Nagyboldogasszony búcsú Kacsikán
2019. augusztus 14-15-én a moldvai csángók számára mutatott be szentmisét Székely János megyéspüspök Pusztinában és Kacsikán.
“Az odaadó buzgóság és Mária tisztelet, ami Cacicán tapasztalható, a zarándokok növekvő száma: ez a legszebb imameghallgatás, ez csodás valóság. Meglepő az élő hit munkája: lekövetelik az áldást az égből.”
(Forrás: Sántha Alajos: Bukovina Boldogasszonya In.:Katolikus Világ, 1936. augusztus)
A bukovinai Kacsika (Cacica) majd 97 éve a római katolikusok híres búcsújáróhelye. Az augusztus 15-i, Nagyboldogasszony búcsú nemcsak a bukovinai katolikusok találkozóhelye, hanem a különböző vidékektől érkező zarándokoké is. A hatalmas, gótikus, boltozatos kegytemplom ezen a napon eltörpül a zarándokok tömegei mellett, se vége, se hossza a búcsújárók hömpölygő áradatának. Látni közöttük románokat, németeket, festői ruházatú csángókat, lengyeleket, ruszinokat, ezért a kegytemplomban és udvarán sokféle nyelvű katolikus szentbeszéd hangzik el, hogy a Szűzanya lábainál mindenki a saját anyanyelvén részesülhessen a bűnbánat szentségében, a maga nyelvén mondhassa el imáját. A kegyhely kialakulása egyébként is nemzeti kisebbségnek köszönhető: a helységet wieliczkai és kaluszi lengyel, sókitermelő telepesek alapították a XVIII. század végén. Első papjuk Jakub Bogdanowicz 1810-ben építtette az első kis templomot, melyben helyet kapott a híres czèstochowai Fekete Madonna-másolat. A zarándoklat a Mária- ikonhoz fűződő csodák nyomán indult meg.
Kacsika a moldvai katolikusoknak is közkedvelt búcsújáró helye, ide zarándokolnak el évről- évre Nagyboldogasszony napján a csángók is. A hívek egy része a papok által szervezett csoportokkal tart, de immár ötödik éve a Moldvai Csángómagyar Szövetség is szervez zarándoklatot. Idén 252 ember szállt fel a buszokra: Magyarfalu, Külsőrekecsin, Dumbraveni, Pokolpatak, Somoska, Buda, Klézse, Forrófalva, Tyúkszer, Nagypatak, Trunk, Diószén, Bogdánfalva, Gajdár, Pusztina, Frumosza, Diószeg, Újfalu, Szitás és Gardafalva zarándokai. Az út első állomása a pusztinai Szent István templom volt, ahol Székely János, szombathelyi megyéspüspök magyar nyelvű misét celebrált. A templomudvaron megosztotta velünk néhány gondolatát:
“Mikor határon túli magyar közösségekkel találkozom, számomra nagyon nagy öröm: egy családnak vagyunk a gyermekei, egy kultúra, egy nyelv. Öröm, ahogy felzengenek ezek a gyönyörű, ősi énekek. A nemzet egy olyan ajándék, amit maga a teremtő Isten adott. Nem egy mesterséges képződmény, amit esetleg valamilyen módon föl lehetne oldani, meg lehetne haladni, ahogy sokan manapság gondolják, a globalizáció nagy ideológusai. A teremtő Isten történelmi és társas lénynek teremtett minket, vagyis azt akarta, hogy kultúrákban, nyelvekben, közösségekben bontakoztassuk ki önmagunkat. A nemzetek eltörlése a sátántól, a gonosztól van, nem az Isten akarata szerint. Öröm látni, hogy még sok minden megvan ebből a régi kincsből, nagyon hálás vagyok mindazoknak, akár kicsi magyar közösségi házakban magyar nyelvet tanítóknak, népdalokat továbbadó időseknek, kis közösségeknek, akik ezt az ősi kincsünket megőrizték és továbbadják. Gyönyörű látni a népviseleteket! Nagy öröm az is, hogy a pusztinai plébános, Ágoston atya megszólal magyarul, méghozzá egy nagyon különleges, ősi magyar, illetve csángó nyelvet beszél. Nagyon jó látni az ő nyitottságát, és annak örülnénk, ha több ilyen katolikus pap lenne itt Romániában, Csángóföldön, aki a magyar nyelvet, amit őseitől kapott, újra és újra használná a templomban, ezen a nyelven is megszólítaná Istent. Teljesen más anyanyelven imádkozni, az ősök nyelvén, mint valami más, tanult nyelven. Sokkal közelebb ér a szívhez, a legmélyebb dolgokat csak az anyanyelvünkön tudjuk elmondani.”
Néhány órás utazás után érkeztünk a festői, erdős, hegyes-völgyes vidéken fekvő Kacsikára. Nagy vásár, sok ezer autó, zsibongó tömeg látványa fogadott. Az esti, fáklyás körmenet után ki-ki visszavonult imádkozni (templomba, buszba, sátrakba), mondván: itt nem az alvás a lényeg, hanem az ima elmondása és annak meghallgatása. A reggeli, magyar nyelvű misét a templom mögötti Grottánál tartották. Néhány gondolat Székely János, szombathelyi megyéspüspök beszédéből:
“Isten a legelső helyet készítette Máriának. Isten úgyanígy mindannyiunknak gyönyörű helyet készít a mennyben. Jézus azt mondta, ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben és bennem is higgyetek, Atyám házában sok lakóhely van. Isten szívében helye van az embernek, Isten szíve nyitva áll, szeretetből alkotta ezt a világot, és kitárt karokkal vár a menyország kapujában. Mi emberek arra születtünk, hogy megtanuljunk szeretni, megtanuljuk az életünket odaadni, az ő útján járni, ez az életünk legfontosabb és egyetlen feladata.”
A magyar nyelvű mise után a csángók népviseletben, énekelve vonultak a nagymisére, a templom előtti térre.
Végezetül, immáron lélekben megtisztulva és megerősödve térhettünk haza, gyarapodván abban a hitben, hogy a mi életünkben is termékennyé, gyümölcsözővé válik Isten szava.
