Hit, hagyomány, hangulat
Újraéledt a cigánymise hagyománya Székely János szombathelyi megyés püspök kezdeményezésére, aki legutóbb a soltvadkertiek előtt celebrálta lovári nyelven a szertartást. A különleges eseményre lapunkat is meghívták. (www.szabadfold.hu)
Egy régi legenda szerint az öreg király nem tudta eldönteni, hogy a három fia közül melyiküknek adja át az uralkodást, ezért próbára tette őket. Mindannyian kaptak egy-egy aranypénzt, abból kellett olyasvalamit venniük, amivel estére teljesen meg tudják tölteni a tróntermet.
A rangidős fiú beszerzett húszszekérnyi szénát, de kevésnek bizonyult. A középső testvér tetemes mennyiségű libatollal próbálkozott, ám az sem lett elegendő. A legkisebb fiú egy szál gyertyával tért vissza, s ahogy meggyújtotta, szelíd fényessége azonnal betöltötte az egész termet.
A király tudta, ő lesz az utóda – ezzel a történettel kezdte példabeszédeinek sorát Székely János szombathelyi megyés püspök a soltvadkerti cigánymisén, majd tanulságként hozzátette: az emberi szívet pénzzel, csillogással, hatalommal nem lehet megtölteni, csakis jósággal, hittel és nagylelkűséggel.
Mindez magyarul hangzott el, a szentmise liturgikus része pedig lovári nyelven. Ez a „kettősség” tükröződött a hívőket illetően is, hiszen a vadkerti katolikus templom padsoraiban magyarok és cigányok egyaránt ültek. A különleges összejövetelre a környező megyékből is szép számmal érkeztek, több mint kétszázan vettek részt a nem mindennapi eseményen.
– Néhány éve volt már itt hasonló szentmise – említi meg Kolompár Gábor, a Soltvadkerti Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, akit tavaly októberben harmadszorra választottak meg erre a posztra. – Alapítványunk, a Lendületben az Európai Fiatalokért hagyományőrzésre és érdekvédelemre összpontosít.
Szerettük volna Istennek tetsző módon kezdeni az évet, ezért gondoltunk arra, hogy templomba hívjuk a testvéreinket. Számunkra valódi ünnep, hogy a saját nyelvünkön is követhetjük a misét. Egy ilyen alkalom segítheti önazonosságunk, nyelvünk, hagyományaink megerősítését, sok évszázados örökségünk továbbvitelét.
Ezzel a törekvéssel egyetért Horváth Szilveszter, a Bács-Kiskun Megyei Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke is. Soltvadkerten kívül a régióban korábban nem tartottak cigánymiséket, de a múlt szombati alkalom egyértelművé tette, hogy érdeklődőből nincs hiány, és a jövőben rendszeresen szeretnének kínálni ilyen lehetőségeket. Annál is inkább, mert a megyében, Kecskeméttől Bajáig jelentős számú a cigányság, és többségük istenfélő-istentisztelő ember.
Magyarországon először 1941-től 1981-ig Sója Miklós görögkatolikus pap tartott cigánymiséket Hodászon – ez Európában is egyedülálló volt. A régi szokás felelevenítése viszont Székely János nevéhez fűződik, akinek pár évvel ezelőtti kezdeményezésére a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az öreg kontinensen először nálunk vezette be a rendszeres lovári nyelvű misét.
– Sokat jelent a cigányoknak, hogy anyanyelvükkel, kultúrájukkal, hagyományaikkal együtt befogadta őket az egyház, nem kell a sarokba húzódniuk – magyarázza a püspök atya a vadkerti misét követő vacsorán. – Ez messze túlmutat a vallási kérdésen. A magyarországi cigányok nem ateisták, többségük otthonában szentképek vannak, gyerekeiket megkeresztelik, a temetést is pappal végeztetik.
Ha eljárnak a templomba, ha tovább erősítik a hitüket, ha felismerik a gyökereik fontosságát, az élet más területein is biztosabb lábakon állhatnak, s egyfajta páncél mögé bújva védettebbek lehetnek az őket körülvevő nehézségek ellen. Örülök annak, hogy egyre többen találnak ránk, és igénylik a misézést az anyanyelvükön, aminek a felzárkóztatásban is fontos szerepe van.
Számomra nagy élmény a nyitott szívű, érzéseiket őszintén kimutató, ünnepelni tudó romák között lenni, sokat tanulok tőlük. Jó lenne, ha a társadalom is képes lenne ezt meglátni, és nem csak az életminőségüket befolyásoló negatív sorskérdések felől közelítene hozzájuk.
Sztojka Zoltán, alias Kalapos Zoli soltvadkerti kártyavető lapunk régi ismerőse, családjával és barátaival együtt vett részt a misén. Rendszeresen felkeresi kedvenc zarándokhelyeit is, a csatkai búcsút sem hagyja ki évtizedek óta. Azt mondja, a hívő cigányok két dimenzióban léteznek és nagyon közel állnak Krisztushoz: miközben élik e világi életüket, képesek mély hittel megélni a túlvilági életüket is.
Ezt hallva nagyokat bólogat Kolompár Sándorné, aki két napig készült a nagy napra, sütött-főzött a családnak és a közösségnek. Igencsak elfáradt. Amikor azonban a püspök atyától áldást kapott, új erőre kapott.
Reméli, hogy ez a fiára is érvényes lesz, aki nemrég komoly szívműtéten esett át, a beavatkozás során háromszor kellett újraéleszteni. Azóta talpra állt. Nem kételkednek benne, hogy imájuk meghallgattatott.
