Nagycsütörtök este - Szentmise az Utolsó Vacsora emlékére
2019. április 18-án, nagycsütörtökön este Székely János megyéspüspökkel közösen emlékeztek a Székesegyházban összegyűlt hívek az Utolsó Vacsorára.
Az Utolsó Vacsora felidézésével az Eucharisztia alapítására emlékezünk, amikor Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait. A szentírási olvasmányok felidézik az egyiptomi kivonulás éjszakáját, amikor az angyal megkímélte az izraeliták házait, mert a bárány vérével megjelölték az ajtófélfákat. A húsvéti lakoma áldozati báránya Krisztus előképe: saját testét adja értünk, vére pedig megszabadít a bűntől, az örök haláltól. Nagycsütörtöknek éppen ezért ünnepélyes és örömteljes hangulata van. Nagycsütörtök az Egyház legősibb ünnepei közé tartozik. Az ősegyházban ezen a napon fogadták vissza a bűnbánókat.
A nagycsütörtöki evangéliumban halljuk, hogyan mosta meg Jézus tanítványainak lábát. Ez a cselekedet örök időkre szóló példaadás, hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni. Ennek emlékére Székely János megyéspüspök is megmosta az arra kiválasztott emberek lábát. A lábmosás szertartásában Jézus példájára emlékezik az Egyház.
Szentbeszédében Székely János az esti liturgia három titkáról: a lábmosásról, az Eucharisztia alapításáról, és Jézus imájáról a Getszemáni kertben beszélt.
Kiemelte: a lábmosás példa, hogy az Élő Isten Fia letérdel a gyarló, bűnös emberek elé. Ez a pillanat előre jelzi, hogy majd a kereszten a vérével mossa le bűneinket. Isten térdel a gyarló ember előtt. Jézus ezzel a tettével feltárja, hogy ki az Isten. Feltárja, hogy Isten a teremtést komolyan gondolta., Egész önmagát nekünk akarta adni, ezért alkotott. Magához akarta ölelni az embert. Amikor Jézus ember lesz, soha többé az emberséget nem veti le magáról, így Isten végérvényesen átölte ezt a világot. Neki az ember, minden gyarlósága ellenére végtelenül fontos. Istent nem úgy kell elképzelni mint egy földi királyt, aki előtt leborulnak, és parancsot oszt. De az idők teljességében megmutatta,hogy nem ilyen. Kicsinnyé lett, gyönge gyermekként született a világra. Isten nem parancsokat ad, hanem kér minket: válaszd az élet útját, válaszd a teljesség, a hiteles emberi élet útját. Ehhez azonban Istenben kell élnünk. Így lehet, hogy a lábmosás nem küldő kötelesség, hanem szívből fakadó alázatos cselekedet.
A másik nagy titok az Eucharisztia, amely forrás és csúcs. A nyugati kultúránk azért haldoklik, mert ettől a forrástól elszakad. Az Eucharisztia Krisztus megtört teste, a kereszten kiontott vére. Isten úgy győzi le a bűn engedetlenségét, hogy Krisztusban megszületik a tökéletes engedelmesség és odaadás. Venni az Eucharisztiát azt jelenti, hogy én is vállalom, hogy Istennek egész létemmel igent mondok. Igent mondok a szeretetre, ha kell egészen önmagam odaadásáig. Az Eucharisztiát venni következményekkel jár: vállalom, hogy olyan leszek mint ő. Testem és életem is megtört kenyér lesz, odaadott élet.
A harmadik titok Jézus Getszemáni kerti imája. Jézus tanít minket a zsoltárokat úgy énekelni, ahogy ő énekelhette. Számunkra minden szónak a zsolozsmában teljesen új és mélyebb értelme lett. Vele együtt mondjuk, a Fiúval együtt kiálltunk az Atyához. Belépünk a Szentháromság életébe. Jézus itt a kertben is imádkozik, úgy ahogy tette egész életében. Gyakran az egész éjszakát Isten imádásban töltötte, mert elemi szüksége volt rá. Mi ezt is elfelejtettük. a csend erejét, mondta Székely János. Székely János szentbeszéde meghallgatható itt.
Dr. Székely János megyéspüspök szentbeszéde meghallgatható itt.
Az esti szentmise elején a jelképek az utolsó vacsora örömének hangulatát idézik. Ezért van a pap fehér miseruhában, ezért szól a mise elején az orgona, és ezért van virág az oltáron. Dicsőségre minden templomban megszólalnak a harangok, a csengők, az orgona, majd a Glória után elnémulnak nagyszombat estig. A mély gyász jeléül ezután csak a kereplők szólnak. A harangok „Rómába mennek” és megjelennek a szomorúság, a fájdalom jelei is. Megrázó ellentét, hogy Jézust azon az estén árulják el, amelyen szeretetének legnagyobb jeleit adja. A szentmise utáni oltárfosztás, amikor eltávolítanak az oltárról minden díszt, még a terítőt is, Jézus elfogatására és szenvedéseire emlékeztet. A szertartás végén a csend is jelzi a Jézus szenvedésével együtt érző fájdalmat. Az Oltáriszentséget ilyenkor a mellékoltárhoz viszik: ez Jézus elfogatását, elhurcolását jelképezi. Csendben fejeződik be a szentmise, a végén nincs áldás . Nagycsütörtök misztériumában egymással szemben áll az eucharisztikus ajándék legmagasztosabb szeretete, valamint az elárultatás fájdalma.
Az utolsó vacsora után Jézus apostolaival az Olajfák hegyére ment. Imádság közben szenvedett és gyötrődött, kérte apostolait, hogy imádkozzanak vele, de azok elaludtak. „Egy órát sem tudtatok virrasztani velem?” - kérdezte tőlük. Erre gondolunk, amikor a szentségi Jézust a főoltárról a mellékoltárra kísérjük, s amikor a mise után szentségimádást végzünk... „Legalább egy órát” szeretnénk virrasztani Vele. Elkezdődik a nagycsütörtöki virrasztás (szentségimádás) az értünk vérrel verítékező Jézussal. A Madonna-kápolnában a domonkos nővérek vezetésével virrasztottak a hívek.
