A hazaszeretetnek hálából és tettekből kell állnia - Interjú Székely János megyéspüspökkel a Magyar Hírlapban
Ahhoz, hogy nemzetünk és európai kultúránk megmaradjon, szeretetben és hűségben élő családok kellenek, akik tudják, hogy szeretetre, és arra születtünk, hogy ajándékká tegyük az életünket – mondta lapunknak Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Mária Országa Imaközösség védnöke és lelkivezetője a közösség holnap délutáni, augusztusi elsőpénteki imája apropóján.
– Hogyhogy Ön lett a Mária Országa Imaközösség védnöke?
– Egy elbeszélés szerint egyszer megkérdezték a kínai császárt, mi kell ahhoz, hogy valaki megnyerjen egy háborút. A császár ezt felelte: „Három dolog. Fegyver, élelem és a nép hite.” Azután még hozzátette: „Ha a három közül kettőt oda kellene adnom, gondolkodás nélkül odaadnám a fegyvert és az élelmet. Mert ha elvész a nép hite, akkor elveszett az ország.” Ahhoz, hogy hazánk megmaradjon, mindenekelőtt hit kell, lelkesedni tudó emberek kellenek, nagylelkű emberek, akik le akarnak tenni valamit a közös asztalra.
Nem mert megfizetik, nem mert megtapsolják, hanem felelősségtudatból, nagylelkűségből. Hogy nemzetünk – és egész kultúránk, Európa – megmeneküljön és megmaradjon, ahhoz szeretetben és hűségben élő családok kellenek, akik bőkezűen mondanak igent a gyermekáldásra, akik tudják, hogy szeretetre születtünk, arra, hogy odaadjuk, ajándékká tegyük az életünket. Martin Buber mondta, hogy egy kultúra addig él, amíg kapcsolatban marad azzal az éltető titokkal, amely létrehozta. Az európai kultúra az evangéliumból, hitből született, és vált életerőssé, termékennyé. Addig él, amíg ezzel az éltető Titokkal kapcsolatban van.
– Miért tartja fontosnak a közösség célkitűzését?
– A Mária Országa Imaközösség több tagját jól ismerem, és mélyen egyetértek azzal a vággyal és célkitűzéssel, amellyel hónapról hónapra összegyűlnek a Budai Vár szélén, hogy megújítsák Szent István országfelajánlását, hogy ugyanarra a sziklára építsék jövőnket, amelyre ezer évvel ezelőtt ő lerakta nemzetünk történelmének alapjait, és amely ezer éven át megtartott minket.
– Milyen feladatot szab ma az emberek számára az, hogy történelmünk során a rózsafüzér imádkozása milyen szerepet töltött be a magyar katolicizmus életében?
– A rózsafüzér egyszerű ima. Ahogyan házastársak a legmélyebb pillanatokban elnémulnak, nem tudják szavakba önteni, mindazt, amit átélnek, éppúgy Istennek sem kell sokat mondanunk. A rózsafüzér a legnagyobb titkokhoz, a Karácsony, a Húsvét, Isten szeretetének nagy titkaihoz vezet. Sok család esti imájának legegyszerűbb, de egyben talán legmélyebb pillanata is az, amikor a Mi Atyánk és az Üdvözlégy bibliai szavaival Isten kezeibe helyezik önmagukat. Ezt szeretnénk tenni hónapról hónapra egész nemzetünkért, hazánk nevében is.
– Hogyan látja, a hazáért végzett közös engesztelő imádságon kívül mit tehet ma egy keresztény magyar a nemzet egységéért?
– A XX. század nemzeti tragédiák sorát hozta a számunkra. Két rettenetes világháború, két embertelen diktatúra, a trianoni békediktátum, a vérbe fojtott 56-os forradalom. Ezt a sok tragédiát még nem tudtuk igazán feldolgozni. A nemzetünk előtt álló legfőbb feladat, hogy talpra álljunk. Megtaláljuk egymás kezét és a Teremtő kezét. Tudjunk újra alkotni, álmodni. A hazaszeretet nem szép szavakból áll, hanem egyrészt a hála érzéséből mindazért a rengeteg áldozatért és hűségért, amely által megmaradhattunk, amellyel őseink lehetővé tették, hogy ma itt a számunkra egy szép, ragyogó országban megvan a boldog és emberhez méltó élet lehetősége. Másrészt a hazánk iránti szeretetünk még inkább tettekből kell, hogy álljon, amelyeket leteszünk a nemzetünk közös asztalára. Becsületes és kreatív munkából, közösségépítésből, szép családok felépítéséből, gyermekvállalásból, műalkotásokból, a szegény és a gyönge segítéséből, a hit és a szeretet tetteiből.
– Sokat foglalkozik cigányok pasztorációjával. Miként látja megvalósíthatónak, hogy a magyarországi cigányság közösséget érezzen a többségi nemzet katolikus vallásgyakorló hagyományával, és hogy számukra is épp olyan örökség legyen, mint akármelyikünk számára, azaz ajándék és felelősség egyszerre?
– A cigány testvérink több, mint hatszáz éve érkeztek a Kárpát-medencébe. Éppúgy tagjai nemzetünknek, mint bárki más. Péli Tamás, roma festőművész mondta: „A cigány ember homlokán kettős aranypánt van. A cigány identitásunk és a magyar kultúránk. Egyikről sem vagyunk hajlandók lemondani. Az 1848-a forradalomban mintegy hatezer cigány honvéd küzdött a magyar szabadságért, ahogyan az 56-os forradalmunkban is létszámarányukat messze meghaladóan harcoltak, és adták oda az életüket roma honfitársaink. Ismerni kellene ezt a közös múltat, ennek a szép és felemelő pillanatait. Meg kellene ünnepelnünk ezeket. Be kellene mutatnunk a média csatornáin keresztül azt a sok-sok egyszerű roma asszonyt és férfit, akik küzdenek a túlélésért, igyekeznek szépen nevelni a gyermekeiket, akik szeretnének testvérként, egymást megbecsülve, egymás jogait tiszteletben tartva élni ebben a közös hazában.
– Hogyan vesz részt a Mária Országa Imaközösség következő imaalkalmán?
– Amikor tudok, személyesen is jelen vagyok a hónap első péntekén, délután négykor elmondott imán a város felett, a Boldogasszony-szobornál. Ezeken az alkalmakon az imádáságon túl mindig meghallgatjuk egy-egy hiteles személy tanúságtételét hitéről, életéről. Mindenkit hívunk, hogy kapcsolódjon be akár csak virtuális módon is a közös imánkba nemzetünkért, Közép-Európa népeiért – hiszen az ő nyelveiken is elhangzik egy-egy része a közös imának –, az egész emberiségért.
