Szombathelyi Egyházmegye

Mindszenty József


Mindszenty József


Pehm József, zalaegerszegi plébánosMindszenty József 1892. március 29-én született Csehimindszenten, Pehm József néven. A szombathelyi premontrei gimnáziumban érettségizett, majd a katolikus papnevelő intézetben tanult tovább. 1915. június 12-én szentelték pappá. Káplánként Felsőpaty községben teljesített szolgálatot, majd a zalaegerszegi állami főgimnázium hittantanáraként dolgozott.

1918-ban saját hetilapot indított Zalamegyei Újság néven és aktív munkát végzett a Katolikus Néppártban. Eredményes és nagy hatású szervezőmunkája miatt, amelynek során kiállt a keresztény értékeken nyugvó politikai eszmény és célok mellett a rendőrség 1919. február 9-én letartóztatta és szülőfalujába száműzte. Csak a proletárdiktatúra bukása után térhetett vissza Zalaegerszegre, amelynek 1919. októberétől plébánosává nevezték ki. 25 évig látta el ezt a feladatot. A lelkipásztori munka mellett aktív közéleti tevékenységet is kifejtett. Szót emelt a kormány társadalom- és birtokpolitikája, valamint a nemzetszocialista és nyilas propaganda ellen. A zsidóüldözés idején néma tüntetésként rendszeresen mutatkozott nyilvánosan, sétált karonfogva a plébániája szomszédságában lakó rabbival.

1942-ben magyarosította nevét Pehmről Mindszentyre, szülőfaluja iránti tiszteletből.

Mindszenty József, veszprémi püspök1944. március 5-én nevezte ki XII. Pius pápa a veszprémi egyházmegye püspökévé. Lehetőségeihez mérten tiltakozott és a Püspöki Karral együtt igyekezett megakadályozni a magyar zsidóság elhurcolását. Dunántúli főpásztoraival közösen memorandumot intézett a kormányhoz a harcok beszüntetésére. Bátor kiállása miatt 1944. november 27-én letartóztatták. Veszprémben. Sopronkőhidán és Sopronban raboskodott mielőtt 1945. április 1-én kiszabadult volna.

XII. Pius pápa 1945. október 2-án nevezte ki Mindszentyt esztergomi érsekké és ezzel együtt Magyarország hercegprímásává.

1945. október 7-ei székfoglalásakor így nyilatkozott: „Akarok jó Pásztor lenni, aki, ha kell, életét adja juhaiért, Egyházáért, hazájáért. Akarok lenni népem lelkiismerete. Ébresztgetem nemzetünk megszentelt hagyományait, amelyek nélkül egyesek talán igen, de a nemzet nem élhet.”

Sokat fáradozott a háború okozta sebek enyhítésén, megragadva minden hazai és külföldi segítséget ehhez. 1946. február 18-án XII. Piusz pápa bíbornoki rangra emelte.

Mindszenty József, bíboros, hercedgprímásKiállt a szovjet befolyás és a kommunista diktatúra előretörése ellen, a vallás szabad gyakorlása, az egyház tekintélye és közéleti jelenléte, valamint a keresztény és nemzeti értékek védelme érdekében. Fontosnak tartotta a hitélet fellendítését, az egyházi iskolás és közösségi szervezetek támogatását és a magyar nemzeti érdekek védelmét.

Miután bejelentették az egyházi iskolák államosítását nem engedte, hogy papok és szerzetesek tanítsanak az intézményekben. Többek között így vált fő ellenségévé a hatalomnak.

Nyugodt percek 1948. december 26-án tartóztatták le a bíborost. Az Andrássy út 60-ba szállították, ahol két hétig állta a kínzásokat, melyekkel a koncepciós peréhez készített, hamis vádak alapján összeállított „beismerő vallomás” aláírására akarták kényszeríteni. „Éjjel 11 óra. Megint kihallgatásra visznek, 72 órás nem alvás és az állandóan megismételt gumibotozások után. A vallatás tárgya egész éjjel az összeesküvés és kémkedés. Most már teljesen magamra maradtam, kimerülten és elcsigázottan. Egyedül kell érvelnem, amikor újra és újra elém rakják aláírásra a hegymagasságúvá nőtt jegyzőkönyvkötegeket. Amíg az aláírást megtagadom Décsi alezredes éjjelenként 2-3 ízben is átad a kínzómnak, aki felugrik, visz a cellámba, levetkőztet, leteper és kéjes gyönyörűséggel záporozza rám az ütéseket. Fizikai megtörésemre szolgál egy másik kegyetlen módszer is, nem engednek aludni.”

1949. február 3–8. között zajlott nagy nemzetközi felháborodást keltett koncepciós pere, melynek végén életfogytiglani fegyházra ítélték.

Prédikáció közbenNyolcéves rabságának nagy részét a budapesti Conti utcai börtönben, utolsó két évét meggyengült egészsége miatt szigorú házi őrizetben töltötte, átmenetileg a Mecsekben fekvő Püspökszentlászlón, végül a Börzsönyben található Felsőpetényben. Itt érte az 1956-os forradalom és szabadságharc, melynek köszönhetően október 30-án kiszabadult fogságából. November 3-án intézett rádióbeszédet a nemzethez. Másnap november 4-én hajnalban a bíborost a Parlamentbe hívták, ott tartózkodott, amikor a szovjet offenzíva elérte a fővárost. Titkárával, Turchányi Egonnal együtt a közeli Szabadság téren lévő amerikai követségre ment, ahol menedékjogot kapott. A következő 15 évet itt töltötte. 1971. szeptember 28-án hagyta el hazánkat. Rövid római tartózkodást követően Bécsben a Pázmáneumban élte le hátralévő éveit. Innen utazott szerte a nagyvilágba, hogy jelenlétével, személyes példájával, szavaival, tetteivel erősítse a világban szétszóródott magyar közösségeket.

1974. februárjában VI. Pál pápa jogi értelemben megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket. A döntést Mindszenty elfogadta és többé nem használta magyarországi címeit. Ugyanebben az évben jelent meg önéletrajzi könyve: Emlékirataim címmel.

1975. május 6-án halt meg Bécsben. Földi maradványait Máriazellben temették el.  Majd miután a kommunista rezsim megdőlt hazánkban hamvait 1991. május 4-én helyezték el a Prímási Bazilika érseki sírboltjában.

Forrás: www.mindszentyalapitvany.hu