát és utána közösen elénekeltük a Miatyánkot is.

Másnap, pénteken délután kezdődött egy kis elmélkedés Balázs atyával és Míra nővérrel, de előtte Balázs atya közösségformáló játékaival melegítettünk be. Az ötletes feladatok után csoportokban folytattuk az elmélkedéseket a megadott témák szerint. Az egyik csapatkapitány én lettem, melytől egy kicsit tartózkodtam, de megküzdve a lámpalázzal sikerült elmondanom a csoportom gondolatait kisebb-nagyobb sikerrel.

A csoportos feladatok után Balázs atya bevezetett a szemlélődő imaformába is. A megérkezés. Ez a gondolat hatotta át közösségünket abban a 10 percben, amit szigorú néma csendben, körbeülve sikerült imával egyénileg eltöltenünk. Milyen érdekes, hogy csupán 10 percet adtunk Jézusnak mély csendben és mennyi minden történt velünk ebben a rövid időben. Mindenkit megérintett ez a szokatlan csend – bizonyította az is, hogy sokan ezt a 10 percet tartották az egyik meghatározó élményüknek a lelkinapunk során!

A péntek esti lelkigyakorlat szentségeltétellel, imádsággal és egy finom vacsorával végződött.

Szombaton reggel indultunk is Tihanyba. Az úton a lányokkal beszélgettünk, majd játszottunk is egy keveset nagy nevetés kíséretében. Igazából azért is vártam ezt az utat, mert még nem voltam Tihanyban, másrészt, mert végre találkozhattam a bátyámmal, akit utoljára Karácsonykor láttam. Ő éppen papnak tanul Győrben. A Bencés Apátságnál találkoztunk Mogyorósi Márk atyával, akit szerzetesi nevén most már Ányos atyának hívnak. Ányos atya előadásában elmesélte a szerzetesek életét, beszélt a fogadalmáról is. A beszélgetést szerzetesi imaóra zárta az Apátságban.

A pörkölt és a meggyes rétes után a Szakkollégium meghívott minket sütizni is. Én egy levendulás sajtkrémtortát ettem. A finom pörkölt után nagyon kevés hely maradt, de sikerült legyűrnöm a sütit, így az nem veszett kárba.

A remek ebéd után kaptunk annyi szabadidőt, hogy lemozogjuk azt. Az útszéli boltokat csodálva jártuk be Tihanyt a lányokkal. Mindenhol szebbnél-szebb levendulás zsákokat láttunk. Dórival ketten ki is néztünk néhány levendulás macit, melyeket szomorúan otthagyva mentünk tovább. Ányos atyától a délelőtti beszélgetésben azt is megkérdeztük, hogyan lehet Tihanyban a csendet és a békét megtapasztalni. Nos, ebből egy kis ízelítőt kaphattunk a délután. Tihany még zárva volt. Nem indult el a nyári tömeges turistahad! Volt hely leülni a padokra, fotózni és beszélgetni is. Amikor már visszaértünk az Apátság elé, a lányokkal leültünk egy padra és napoztunk, majd Dórival meggondolva magunkat visszamentünk a macikért...

Fél ötkor Balázs atya tartott szentmisét az apátsági kápolnában, melyet fáradtan, de békében imádkoztuk végig. A szentmisén a könyörgéseket mi magunk mondtuk a kollégiumért is, és a zenei kíséretet a szakkoli énekkara szolgáltatta.

A szakkollégiumi lelkigyakorlatunk a vasárnap esti nyolcas szentmisével zárult, melyet Balázs atya tartott a Zárdatemplomban.

A szakkoliban ez volt a második lelkigyakorlatom. Az elsőt Pécsen, míg a másodikat Tihanyban töltöttem, és egyszer sem bántam meg, hogy részt vettem rajtuk. Remélem jövőre is szép helyekre megyünk.

Bodorkós Ágota szakkollégista

Fotó: Mihajliv Renáta, Gaspari Gábor