Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Regionális Fejlesztési Alap

Székely János menekültkérdésről, demográfiai válságról, az Egyház hitelességének mércéjéről

szekely-janos-megyespuspokA Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) 2019. november 13-án körlevelet bocsátott ki Megújulás a szeretetben címmel korunk négy kiemelt társadalmi problémájáról. Ennek kapcsán kérdeztük Székely János szombathelyi megyéspüspököt, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottsága elnökét.

– A Megújulás a szeretetben címmel közreadott körlevélben négy kiemelt társadalmi problémát érintenek. Társadalmi kérdésekben korábban is megszólalt a püspöki konferencia. Miért tartották aktuálisnak a társadalmi iránymutatás közreadását?

– Az evangélium fénye, a hit és a szeretet ereje nemcsak az egyes emberi szíveket, életeket akarja beragyogni és átalakítani, hanem át akarja járni, át akarja formálni az egész világot, a társadalmat is. Az evangélium só, amely ízt ad a világnak, kovász, amely átjárja az egész tésztát.

Az Egyház ezért mindig is, de különlegesen a Rerum novarum enciklika kiadása óta (1891) tanításával igyekezett megvilágítani a társadalom különböző kérdéseit (például a munkások vagy a fejlődő országok helyzete; a világgazdaság igazságosabbá tétele; a teremtésvédelem stb.). Ebben a szellemben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is adott ki néhány dokumentumot, például A megfogant élet védelméről (1956), Igazságosabb és testvériesebb világot (1996), Boldogabb családokért (1999), Felelősségünk a teremtett világért (2008) címmel.

Az utóbbi évek eseményei (például a menekültválság, az egyre nyilvánvalóbbá váló demográfiai válság, a legszegényebbek nehéz helyzete) arra késztették a püspöki konferenciát, hogy egy újabb dokumentumban fogalmazzon meg néhány gondolatot arról, hogyan látjuk az evangélium fényében ezeket a társadalmi jelenségeket, és milyen lehetséges kivezető utak vannak az említett problémákból.

– Miért pont erre a négy kérdéskörre esett a választás?

– A menekültválság igen sok emberben felvetette a kérdést, hogyan kell ehhez az új helyzethez emberségesen, az evangélium szellemében, ugyanakkor a nemzeti identitásunkat és megmaradásunkat nem feladva hozzáállnunk. Hasonlóképpen egyre többen érzékelik, hogy a népességfogyás olyan méreteket ölt, amely lassanként visszafordíthatatlanná válik, és sokan keresik a folyamat megállításának lehetőségeit. Éppígy égető kérdés hazánkban a legszegényebbek, köztük a romák helyzete, amelyen ha nem tudunk javítani, az az egész nemzet számára beláthatatlan negatív következményekkel járhat. Negyedikként az oktatást vettük ezek mellé a kérdéskörök mellé, mert az egyházi iskolák az a terület, ahol az egyházak az utóbbi időben olyan értéket tudtak a magyar társadalom számára adni, amit nagyon sokan elismernek, és amely a magyar jövőnk egyik legfőbb záloga, reménysugara lehet.

– Hogyan zajlott a körlevél előkészítése, milyen munkafolyamatok jellemezték?

– A püspöki konferencia kijelölt egy öt püspökből álló munkacsoportot, melynek tagjai Erdő Péter bíboros, Udvardy György érsek, Orosz Atanáz, Varga László és jómagam voltunk. Egy-egy témakör felelőse egy-egy püspök lett, ő koordinálta annak a témakörnek a megtárgyalását, a konklúziók megfogalmazását.

 Kik segítettek az egyes területeken a kérdések vizsgálatában, elemzésében?

– Az egyes témakörök esetében hozzáértő akadémikusokat, népesedés- és családpolitikai, romológiával, népmozgásokkal, szegénységgel, oktatással stb. foglalkozó neves szakembereket kértünk meg, hogy segítsék a reflexióinkat. A szakemberek egy része egyházközeli ember volt, de voltak az Egyháztól távolabb levő, ám szakterületükön belül széles körben elismert személyek is.

– Vegyük sorra a kérdésköröket. Miért fontos minden korban figyelni a demográfia kérdéskörére? Milyen következményekkel járhat a népesedési krízis, és mit tehet ebben a helyzetben az Egyház?

– Sokatmondó a demográfiával foglalkozó fejezet címe: A gyermek – áldás. A gyermek az egyik legnagyobb kincs, amit a Teremtő egy házaspárnak, a tágabb közösségnek, a nemzetnek és a világnak adni tud. Az Egyház segíthet a demográfiai krízis megoldásban a család értékének felmutatásával, a házasságra való felkészítéssel, családos közösségek létrehozásával. Az állam is tudna tenni ezért a célért – az eddigi családokat erősítő és támogató rendelkezéseken túl – a megfogant élet védelmében hozott intézkedésekkel, a krízishelyzetben levő édesanyák még intenzívebb segítésével, a családi életre nevelés programjának kiterjesztésével. Sokat tehetne a média is a családbarát kultúra megteremtéséért.

A dokumentum külön figyelmet szentel annak, hogy a kisgyermek számára óriási kincs, ha az édesanya otthon van, vele tud lenni. Fontos lenne ezt a lehetőséget minél több édesanyának megadni, fontos volna a nagycsaládos életpályamodellt kiterjeszteni, minél többek számára elérhetővé tenni. Javaslat hangzik el a dokumentumban arra vonatkozóan is, hogy a gyermeknevelés költségeit számítsák be a nyugdíj összegébe.

