Századik alkalommal tartottak fatimai engesztelést - „Azt akarjuk, hogy országunk újra Mária országává váljék” – fatimai est Bucsuban
2020. február 13-án, Bucsuban gyülekeztek a toronyi plébánia hívei, hogy megemlékezzenek a fatimai jelenésekről, hálát adjanak és kérjék Szűz Mária segítségét.
Az est szentségimádással vette kezdetét. A toronyi plébánia immáron századik alkalommal tartotta meg fatimai imaestjét, így erre a jeles napra nem hívott vendéget, Dr. Perger Gyula, plébános atya, az egyházmegyei gyűjtemények és a látogatóközpont igazgatója mutatta be a szentmisét.
Gyula atya szentbeszéde első részében Szűz Mária és magyar hazánk kapcsolatáról elmélkedett. Felidézte Szent István által tett felajánlást, melyet mint egy hívő ember reménytelen helyzetből való kiáltásának tekinthetünk: első királyunk kérésére Mária védje meg ezt a friss keresztény nemzetet, s így lett Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya. „Nem véletlen, hogy minden ember, minden magyar ember számára Ő a remény csillaga, mert az egész emberiség reménysége is Ő általa jött erre a világra. Így lett Neki sok nép a gyermeke és bármit is hozzon az emberi történelem, Nagyasszonyunk nem feledkezik meg rólunk soha sem” – emelte ki a plébános úr.
Majd kérte a híveket gondolják át újra, mit is jelent az, hogy Mária népe vagyunk. Arra biztatta a hallgatóságot, hogy Isten színe előtt tekintsék át állapotunkat, hogy megújuljanak felelősségérzetben és a Gondviselés iránti bizalmukban, vagyis mi is Isten akarata és terve népünkkel. Ehhez mindennapi életünkben is csatlakoznunk kell. Ha ezt tesszük, ha így imádkozunk, szilárdan bízhatunk benne, hogy meghallgatásra találunk.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy társadalmunkban a szolidaritás erejére van szükség. Nemcsak a gazdagok, mivel időközben az emberek elfelejtették, hogyan lehet valaki méltósággal és tisztességgel tehetős, de mindnyájunk számára is, hiszen szükség van az egymásra figyelésre. Ugyanakkor – Teréz anya példájára kitérve – az igazgató úr aláhúzta a lelki megújulás szükségességét is, mert e nélkül nem léphetünk előbbre.
„Mi a megoldás?” – tette fel újra a kérdést. S annak a meggyőződésének adott hangot, hogy ha nem fogjuk meg újra mindkét kezünkkel Isten és a Szűzanya kezét, ebben az országban soha nem lesz felemelkedés és megújulás. Majd kitért arra, hogy nem csak az a célunk, hogy Magyarország újra keresztény legyen, hanem azt is akarjuk, hogy országunk újra Mária országává váljék.
A Szentírásból idézte, a véleménye szerint, a legszebb részt: „Jézus keresztje mellett ott állt anyja.” Majd kifejtette, hogy Mária így adott példát nekünk, hogy ha majd mi is találkozunk, a keresztúton azokkal, kiket szeretünk, anélkül, hogy nekik segíthetnénk, vagy végig nézzük, mikor sírba fektetik őket, akkor mi se zúgolódjunk a sors ellen, hanem imádkozzunk a nagy fájdalomban, vegyük kezünkbe a rózsafűzért. Ha alázatosan és szerényen elimádkozzuk: „Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk.” Erőt és vigaszt találunk benne. Akkor megértjük, hogy az élethez nem csak az eredmény, a siker, az öröm tartozik hozzá, hanem az összetört álmok, a bekormozott csillagok, a kihalt remények éppúgy, mint a szenvedés, a bűn, az elesés, de az is, hogy mindig felkelünk, mindig újból remélünk. Mily boldogság a Szűzanyának, ha fiai mindenütt imádkozzák: „Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes.” Ha kezünkbe vesszük a rózsafűzért, és felhangzik ugyanaz a köszöntés. Megértjük, hogy nem tévedett, mikor azt mondta: „Mától fogva boldognak nevez engem minden nemzedék.”
Végül a Szűz Máriához imádkozó ember a Szűzanyához fűződő kapcsolatát bemutató verssel zárta gondolatait Gyula atya.
A szentmise végén az ünneplő sokaság körmenetben vonult a falu főutcáján, majd a templomba visszatérve a plébános úrral imádkoztak a Fatimai Szűz Máriához.
Fotó és szöveg: Magyar Ákos
