Nagypéntek - Jézus Krisztus kereszthalálának napja
Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja: Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napja. Ezen a napon nincs szentmise. Arra a napra emlékezünk, amikor maga az örök Főpap mutatta be áldozatát a kereszt oltárán.
Nagypéntek az év legmegrendültebb liturgiája. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll. Az oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. De emlékeztethet a Golgota csupasz sziklatömbjére is, amelyen a megváltás áldozata megtörtént.
A nagypénteki ősi szertartás már a kezdeti időktől kialakult és három fő részből áll: az igeliturgiából olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából. A szertartás kezdetén a pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz a ministránsokkal, majd leborulnak az oltár előtt. A pap földre borulása: az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg. Az oltár most maga a Golgota: lélekben odamegyünk a Golgotához, Jézus keresztjéhez.
Az ige liturgiájában olvasunk Jézus szenvedésének titkáról, majd hallottuk szenvedésének történetét, a passiót János evangéliumából.
Szentbeszédében Székely János megyéspüspök kiemelte: Jézus keresztjében találkozik az emberi gonoszság, a bűn, a sötétség Isten szeretetével, fényével, szelíd, gyöngének tűnő erejével. Ez a találkozás a világ megváltása. Isten szelíd ereje, a gyönge bárány győz a gyűlölet és a sötétség felett.
Jézus végtelen szelídséggel járta végig a keresztútját a Golgota csúcsáig. Könyörgött a kínzóiért: Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják mit cselekszenek. Majd az Atya kezébe tette le lelkét: Atyám a Te kezedbe teszem a lelkemet. Jézus a harcát már megharcolta a Getszemáni kertben, amikor könnyek között és vért izzadva kimondta: ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd. Ő már a Getszemáni kertben eltaposta a gonosz fejét. Az első Ádám engedetlenségét, a második Ádám, a Fiú engedelmességével meggyógyította.
Nagypénteken beteljesíti Krisztus amit nagycsütörtökön eldöntött és odaadott. Jézus térdre borulva könyörgött a Getszemáni kertben: így mondta ki a maga igenjét. Ahogyan később a vértanúk is így vállalták a halált. Pl. Szent István, az első vértanú. Az életünk odaadására mi is csak térdre borulva mondhatunk igent: akkor, ha ha egyek vagyunk az Atyával, ha leborulunk előtte. Az imádság erejében tudunk igent mondani a magunk életének keresztjeire: betegségre, magányosságra, másoktól megtapasztalt szeretetlenségre. Ha úgy tudjuk ezt az igent kimondani, ahogy ő tette, akkor mi is tudjuk Jézus szelídségével végigjárni a magunk keresztútjait, az ő békéjével.
Amikor Jézus meghal a templom függönye kettéhasadt. Az a függöny amely eltakarta Isten arcát, akit senki sem láthatott. Krisztus halálakor ez a függöny kettéválik és a világ megláthatja Isten arcát: és ez az arc könnyekkel és vérrel van teli. Krisztus az új főpap kiálltja Isten új nevét: Isten szeretet. Halálosan szerette ezt a világot. Krisztus halálban felragyog az Isten fénye, kiárad Isten szeretete a világra.
Dr. Székely János megyéspüspök szentbeszéde meghallgatható itt.
Ezután – lélekben a kereszt alatt állva – könyörgünk az Egyház, az emberiség nagy kéréseiért. Az egyetemes könyörgések az Egyház tagjaiért és az egész világért szólnak: minden hívőért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért.
Ezután a pap a Feketevasárnapon (Nagyböjt 5. vasárnapján) letakart feszületről leveszi a leplet és kezdetét veszi a kereszthódolat: a hívek csókkal illetik, és térdet hajtanak a feszület előtt, amelyen ott látható az Üdvözítő, aki értünk szenvedett. A megbocsátás, a megtérés, a Krisztushoz fordulás napja ez, mert Ő meghalt az emberekért. Ő az, aki ma is szenved Egyházáért. Meghív minket személyesen, hogy leborulva előtte megvalljuk, hogy Ő az egyedüli Megváltó és ezzel elismerjük, hogy rászorulunk segítségére. A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződik be. Ezután a hívek a szentsír előtt imádkoznak és csendben virrasztanak.
Nagypénteken este Szombathelyen városi keresztutat jártak. Az Óperint utcai hídtól a Szent István-szoborig haladtak a hívek, közben elmélkedve egy-egy stációnál Krisztus szenvedéséről. A keresztet idén is más-más egyházközségek, egyházi szervezetek tagjai vitték a stációs állomások között.
