Szombathelyi Egyházmegye

Szent Kvirin


Szent Kvirin

Papi Szeminárium kápolna - Szent KvirinKvirin, Quirinus vagy Kerény püspök volt Siscia (Sziszek, ma a horvátországi Sisak) városában a Kr. u. 3. évszázadban. Szenvedéstörténete, melyet közel egy évszázaddal halála után jegyzett le az ókor legjelentősebb keresztény költője, Aurelius Prudentius Clemens, elbeszéli, hogy a Diocletianus-féle üldözésben rendelték el elfogását a város római elöljárói. Próbált ugyan menekülni, hogy az Úr nevében végzett missziós munkáját mind tovább végezhesse, de Maximus prefektus letartóztatta. Határozottan és bátran ellenállt a parancsnak, hogy tömjénáldozatot mutasson be a birodalom isteneinek, ezért megvesszőzték és bebörtönözték. A börtönben tiszta érvelésével és hitvallásával megtérítette az őrt, Marcellust. Három nappal később Alsó-Pannónia kormányzója elé állították, aki Savariába (ma: Szombathely) vitette. A bíróság itt sem tudta rávenni a hittagadásra, így vértanúhalál várt rá: malomkövet kötöttek a nyakára, majd a megáradt, mai nevén, Perint-patakba dobták 303. június 4-én. Halála előtti utolsó perceiben vigasztalta és a hitben való kitartásra buzdította övéit. Hívei később élettelen testét kiemelték a patakból, és a város scarabantiai kapuja közelében temették el, ahol később bazilika is hirdette bátor tanúságát.

A 4. század végén Kvirin ereklyéit Rómába vitték, és a Via Appián található Szent Sebestyén-bazilika mögött helyezték nyugalomra. A 6-7. századi itineráriumok (magyarázattal bővített zarándok-kalauzok) szerint a buzgó zarándokok nagy becsben tartották és sűrűn keresték fel. Későbbi hagyomány szerint az ereklyékből a római Santa Maria in Trastevere-bazilikába, Milánóba és Aquileiába is vittek, ill. egyet a szombathelyi Szent Kvirin-templomban, annak  felszentelésekor, 1938. június 4-én is elhelyeztek.

 

Tibola Imre: Szent Kvirin szombathelyi emlékezete ( Szombathelyi Egyházmegyei Kalendárium 2009. )


Ezen a vidéken, ahol ma élünk, az egykori Pannónia Superior területére, a rómaiak révén
jutott el a kereszténység. Az ásatások során előkerült leletek bizonyítják, hogy már a
Krisztus halálát követő évtizedekben, illetve. a III. - IV.században, e virágzó római colonia-ban, szervezett egyházközösségben éltek a keresztények.

Találunk feljegyzéseket is, melyek Kvirin püspök szenvedéséről szólnak. Ez a Diocletianus-féle keresztényüldözés idejére esik. Ebből a korból, csak egyetlen vértanú neve maradt fenn számunkra, amely Savariához kötődik: Szent Kvirin sisciai vértanú püspök neve. Ezt a nevet a hívek részéről nagy tisztelet övezte a késő ókortól napjainkig,
főleg északnyugat Itáliában. Számunkra a vértanú püspök felfedezése a Szombathelyi
Egyházmegye alapításához kapcsolható, és első püspökének, Szily Jánosnak
köszönhető.

Azóta Szombathelyen a vértanú püspök tiszteletére épült a szaléziak temploma.
Újabban az önkormányzat is kiveszi részét tiszteletének és hősies helytállásának
terjesztésében. Ezt bizonyítja, hogy minden évben június 4-én ünnepi koszorúzási megemlékezést tartanak a Perint partján, vértanúságának feltételezhető helyén létesített emléktábla előtt. Számunkra Szent Kvirin neve ma is a keresztény hitben való hűséges kitartás példáját jelenti.

Szent Kvirin püspök szenvedésének történetét közvetlenül halála után jegyezték
le. Ebből tudjuk, hogy üldöztetése már püspöki székhelyén Sisciában kezdődött.
Ekkor hívei kérésére menekülni kénytelen, mert Maximus prefektus parancsot adott elfogatására. A katonák végül elfogták és Maximus elé állították. A prefektus felszólította, hogy engedelmeskedjék a császár parancsának. Kvirin püspök azonban megtagadta, hogy a pogány isteneknek áldozatul tömjént dobjon a tűzre. Maximus ezért börtönbe záratta. A püspök bilincseiben is hirdette a keresztény hitet. A börtönőrt, Marcellust megtérítette. A prefektus rövidesen Pannonia Prima Savariaban székelő Amantius helytartóhoz küldte a
foglyot, hogy ő ítélje halálra.

Amantius helytartó Savaria teátrumában felállított ítélőszékében nagy tömeg
előtt hallgatta ki a püspököt. Majd ismételten megkísérelte rávenni arra, hogy
áldozzon a pogány istenek képei előtt. Kvirin azonban állhatatosan kitartott
keresztény hitében és megtagadta a pogány istenek képei előtti tömjénáldozatot.
Ezért a helytartó kimondta felette a halálos ítéletet.

Ezután követ kötöttek a nyakára és végighurcolták vele Savaria fórumán lévő
császárkultusz főoltára mellett egészen a Sibaris (Perint) patakig, amelynek hídjáról
a vízbe dobták. A keresztények a vértanú püspök testét kiemelték a vízből.
Holttestét a scarbanciai (soproni) kapu melletti bazilikában temették el.
Szombathely város története sok kiváló személyiséget mondhat magáénak.
Szent Kvirin püspök a közös múlt legkorábbi időkből származó személyisége.
Bár nem itt élt, de nemcsak nekünk, az új Savaria lakóinak mutat példát. Az
áldozatok árán is vállalt hűség, a jellemszilárdság és lelki erő mutatkoznak meg
cselekedeteiben és döntéseiben.

Vajon mi milyen példát és nyomot hagyunk magunk után a világban? Érdemes
lesz-e az utánunk jövő nemzedéknek követni azokat?