A hitoktatás jövője – jövő a hitoktatásban
Dr. Székely János megyéspüspök 2011-ben megjelent, a 9. osztályos tanulóknak szánt Bibliaismeret című hittankönyvében úgy fogalmaz: „Ha az ember csak önmagára épít, csak a maga erejére és értelmére, akkor az élete szűkös, beteljesületlen marad, [...] az életünk megtelik keserűséggel. Ha az ember képes megnyitni a lelkét és az életét a Teremtő felé, akkor a szíve tágas lesz, mint a tenger.” Ebben pedig nagy szerepe van azoknak a munkatársaknak, akik nap mint nap találkoznak a fiatalokkal, akár hitoktatás, akár lelki óra keretében, de ugyanolyan fontos minden pedagógus kolléga, aki személyiségén keresztül hat jó irányban a fiatalokra. A megyésfőpásztort a hitoktatás jelenéről és jövőjéről is kérdezem. Interjú a Martinus 2018/szeptemberi számában.
Püspök atya! 2017-ben került a Szombathelyi Egyházmegyébe. Mennyire sikerült megismernie a hitoktatás helyzetét egyházmegyénkben? Mely erősségeket lát, és mely területeken kell erősítenünk?
Az egyházmegyében 56 főállású hitoktató, 34 óraadó és 72 pap vagy szerzetes végzi a gyerekek hitoktatását. Összesen 10 482 gyerek jár fakultatív hittanórákra és 12 371 a kötelezően választható hit és erkölcstan órákra (a fakultatív hittanosok szinte mind egyben hit és erkölcstanosok is). Főként falvakban az iskolás gyerekek gyakran 100%-a hittanos. Városokban ez az arány kisebb, és a felső tagozatos hittanosok száma is jóval alacsonyabb, mint az alsósoké.
Ezek a statisztikai adatok szépek, akár megnyugtatónak is tűnhetnek. Azonban sajnos az is igaz, hogy a bérmálás után a gyerekek nagy többsége nem jár többet szentmisére, semmiféle kapcsolatot nem ápol a hittel.
Örülnék annak, ha a hitoktatók nem a tananyag részleteire koncentrálnának, hanem a legalapvetőbb kérdésekre (Létezik-e Isten? Miért fontos egyáltalán a hit kérdésével foglalkozni? Ha Isten jó, honnan van a világban annyi rossz? Miért pont keresztény legyek, és ne buddhista, vagy más vallású? Honnan tudjuk, hogy Jézus valóban több volt, mint egyszerű ember? Az erkölcsi parancsok nem tesznek rabbá, boldogtalanná? Hogyan magyarázhatóak az egyház bűnei a múltban és a jelenben? Honnan tudjuk, hogy van folytatás a halál után?) A mai gyerekekben a hit legalapvetőbb kérdései merülnek fel. Ezért nem helyes, ha ehhez képest lényegtelen részletekkel foglalkozunk, az ő kérdéseiket pedig nem válaszoljuk meg soha igazán.
Nagyon örülnék, ha minden bérmálási felkészítés része lenne egy legalább 3 napos lelkigyakorlat, ahol a gyerekek élményszerű módon átélhetnék Isten közelségét, a közösség erejét.
Nemrég látott napvilágot az a pontrendszer, amelyet a 2018-2019-es tanévtől vezetnek be. Mi a célja a rendszernek, miért volt rá szükség? Hogyan zajlott ennek a tervnek a kidolgozása? Hogyan fogadták a hitoktatók?
Ahogyan a tanárok-tanítók esetében ez már évek óta működik, úgy a hitoktatóknál is már igen sok egyházmegye (pl. Szeged-Csanád; Debrecen-Nyíregyháza; Pécs) bevezetett egy továbbképzési pontrendszert. Ennek kettős célja van. Egyrészt szeretnénk nagyobb szabadságot adni abban, hogy minden hitoktató kiválassza a számára fontosnak tűnő, szimpatikus, hasznosnak látszó továbbképzéseket. Másrészt szerettük volna erősíteni a továbbképzés szükségességét, fontosságát, különösen is az óralátogatást és a pedagógiai, informatikai képzést. Úgy gondolom, hogy óriási felelősség és lehetőség fiataloknak Istenről, hitről, szeretetről beszélni. Mindent meg kell tennünk, hogy a lehető legfelkészültebb módon végezhessük ezt az apostoli küldetést.
