Népénekek - Január
Honlapunkon minden hónapban az aktuális ünnepkörben, vagy évközi időben bármikor alkalmazható népénekeket nyújtunk. A népénekek teológiai tartalma tanít, amellett irodalmi és zenei értékük van, tartalmas, méltó és közösségi ünneplésre adnak lehetőséget, ezért nemcsak liturgikus és paraliturgikus alkalmakon, hanem a hitoktatásban és az iskolai ünnepségeken is javasoljuk a használatukat. Az itt közrebocsátott énekek legnagyobb részének szövege, dallama és több esetben azok helyi variánsa a Szombathelyi Egyházmegye népi kincsestárából származik.
A szövegben az aláhúzások a dallamhajlításokat jelölik. Az énekek QR-kóddal meghallgathatók. Összeállította: Dr. Medgyesy-Schmikli Norbert, egyetemi docens, intézetvezető, tanszékvezető.
1 Jézus Krisztus első csodatétele, a kánai menyegző (Jn 2,1–11) vízkereszt (január 6.), azaz Urunk megjelenése, epifánia misztériumának része. Az ünnep utáni 2. vasárnap evangéliuma jeleníti meg. A kánai menyegző misztériumából következően a farsang a lakodalmak ideje. Az időszak vasárnapjait régen menyegzős vasárnapoknak nevezték. Az alábbi ének szövege a Szemenyei–Kapossy-énekeskönyvből (Eger, 1887) való, 19. századi dallama helyi népi gyűjtés szerint.
Énekli zalaegerszegi Preisinger Virág kántor, az LFZE egyházzenész növendéke.
Az ének meghallgatható itt.
1. Víg menyegző volt Kánában, – Galilea városában,
Meg volt híva Mária, – övéivel Szent Fia.
Ó, szerencsés vigalom, – ó, boldog lakodalom!
2. „Nincsen borunk,” a Szűz szóla, – Szent Fiához áthajolva,
De Jézus rá így felel: – „Órám még nem jöve el.”
Mégis minden szolga vár, – és parancsra készen áll.
3. Hat kőveder vala ottan, – tisztulásra elrakottan,
Jézus vízzel tölteti – s a násznagyhoz viteti.
Bámul ez, csodálkozik, – borrá lőn a tiszta víz!
4. Ím az első csodatétel, – melyhez nem fér semmi kétely,
Hirdeti ma szerteszét – Jézusnak nagy erejét.
Ki üdvünkért született, – s hoz boldog új életet.
Jézus első csodájáról a házasság biblikus példaképeként énekel az alábbi költemény. Ősforrása több áttételen keresztül a Szent Ciprián püspöknek és vértanúnak (†258) tulajdonított „Coena Cypriani”: az ének elmondja, hogy napkeleten egy Joel nevű király vendégül látta Ádámot, Évát, az Ószövetség pátriárkáit, prófétáit, királyait, Jézust, az apostolokat, sőt még Pilátust és Júdást is. Márta felszolgál, Jézus bort iszik, Dávid hárfázik, Júdás Heródessel táncol, Lukács ökröt vág, Péter halat fog, Cecília muzsikál, a Tizenegyezer Szent Szűz táncol, Orsolya pedig mosolyogva nézi őket. Ugyanez az örvendetes hangulat található az alábbi énekben, amely elsőként az erdélyi ferences egyházzenész, Kájoni János által papírra vetett Kájoni-kódex (Csíksomlyó, 1634–1671) lapjain olvasható. Korabeli dallama vasi és zalai népi gyűjtésből származik. Lakodalmakban és iskolai farsangi bálokon javasoljuk az éneklését.
Előadják a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (Zeneakadémia) Népzene Tanszék növendékei; énekszóval Albert Anna, Bertalan Flóra, Buglyó Petra, Popovics Emese, Takács Borbála, Toronicza Georgina (PPKE BTK), dudán kíséri: Félegyházi Miklós.
A felvételt 2024. június 10-én készítette Medgyesy S. Norbert
- Az igaz Messiás már eljött, – sokféle csodákat köztünk tött, – a vizet is borrá tette, a násznépet vendégelte – Kána menyegzőben, a nagy vendégségben.
- Ott nagy lakodalmat kezdének, – Jézust is meghívták vendégnek, – őt követték tanítványi, mint a tyúkot a fiai – Kána menyegzőben, a nagy vendégségben.
- Az első tál ételt felhozták, – Jézust is azonnal kínálták, – mindenben tetszett az étek, csak a borban volt a vétek – Kána menyegzőben, a nagy vendégségben.
- Jézus, hogy vigasságot tenne, – Szűzanya kérése meglenne, – parancsolá meríteni, kútból hat vedret tölteni – Kána menyegzőben, a nagy vendégségben.
- A szolgák is frissen siettek, – kútból hat vedreket töltöttek, – Jézus borrá változtatá, első csodáját mutatá – Kána menyegzőben, a nagy vendégségben.
- A bort mindnyájan megkóstolták, – nosza, rajta, vígan kínálják, – hej, de jó bor ez az új bor, sokkal jobb bor, mint az óbor – Kána menyegzőben, a nagy vendégségben.
- Péter is Jakabbal vígan van, – köszönti Andrásra nagy vígan – meg se törli a bajuszát, üresíti a poharát – Kána menyegzőben, a nagy vendégségben.
- János a poharat vigyázza, – soká kerül, nehezen várja, – Jakab elől elragadja, szomjú torkára fölhajtja – Kána menyegzőben, a nagy vendégségben.
- Simon Tádeusnak azt mondja: – „tölts kulacsra, jó lesz holnapra”, – mert a jó bor hamar elfogy, bárcsak volna néha egy korty, – Kána menyegzőben, a nagy vendégségben.
- Júdás Iskariót hogy látja, – hogy őtet senki sem kínálja, – teletölti ő a kondért és iszik a vőlegényért – Kána menyegzőben, a nagy vendégségben.
- A kis Jakab a nagy Jakabbal – ölelgetik egymást orcával – mondja: „gyomrunk sokszor kordul, igyunk tehát a jó borbul” – Kána menyegzőben, a nagy vendégségben.
- Bertalannak sem jut eszébe, – hogy nyúzatik majd jövendőbe, – mert a vendégek láttára gondja van csak a torkára – Kána menyegzőben, a nagy vendégségben.
- Más vendégek is ott lennének, – nosza, vígan legyünk, örülnek, – úgy megforgatták Magdolnát, mind szétrúgta a patkóját – Kána menyegzőben, a nagy vendégségben.
- Hát, te szegény ember, mért jöttél? – Talán bizony nyúlhúst ehetnél? – Jobb tenéked káposztahús, mintsem az a sovány nyúlhús – Kána menyegzőben, a nagy vendégségben.
- Adj Isten, hogy mink is örüljünk, – ily mulatságban részesüljünk, – jó bor mellett duda nélkül mit ér a tánc ugrás nélkül? – Kána menyegzőben, a nagy vendégségben.
