Ünnepeink és emléknapjaink
A katolikus liturgiában alapvetően kétféle módon ünneplünk: ünnepeljük egyrészt magát a liturgikus (vagy más néven egyházi) évet, amelyben felidézzük az üdvösség történetének eseményeit, adventtől Krisztus Király ünnepéig. A másik ünneplési rendünk a naptári napokhoz igazodik. Ide tartoznak az Úr Jézus egyes ünnepei, valamint a Boldogságos Szűz és a szentek ünnepei. Anyaszentegyházunk tehát az üdvösségtörténet megjelenítő átimádkozása mellett folyamatosan elénk adja azoknak az életpéldáját, akik előttünk jártak az üdvösség útján, és bizonnyal eljutottak Mennyei Atyánkhoz.
A szentek serege megszámlálhatatlan. Csak a legutoljára kiadott „Szentek élete” 600 életrajzot sorol fel a legismertebb nyilvánosan tisztelt szentek közül, továbbá hozza a Római Mártirológium alapján a római katolikus egyház mintegy 5600 vértanújának és szentjének nevét.
Természetesen ennyi szentet lehetetlenség lenne megünnepelni egy év alatt, ezért készültek minden országban, sőt egyházmegyében külön naptárak. Az egyes szentek tiszteletének mértéke ugyanis nem mindenhol egyforma. Szent Péter és Pál apostolokat nyilván a világ minden részén megünneplik, de pl. Boldog Batthyány-Strattmann Lászlót aligha ismerik és tisztelik ilyen szinten mind az öt földrészen. Az ún. helyi kalendáriumokat ezért úgy alakították ki, hogy helyet kapjanak benne a világegyház legjelentősebb és legismertebb szentjei (pl. Aquinói Szent Tamás áldozópap és egyháztanító – jan. 28.), megjelenjenek az egyes földrészek, országok fontosabb szentjei (pl. Miki Szent Pál és társai, japán vértanúk – febr. 6.), továbbá a helyi egyház és egyházmegye szentjei és boldogjai (pl. Árpád-házi Szent Margit szűz – jan. 18.). Így egyben a szentek tiszteletében is megmutatkozik az egyház katolikus, azaz egyetemes volta, de kifejeződik nemzeti jellege is. Ez pedig tovább fokozódik azzal, hogy ezeket a szenteket is különböző módokon ünnepeljük.
Naptárjaink
Amikor a bevezetőben megemlítettük néhány januári ünnepünket, azt már a mi, magyar szemszögünkből tettük, azaz a magyarországi egyházmegyék ünneplési rendje szerint. Egy helyi egyházban, egyházmegyében, illetve szerzetesrendben a szentek ünneplésének rendje két szempont alapján áll össze.
Az alapot az ún. „Általános római naptár” adja. Ez az a kalendárium, amely összegyűjti a világegyház legfényesebb csillagjait, összefogja valamennyi földrészt és azok legnagyobb szentjeit, továbbá meghatározza az egyes szentek ünneplésének fokozatait. E naptár által mutatkozik meg az egyház katolikus, azaz egyetemes volta.
Erre épül a helyi kalendárium, esetünkben a „Magyar naptár”, amellyel kifejeződik az egyházi nemzeti jellege: egy adott országban, illetve kisebb területi egységben megemlékeznek szentté lett szülötteikről, vagy azokról akik azon a földön váltak szentté. (Ugyanez egy szerzetesi közösség esetében a rend szentjeit tartalmazza.) Egyben ebben is megjelölik az ünnepek fokait.
A két kalendáriumból születik „A magyar naptárral bővített általános római naptár”, amelyet mindennapjainkban használunk. Amikor a két naptárat összefűzték, előfordultak egybeesések, helyi sajátosságok, amelyeket megfelelően ki kellet küszöbölni. Lássunk erre néhány példát!
Szent Mátyás apostol ünnepét eredetileg február 24-én ülte az egyház. Ez a nap azonban gyakran nagyböjtre esik, ezért az 1970-es naptárreform keretében – mikor is igyekeztek a bűnbánati időben csökkenteni a szentek ünnepeinek számát - az ünnepet május 14-re helyezték át. A magyar püspöki kar azonban külön kérte, hogy hazánkban megmaradhasson az eredeti dátum, így mi továbbra is februárban ünnepeljük a tizenkettediknek megválasztott apostolt.