Elindult nemrég egy mentorképzés is egyházmegyénkben, amelyről olvashattak már a Martinus havilapban a hívek. Hogyan folytatódik ez a képzés az idei tanévben?
A mentorképzés utolsó éve következik. A mentorok ebben a tanévben már gyakorlatban is fognak hittanórákat látogatni, hitoktatókat segíteni. A jövő évtől pedig kb. 10-12 mentor fogja hosszú távon segíteni a hitoktatók munkáját.
Az Ön hittankönyvéhez diafilm-sorozat is készült. Mit gondol, mennyire kell változnia a tananyagot feldolgozó könyveknek, hogy a mai kor gyermekeinek is érdekesek legyenek? Hogyan segíti az egyházmegye a hitoktatókat abban, hogy könnyebben tudjanak a diákokhoz szólni?
A hittankönyv mindig csak egy kiindulási pont. A hitoktatónak sokszor kell tudnia teljesen elszakadni a tananyagtól, hogy a gyerekek kérdéseire válaszoljon. Ez mindennél fontosabb.
A tankönyv anyagát ki kell egészíteni történetekkel, rejtvényekkel, esetleg játékokkal, énekekkel, vetélkedővel, képekkel, kisfilmekkel. Nagyon nagy szükség volna arra, hogy ilyen segédeszközök nagy mennyiségben álljanak a hitoktatók rendelkezésére. Ezen a téren még nagyon sok tennivalója lenne az egyházmegyei hitoktatási bizottságnak.
Mennyire fogadják el a nem egyházi fenntartású intézmények az egyházmegye hitoktatóinak munkáját?
Ez intézményenként nagyon változó. Függ az intézmény vezetőitől és tanáraitól, függ a hitoktató személyiségétől, a település mentalitásától. Többnyire a kapcsolat jó az iskolák és a hitoktatók között. Van azonban néhány hely, ahol igazi tantermet sem biztosít az iskola, ahol gyakran viszik el a gyerekeket hittanóráról mindenfajta ürüggyel, ahol éreztetik a hitoktatóval, hogy egy megtűrt személy az intézményben.
Miért mondhatjuk, hogy a jövő a hitoktatásban van? Hogyan buzdítaná a szülőket, hogy válasszák bátran az iskolai keretek közötti hitoktatást az erkölcstannal szemben?
Az hogy egy gyerek boldog lesz-e, az nem azon múlik, hogy mennyi pénze lesz, mennyi sikert tud majd elérni. Sokkal inkább azon, hogy fogja-e tudni szeretni a házastársát, a gyermekeit, hogy tud-e nagylelkű lenni, látja-e majd értelmét az életének, át tudja-e élni, hogy Isten betölti a szívét. Az emberi szívet egészen csak az Isten tudja betölteni.
A szülő a legnagyobb jót teszi a gyermekével, ha ehhez az éltető forráshoz, a Teremtőhöz odavezeti a gyermekét. A gyermek legfőbb nevelője az Isten. Nagyon sok mindent, amit a szülő soha nem fog tudni elérni a gyermek szívében, azt az Isten elvégzi, megteszi.
Amikor én gyerek voltam, Budapesten alig volt iskolai hittan. Templomokban, plébániákon lehetett hittanra járni. A szüleim nagyon figyeltek arra, hogy a lehető legjobb hittancsoportokba kerüljünk bele. Számomra a hittan élmény volt. Egy érdekes, csodálatos világ nyílt meg ott a számomra. Kérem a kedves szülőket, hogy ne zárják el a gyermekeiket ettől a csodálatos lehetőségtől, amely talán az egész életükre nagy és pozitív hatással lesz.
H. Pezenhófer Brigitta
