Szombathelyi Egyházmegye

Perczel Forintos Dóra: Éltető hit

Váratlan gyógyulások, nem remélt felépülések, hihetetlen javulás – ki ne hallott volna ilyen esetekről? Nemcsak Lourdes-ban vagy Fatimában, hanem itt, közöttünk, a mindennapokban. Csodák? Vagy a hit ereje? Vagy az a csoda, hogy ilyen erős hite van valakinek? A hit és az imádság lélektani hatásain gondolkozva az elmúlt hónapokban már megfogalmaztuk, hogy a spiritualitás úgy hat a személyiségre, mint egy „pszichológiai immunrendszere” és a lelki egyensúly
fenntartásában alapvető szerepe van. Sőt, a helyesen értelmezett vallásos hit védelmet nyújthat a szorongások, a depresszió és a reménytelenség ellen, valamint hozzájárulhat az érzelmi stabilitáshoz, kiegyensúlyozottsághoz.

 

Miért vagy hogyan?

 

Sorozatunk befejező részében azt a kényes és nagy óvatosságot igénylő kérdést próbáljuk körüljárni, hogy lehet-e a hitnek szerepe a testi betegségek kialakulásában és elviselésében? Miért betegszik meg valaki, miért éppen az adott betegség alakul ki nála? A szenvedés bármilyen formája titok, misztérium – azaz teljesen racionális alapon nem fejthető meg. Épp ezért a miért helyett érdemesebb feltenni azt a kérdést: hogyan lehet megküzdeni a szenvedéssel? Régi tapasztalat, hogy a súlyos betegségek elviselése könnyebb lehet a hívő ember számára azáltal, hogy értelmet tud adni a szenvedésnek. Kevésbé köztudott, hogy a hit nemcsak az állapot elviselésében, hanem a gyógyulásban is szerepet játszhat. Egyesek szerint a súlyos betegséggel való küzdelem végeredményben spirituális jellegű, ezért az orvosoknak nem a betegséget, hanem az egész embert kell(ene) gyógyítani. Az orvostudomány fejlettsége és a specializálódás miatt ez persze nem könnyű, hiszen a magas vérnyomással kardiológushoz, az allergiával tüdőgyógyász-allergológushoz, az alvászavarral ideggyógyászhoz megy az ember. De mi van, ha ezek hátterében például egy életközépi válság húzódik meg és fejeződik ki különböző formában? Üzenhetnek-e a tünetek és mögéjük tudunk, akarunk-e látni? Meg akarjuk-e érteni ezt az üzenetet, vagy könnyebb a panaszokba kapaszkodni és orvostól orvosig járva, és passzívan a gyógyszerektől remélni a megoldást?


Istenhit és egészségi állapot

 

Levin (1997) egy nagy metaanalízisben kétszáz tanulmányt áttekintve azt találta, hogy a vallásos személyek ritkábban dohányoznak, kevesebb alkoholt fogyasztanak és nem létesítenek alkalmi szexuális kapcsolatokat. Körükben 20%-kal, a papság körében 40%-kal alacsonyabb a magas vérnyomás és más szívbetegség miatti halálozás, mint az átlagnépességben. Ezt a hazai kutatások is megerősítik: Kopp és Skrabski 2003-ban leírták, hogy a vallásukat gyakorló magyarok között 42%-kal kevesebb a táppénzen töltött napok száma és a munkahelyi hiányzás, az országos átlagnál 43%-kal kevesebb cigarettát szívnak és kevesebb alkoholt fogyasztanak, mint a nem hívő személyek. (A dohányzás és az alkoholfogyasztás közismerten a szív-, érrendszeri és daganatos betegségek kockázati tényezői közé tartoznak). Szignifikáns negatív korrelációt találtak a vallásgyakorlás és a szorongás, a depresszió valamint a reménytelenség között, azaz minél aktívabban gyakorolja a vallását az illető, annál jobbak pszichés egészségi mutatói. A szoros társas kapcsolatok összefüggésben voltak alacsonyabb halálozási mutatókkal, tehát protektív tényezőnek bizonyultak még egészségkárosító magatartás (dohányzás, elhízás, mozgásszegény életmód) esetén is.

 

Folytatás A Szív című folyóirat 2011. májusi számában:

http://old.asziv.hu/index.php?newart=17&newmag=13&show=arch