Április 23-án az Általános római naptár szerint Szent György vértanút, valamint Szent Adalbert püspök és vértanút ünnepeljük. Mivel azonban Szent Adalbert hazánkban különleges tiszteletet élvez (ő bérmálta meg Szent István királyunkat, s államalapítónk Esztergomban az első székesegyházat az ő tiszteletére építtette 1010-ben, egyben Szent Adalbert az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye védőszentje), Szent Györgyre a Magyar naptár szerint egy nappal később, április 24-én emlékezünk.
Az általános naptár magyar ünnepei
Miután megismerkedtünk naptárainkkal, álljunk meg egy kicsit és vessünk egy pillantást az általános naptárra. Azt mondtuk, ez az a kalendárium, amely összegyűjti a világegyház legfényesebb csillagjait, összefogja valamennyi földrészt és azok legnagyobb szentjeit. Természetesen e sorból a magyar szentek sem maradhatnak ki. Lássuk, kiket ünnepel velünk együtt a világegyház!
Szoros értelemben három magyar szent kapott helyet az általános naptárban. Első közülük államalapító Szent István királyunk, akit a világegyház augusztus 16-án ünnepel, mennyei születésének másnapján. Erre az egy napos eltolásra azért volt szükség, mert augusztus 15-e Szűz Mária mennybevételének ünnepe. Magyar sajátosság, hogy Szent István királyra mi nem 16-án, hanem 20-án emlékezünk, 1083-ban történt szentté avatásának évfordulóján.
November 17-én az általános római, november 19-én a magyar naptárban magyarországi Szent Erzsébetet köszöntjük. Az ő ünneplésének foka a világegyházban „kötelező emléknap”, szemben Szent István királyunk „nem kötelező emléknapjával”. E megkülönböztetésből is látszik, hogy Szent Erzsébet ismertebb szent a világon államalapító királyunknál, amin élettörténetét ismerve nem is igazán kell csodálkoznunk. Ünnepét 1670-ben vették fel a római naptárba, november 19-re, temetésének évfordulójára. 1969-ben helyezték át mennyei születésnapjára.
A magyar föld szülöttei között van még Skóciai Szent Margit, akire november 16-án emlékezünk itthon és a világban egyaránt, nem kötelező emléknappal. Szent István királyunk rokonát (vitatott, hogy unokáját, vagy unokahúgát) ezen a napon temették el 1093-ban. Ünnepe 1673 óta szerepel az általános naptárban.
Az általános naptár magyar vonatkozású ünnepei közé sorolhatjuk még azokat a szenteket, akik más földről származnak, de hazánkban is működtek, illetve itt haltak meg. Közülük kettőt vehetünk ide. Egyikük Szent Adalbert püspök és vértanú, akiről az előzőekben már szót ejtettünk. Másikuk Kapisztráni Szent János áldozópap. Az itáliai származású ferences szerzetesnek nagy része volt a nándorfehérvári győzelemben. Szerémújlakon halt meg 1456. október 23-án. Emléknapja is ezen a napon van.
Magyar szentek a magyar naptárban
Az általános naptár után fordítsuk tekintetünket a helyi, esetünkben a magyar naptárra. Azt mondtuk, ez a kalendárium az adott ország szentté lett szülötteit, vagy azon a földön szentté lett személyeket gyűjti egybe. Öt ilyen magyar, illetve a magyarsághoz kapcsolódó szentről már szót ejtettünk az általános naptár kapcsán. Most következzék a többi magyar szent sora a magyar naptárból!
Az államalapítás kora szenteket termő időszak volt: Szent István királyunk mellett a szentek között tisztelhetjük feleségét, Boldog Gizella királynét (emléknapja: május 7.), fiát Szent Imre herceget (november 5.), akit Szent Gellért püspök és vértanú (szeptember 24.) nevelt, illetve aki Szent Mórhoz (október 25.), a Pécsi Egyházmegye későbbi püspökéhez is igen közel állt. Szintén ebben az időben élt a két zobor-hegyi remete is: Szent Zoerárd-András és Benedek (július 17.). A 11. század még egy szent királyt adott: Szent Lászlót (június 27.).
Az Árpád-házból később is több szent került ki: III. Béla királyunk unokája, Prágai Szent Ágnes szűz (június 8.), majd IV. Béla leányai közül Árpád-házi Szent Margit szűz (január 18.), Árpád-házi Boldog Jolán szerzetesnő (június 15.), illetve Árpád-házi Szent Kinga szűz és szerzetesnő (július 24.). És egy áldozópap ebből a korból: Esztergomi Boldog Özséb (január 20.).
