Szombathelyi Egyházmegye

Interjú Bóka Balázs diakónussal

Bóka BalázsA szombathelyi Székesegyházban 2019. június 15-én diakónussá szentelték Bóka Balázst. Vele készült interjú, amelyben megismerhetik életét, hivatását. 

„Gondot viselek az én juhaimra és pásztort támasztok nékik...”

 

 

A május elsejei  Egyházmegyei zarándoklaton beszélgettünk Bóka Balázzsal, aki  hamarosan egyházmegyénk diakónusa lesz. A Jó Pásztor kápolna mellett, szívesen válaszolt tanulmányaival, hivatásával  kapcsolatos kérdéseinkre.

 

 

Kérem,  mutatkozzon be a Martinus Olvasóinak! 

Jánosházáról származom, szüleim most is ott élnek. A Szombathelyi Egyházmegye  leendő diakónusa vagyok. Általános iskolába Jánosházán a Szent Imre Katolikus Iskolába jártam. Középiskolába a Berzsenyi Dániel  Gimnáziumba jártam Celldömölkön. Továbbtanulásomkor nem  rögtön a szemináriumba mentem, hanem  Szombathelyen tanultam Orosz szakon Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központban. A három éves alapképzés után jelentkeztem a szemináriumba.  Két évig Győrben tanultam, majd három év következett a római  Collegium Germanicum-ban.

 

Ezzel most a római tanulmányok befejeződtek?

Nem, az első szakasza ért véget. Tehát az alapképzés. Most szeptemberben - minden valószínűség szerint - folytatom tanulmányaimat Rómában, a Pápai Gergely Egyetem  hallgatójaként, amely majd licenciátussal végződik. Továbbra is a Germanicumban  élve. A licenciátus egyes egyetemeken a doktorátust megelőző vagy azzal egyenlő értékű tudományos fokozat, ill. egyetemi végzettség; képesítés a középiskolában való tanításra.


A három római év után egy gyakorlati év következett 2018. szeptemberétől, ami még most is tart. Ez kötelező? 

A Kollégium előírása ez, ahol 3 évig tanultam. Mindenkinek az alapképzés elvégzése után a saját egyházmegyéjében gyakorlati évet kell töltenie. Azért, hogy az itthoni lelkipásztori viszonyokat megismerjük. A gyakorlati életben is gyűjtsünk tapasztalatokat, és kipróbálhassuk magunkat,  egy plébános vezetése mellett.

 

Ez a gyakorlati idő, amely most zajlik, milyen  lelkipásztori  területeket érintett? 

Nagyon változatos volt: szentmiséken való szolgálat, tanúságtétel.  Számomra fontos a  hitoktatás Szent Benedek Iskolában, és az állami iskolákban is. A csoportokkal való együttlét, a plébániai élet különböző programjainak szervezésében, lebonyolításában való közreműködés. Jártam kórházban is és idősek otthonában is a Karitásznak köszönhetően.

 

Melyik a fő ága  római  tanulmányainak? 

Számomra a dogmatika  a legkedvesebb  irány, ezt szeretném továbbra is tanulni. Még két év  és  a  licenciátussal szeretném befejezni. 

 

Van-e valamilyen hobbija?  Kedves könyvei? 

Szeretek olvasni, ez a legfontosabb hobbim. Szeretek a természetben járni, túrázni. Nagyon szeretem a magyar jezsuiták könyveit. Mustó Péter atya könyvei, számomra jelentősek.

 

A  papi hivatásával kapcsolatban érdeklődnék.  Volt-e olyan személy, személyek, akik ebben támogatták?   Milyen körülmények alakították, vezették a gondolatait a papság felé? 

Jó alapot adott a Szent Imre Iskola, mint katolikus oktatási intézmény.  A családban is alapvetően megvan, megvolt ez a hívő „mentalitás”. Ebben éltem. Még sem volt automatikus számomra a hívás felismerése, ezért is tanultam először a szombathelyi Savaria Egyetemi Központban. Az idegen nyelvek mindig is érdekeltek. A német és az angol nyelv mellé gondoltam az oroszt. És ezek mentén képzeltem volna el a jövőmet is.  Pl. tanár, fordító vagy tolmács....  

Középiskolásként és egyetemi éveimben, a rendszeres szentmisére járás mellett segítettem a jánosházi plébánián. Egyre fontosabbá vált bennem ez az új irány. Jó Istennek a megszólítását több módon éreztem.

Nagy érdeklődés volt bennem a teológia iránt. Mélyebben megismerni Istent a teológia, a tudomány által. A meghívottság folyamatosan alakult, erősödött egyetemi éveim alatt. Utána már nem is volt kérdés számomra, hogy szemináriumba szeretnék menni.

Ami személyeket illeti én a jánosházi plébános atyának, és a káplán atyáknak is köszönhetem, hogy sikerült felismerni a hivatásomat. Támogattak, bevontak a plébánia életébe és számítottak az én segítségemre.

 

Hogy fogadták a szülei azt a döntést, hogy pap szeretne lenni? 

Azt gondolom, nagyon jól fogadták, örültek. Amikor Rómába kerültem, egyik oldalról egy kis nehézség volt, hogy ritkán találkozunk -, másrészt azonban büszkék is voltak, hogy oda eljutottam.

 

Diakónusszentelés június 15-én, ez egy végleges elhatározás.  Gondolt már erre? 

Igen, de én ezt úgy fogom fel, hogy ez egy formális kinyilvánítás: elfogadása annak az életnek, amit eddig is mint szeminarista éltem. Ez az istenközeli élet. Igen végleges döntés, elhatározás. A diakónusszentelésben mindehhez kegyelmeket kapok. Az erőt, pedig a Szentlélektől, elsősorban az Eucharisztiában. Az örök élet tápláléka adja meg, hogy gyümölcsöt is teremhessek. A hívek  előtt pedig még  inkább nyilvánvalóvá válik, hogy Isten segítségével  őértük szeretnék tevékenykedni.


Megígérjük, hogy imádkozunk Bóka Balázs, leendő diakónosunkért: Isten tegye teljessé  benne a jót, amit megkezdett!