– A nevelés-oktatás terén mindig van lehetőség a fejlődésre. Ezekben a hetekben kényszerűségből nemcsak elindult, hanem folyamatosan zajlik a digitális oktatás. Mi a legsürgősebb tennivaló az új nemzedékek érdekében?

– A dokumentum leszögezi, hogy a gyermek nevelésének legfőbb felelősei a szülők. Ők kell, hogy döntsenek arról is, hogy milyen szellemiségben, milyen értékek alapján történjen a gyermekük iskoláztatása. Az Egyház felkínálja a maga sok évszázados tapasztalatát az oktatás és nevelés terén. Mindig a teljes emberre figyelve igyekszik a fiatalokat segíteni a kibontakozásban. A dokumentum külön felhívja a figyelmet a hátrányos helyzetű gyermekek minőségi oktatásának fontosságára.

– Jézus azt mondta, „szegények mindig lesznek veletek”. Ferenc pápa a járvány idején elmondott beszédeiben mindig hangsúlyozza a szolidaritás kifejezését, az elesettekre való odafigyelést, segítést. A körlevél is külön témát szentel a kérdésnek. Miért vak a világunk a kérdésben?

– A dokumentum azzal a megállapítással kezdi a szegénység témájának tárgyalását, hogy természetesen minden embernek kötelessége minden tőle telhetőt megtenni azért, hogy önmagát és a családját eltartsa. Ugyanakkor a püspökkari írás arra is felhívja a figyelmet, hogy egy társadalom emberségének, sőt az Egyház hitelességének is egyik legfontosabb mércéje, hogy tud-e irgalommal, segítő szeretettel fordulni a rászoruló, a gyönge, a beteg, az idős felé.

A dokumentum külön kitér a szociális ágazatban dolgozók bérrendezésének szükségességére, valamint a pszichiátriai bennlakásos férőhelyek számának növelésére (amely sok hajléktalan számára az egyetlen reális megoldás).

A romák helyzete kapcsán a dokumentum leírja, hogy míg a rendszerváltozás idején még a romák kb. 87%-a dolgozott, addig 1993-ban már csak a munkaképes romák 28%-ának volt munkahelye. Néhány év alatt a korábban dolgozó romák több mint kétharmada veszítette el az állását. Bár ez a helyzet némileg javult az utóbbi években, a cigányság munkához juttatása ma is kulcsfontosságú feladat. A roma fiatalok iskolázottsága sokat javult az utóbbi évtizedekben, ám sajnos manapság is nagyon sok roma fiatal hagyja el végzettség megszerzése nélkül a középiskolát. Sokak számára rendkívül nehéz a nyomorból való kitörés. A dokumentum hangsúlyozza, hogy meg kellene találni az egyensúlyt a munkára való ösztönzés és a legsérülékenyebb társadalmi rétegek emberhez méltó életfeltételeinek biztosításához nyújtott segítség között. Mindkettőre szükség van.

– A népmozgások kérdése, illetve az arra adható válaszok tekintetében az MKPK milyen irányt mutat?

– A püspökkari irat leszögezi, hogy a migráció egyik legfőbb oka a Földünkön megtalálható óriási gazdasági egyenlőtlenség, igazságtalanság. Egyre kevesebbek kezében összpontosul a tőke, így egyre kevesebb helyre megy a haszon is. „Ez a gazdaság öl!” – ahogyan Ferenc pápa megfogalmazta. A magyar püspökök dokumentuma hangsúlyozza, hogy megfelelő szabályozással meg kell állítani a vagyonkoncentrációt.

A Föld lakóinak 17%-a nem jut tiszta ivóvízhez. Földünkön kb. 200 millió olyan keresztény él, akiknek alapvető emberi jogai sérülnek.

A dokumentum két alapigazságot fogalmaz meg. Egyrészt a befogadó államnak van joga a határainál megállítani a bevándorlót, elbírálni a kérelmét, mérlegelni, hogy hány és milyen bevándorlót tud befogadni. Fontos, hogy a nemzetek megőrizhessék a kultúrájukat, identitásukat, ez ugyanis a Teremtő által adott és akart gazdagsága egy emberi közösségnek. A határok megléte és védelme az egyes nemzetek kultúrájának, biztonságának, fennmaradásának eszköze – írja a püspökkari nyilatkozat. A bevándorlónak kötelessége a befogadó ország értékeit, vallását, kultúráját tiszteletben tartani.

Ugyanakkor a dokumentum azt az igazságot is megfogalmazza, hogy ha valahol a Földön az emberhez méltó élet lehetősége veszélybe kerül, akkor az egész emberiség felelőssége, hogy segítsen. A Földet a Teremtő minden embernek szánta.

A püspökkari irat végül szorgalmazza, hogy gazdasági és szakmai segítséget nyújtsanak a Föld legszegényebb országainak, hogy azok a polgáraiknak emberhez méltó megélhetést tudjanak biztosítani. A lakóhelyükről elűzöttek legfőbb érdeke is az, hogy saját hazájukba visszatérhessenek, a saját kultúrájukban, a szülőföldjükön biztonságban élhessenek és boldogulhassanak.

– A jelenlegi veszélyhelyzet miben segíti a körlevélben megfogalmazott témák elmélyítését, életünk megújítását?

– A járvány talán pozitív következményekkel is fog járni. Talán sok emberben újra felértékelődnek egyes értékek, mint a család, a hit, a helyi gazdaság, a szerénység, az egymásnak való segítés, a szeretet. Talán sokan arra is ráébrednek, hogy az emberi élet igazi célja nem az egyre több termelés és az egyre több fogyasztás. Nem mennyiségre, hanem minőségre, szellemi, emberi értékekre kellene törekednünk.

Fotó: Merényi Zita

Kuzmányi István/Magyar Kurír