A 14. és a 19. század közötti időből négy szentünket említhetjük: Szent Hedvig királynőt, Nagy Lajos király leányát (július 18.), valamint Szent Márk, István és Menyhért áldozópapokat, kassai vértanúkat (szeptember 7.).
Századunkban eddig öt új boldog emléknapjával bővült a magyar naptár: Boldog Batthyány-Strattmann László családapa (január 22.), Boldog Salkaházi Sára szűz és vértanú (május 11.), Boldog Apor Vilmos püspök és vértanú (május 23.), Boldog Romzsa Tódor püspök és vértanú (október 31.).
A 24 saját ünnepel rendelkező magyar szent mellett sok olyan szentünk van, akinek emléknapja nem került be a magyar naptárba – a legújabb Szentek élete könyv 41 ilyet hoz –, őket egy napon, november 13-án, a Magyar szentek és boldogok emléknapján ünnepeljük. E sort végigtekintve büszkén mondhatjuk: hazánk valóban szenteket termő föld. Kérjük az ő közbenjárásukat népünkért!
A magyar naptár sajátos ünnepei
Az előzőekben összegyűjtöttük mindazokat a magyar, illetve a magyarsággal kapcsolatba került szenteket, akiket idehaza vagy a világegyházban ünneplünk. A következőkben a magyar naptárra tekintve azokat a szenteket keressük, akiknek bár nem volt különösebb kapcsolata a magyar földdel, mégis helyet kaptak saját naptárunkban. Ők az általános naptárban nem szerepelnek, de hozzánk közel állnak annyira, hogy megemlékezzünk róluk.
A naptári év első ilyen szentje, január 15-én Remete Szent Pál. A 3. századi keresztényüldözések idején az egyiptomi Théba városának hegyei közé menekült, és ott élt az emberektől távol, elmélkedésben és önmegtagadásban. Az egyetlen magyar eredetű férfi szerzetesrend, az Esztergomi Boldog Özséb által alapított pálos rend tőle nyerte nevét. A pálosok hivatalos neve ugyanis: Szent Pál Első Remete Szerzeteseinek Rendje.
A következő a sorban Soubirous Szent Mária Bernadett szűz, a lourdes-i jelenések tanúja. Április 16-i emléknapja minden bizonnyal magyar népünk máriás lelkülete, s különösen is a Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária iránti tisztelete miatt került be ünnepeink közé.
Május 4-e Szent Flórián emléknapja a magyar kalendáriumban. A 304-ben vértanúhalált halt katona tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában és Magyarországon terjedt el. Kiváltképpen a tűzvész és az árvíz ellen kérjük segítségét.
Közép-Európa számos hídján látható egy mutatóujját ajkára tevő pap szobra. A hidak szentje és a gyónási titok vértanúja ő, Nepomuki Szent János. Csehország védőszentjének ünnepe a többi környező országéhoz hasonlóan a hazai naptárba is bekerült, május 16-ra.
A magyar kalendárium sajátos szentjeinek sorát egy pápa zárja: Boldog XI. Ince (emléknapja augusztus 13-a). Hazánk török iga alóli felszabadításában sok érdeme volt. Buda visszafoglalásának napját (1686. szeptember 2.) Szent István királyunk tiszteletére az egész Egyházban ünneppé tette. A budai várban 1936-ban szobrot állítottak róla. 2011-ben emlékeztünk meg születésének 400. évfordulójáról.
A fenti címhez kívánkozik még egy különlegesség a magyar naptárban: május 30-án Szent István király ereklyéinek átvitelére emlékezünk, azaz a szent jobb iránti tiszteletünket fejezzük ki ezen a napon.
A helyi naptárak
Az eddigiekben azzal foglalkoztunk, hogyan is áll össze az a naptár, amely meghatározza, hogy mely szenteket és mikor ünneplünk az év során. Láttuk, hogy ez egy általános és egy helyi naptár összefűzéséből születik. Részletesen szóltunk a helyi, konkrétan a magyar naptárról. Azt is mondtuk, hogy ünnepeink között vannak egészen sajátos, pl. egyházmegyei, sőt plébániai ünnepek is. A következőkben ezekkel ismerkedünk meg.
Minden egyházmegyének van egy védőszentje. Hazánkban egyedülálló módon egyházmegyénket saját földjének szülötte pártfogolja: Tours-i Szent Márton püspök. Az első nem vértanú szentre hazánk többi részén és a világegyházban „emléknappal”, egyházmegyénkben „főünneppel” emlékezünk november 11-én. Így fejeződik ki helyi jelentősége. Ugyancsak ezt mutatja, amikor június 16-án Szent Márton püspök ereklyéinek átvitelére emlékezünk. 1913-ban ezen a napon a tours-i püspök engedélyével a szent ereklyéinek egy részét Mikes János püspök ünnepélyesen a székesegyházba hozta. Ezt az emléknapot egyedül a Szombathelyi Egyházmegyében üljük meg.
