Hősök Napja - Ég felé... - Trianon

Hősök napja előtti szombaton igeliturgián vett részt több vas és zala megyei civil szervezet a szombathelyi Jáki úti temető hősi parcellájában található "lengyel kápolnában".

Karinthy Frigyes verse jutott eszembe. Talán azért, mert ezen "furcsa veszélyhelyzetes időszakban" minden olyan másabb lett:

"Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy..."

Nemcsak világi emlékezetre van szükség, hanem Isten előtt is hálát kell adni hőseinkért, vértanúinkért, akik példás cselekedeteikkel szolgálták a Hazát.
Igeliturgiát Perendi Zoltán akolitus mutatta be.
Jelen volt Celldömölkről a katonák védőszentjének Szent Mártonnak ereklyéje is.
Az emlékező gondolatok középpontjában Jézus Krisztus és Szent Márton végtelen emberszeretete állt.
Igeliturgia után a kápolnában megemlékeztek az egyesületek a Trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulójáról is, valamint a hősi parcellában elhelyezték az emlékezés koszorúit, mécseseit.

"Segítsetek hát, nyújtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt..."