A másik, minden egyházmegyében meglévő ünnep a székesegyház felszentelésének évfordulója. Egyházmegyénkben erre június 14-én emlékezünk. 1927-ben ugyanis ezen a napon szentelték fel a Sarlós Boldogasszony tiszteletére épített főtemplomunkat.
Egyes egyházmegyéknek vannak különösen is tisztelt szentjei, akikről ugyancsak megemlékeznek a helyi naptárban. Ilyen nálunk Szent Quirinus (Kerény) püspök és vértanú június 4-i emléknapja. A dél-pannóniai Siscia püspökét a Sibaris (ma Gyöngyös) patakba vetették 309-ben. Szombathelyi tiszteletét már a 4. században emelt bazilikája is mutatja. Hasonlóan egyházmegyei szintű emléknapja van pl. az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében Boldog Meszélnyi Zoltán püspök és vértanúnak, illetve a Szeged-Csanádi Egyházmegyében Marchiai Szent Jakab áldozópapnak. Egyelőre Kalkuttai Boldog Teréz szűz emléknapja is ilyen kategóriába esik, liturgikus ünneplése jelenleg csak a Szeretet Misszionáriusai Rendre terjed ki.
A helyi naptár legalsó foka egy plébániaközösség saját ünnepei. Ezek mindenek előtt a templom felszentelésének, valamint a templom címének ünnepe. Emellett egyes szentek nagyobb tiszteletére találhatunk még példát az adott helyen, akiknek ünnepét is kiemelt módon ülik meg. Szűkebb pátriámban, Kőszegen, ilyen Szent Donát vértanú, Kőszegfalván pedig Szent Flórián vértanú.
Az ünnepek rangsorolása
A szentek és boldogok liturgikus ünneplését tárgyaló sorozatunk eddig azzal foglalkozott, hogy kiket ünneplünk. Megismertük a különböző naptárokat, s ezekből láthattuk, hogy van valamilyen rangsorolás a szentek ünneplésében, hogy miért éppen azokat ünnepeljük, akiket ünneplünk. Az így összeállt naptár szentjei sorában azonban további megkülönböztetések is vannak, ahogy arról például Szent Márton püspök tiszteletével kapcsolatban megjegyeztük, hogy míg egyházmegyénkben „főünnepnek”, másutt csak „emléknapnak” számít november 11-i ünnepe. De mit jelentenek ezek a kifejezések?
Nem minden ünnep egyforma jelentőségű. Szent Péter és Pál apostoloknak az Anyaszentegyház életében és történetében betöltött szerepét nézve nehéz lenne „egyenrangú” félként odaállítani Árpád-házi Szent Erzsébetet. Mégis fontos, hogy megemlékezzünk mindhármukról, de szükséges bizonyos különbségtétel megállapítása a liturgikus ünneplésben. Rangsorolásképpen ezért a következő elnevezéseket használjuk: főünnep, ünnep, emléknap, tetszés szerinti emléknap, megemlékezés.
Azt, hogy egy szent ünneplése melyik fokozatba esik, több szempont is befolyásolja. Az általános római naptár meghatározza, hogy kiket és milyen liturgikus ranggal kell ünnepelni a világ minden részén. Ettől csak erősebb ünneplési fokkal lehet eltérni. Így emlékezünk például július 11-én „ünnepként” Szent Benedek apátra Európában, mint kontinensük fővédőszentjére, akinek ugyanakkor az általános kalendáriumban csak „emléknapja” van. A helyi naptár szentjeinek liturgikus rangját már a helyi egyház alakítja ki.
Az adott ünnep rangja meghatározza a liturgia – mind a szentmise, mind a zsolozsma – egy részét. Többek között azt, hogy mennyire kapcsolódnak a szentmise szövegei az ünnepelt szenthez, mennyi és milyen szentírási szakaszok hangzanak el, énekeljük-e a Dicsőséget, elmondjuk-e a Hitvallást. Szerepet játszik továbbá abban is, hogy ha egy szent ünnepe például vasárnapra, vagy egy kiemelt időszakra – például a nagyböjtbe vagy húsvét hetébe – esik valamelyik évben, akkor megünnepeljük-e, és ha igen, akkor hogyan, esetleg áttevődik egy későbbi napra az ünnepe, vagy abban az évben elmarad.
A főünnep
Ünnepeink rangsorában első helyen áll a főünnep. A szentek tiszteletében csak a legjelentősebbeknél használjuk liturgikus ünneplésünk első fokát. Mindenekelőtt a Boldogságos Szűz Mária esetében, mikor is őt a Mária-dogmák szempontjából tiszteljük: mint Istenanyát (jan. 1.), mint a mennybe felvett Szűzanyát (aug. 15.), és tiszteljük az ő szeplőtelen fogantatását (dec. 8.). Hazánkban ezeken kívül, mint a Magyarok Nagyasszonyát is köszöntjük (okt. 8.). Főünnep továbbá Szent József, a Szent Szűz jegyese (márc. 19.), Keresztelő Szent János születése (jún. 24.), Szent Péter és Pál apostolok (jún. 29.), Szent István király, Magyarország fővédőszentje (aug. 20.), Mindenszentek (nov. 1.), és az egyházmegye védőszentjének ünnepe.
A főünnep, mint mondtuk, az első a liturgikus ünnepek között. Olyannyira, hogy bizonyos esetekben a vasárnapot is „felülírja”. Ezért ha például Mindenszentek főünnepe vasárnapra esik, a szentek ünnepe lép a vasárnap helyébe.
Miben is áll ez az ünneplés? A főünnepek – akárcsak a vasárnapok – már előző este megkezdődnek a zsolozsma ún. első esti dicséretével. Sőt, Keresztelő Szent János születése, Szent Péter és Pál apostolok, illetve Nagyboldogasszony főünnepének külön előesti, azaz vigília miséje is van, melynek szövegei nem azonosak az ünnep napján mondott mise szövegeivel. A szentmisében – ugyanúgy, mint vasárnap – énekeljük a Dicsőséget, imádkozzuk a Hitvallást. A főünnepnek általában önálló prefációja van, amint a könyörgések is mind az ünnephez kapcsolódnak. A három olvasmány amennyire lehetséges, ugyancsak az ünnepelt szenthez kötődik. A zsolozsmában Te Deum-ot imádkozunk.
Megjegyezzük, hogy a főünnepek nem tévesztendők össze a parancsolt ünnepekkel. Bár mind Szűz Mária, Istenanyaságának, mind az ő mennybevételének ünnepe, továbbá Mindenszentek főünnep is, ma már csak ezekre, illetve Karácsony és Vízkereszt napjára írja elő az Anyaszentegyház kötelező jelleggel a szentmisén való részvételt. (Hazánkban 1973-ig ide tartozott még Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának, valamint Szent Péter és Pál apostolok főünnepe is.)
Az ünnep
Ünnepeink rangsorában a főünnepet az „ünnep” követi. A szentek tiszteletével foglalkozva mindenekelőtt a Boldogságos Szűz Máriára tekintünk, akinek egyetlen ünnepe születésének napja: „Kisboldogasszony” (szept. 8.). De megemlítjük itt még Szent Család ünnepét is, amikor is a karácsony nyolcada alatti vasárnapon - vagy ha ilyen abban az évben nincs, akkor december 30-án - együtt ünnepeljük Jézust, Máriát és Józsefet. Az apostolok sorában a két fő apostolnak egy-egy külön ünnepe is van: Szent Péter apostol székfoglalását február 22-én, Szent Pál apostol megtérését („Pálforduló”) január 25-én ünnepeljük. A többi apostolnak is mind van saját ünnepe, de Szent Fülöpöt és a fiatalabb Jakab apostolt, valamint Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolokat egy-egy napon köszöntjük, május 3-án, illetve október 28-án. A négy evangélistának ugyancsak saját ünnepe van. Az első századi keresztényüldözések vértanúi közül két diakónust ünneplünk: Szent Istvánt (dec. 26.) és Szent Lőrincet (aug. 10.). Ünneppel emlékezünk még kontinensünk fővédőszentjére, Szent Benedek apátra, és a társvédőszentekre: Szent Cirill szerzetes és Szent Metód püspökre (febr. 14.), Sienai Szent Katalin szűz és egyháztanítóra (ápr. 29.), Szent Brigitta szerzetesnőre (júl. 23.), és a Keresztről Nevezett Szent Teréz Benedikta (Edith Stein) szűz és vértanúra (aug. 9.). A magyar szentek közül Szent Imre hercegnek (nov. 5.), Szent Gellért püspök és vértanúnak (szept. 24.), Szent László királynak (jún. 27.), Árpád-házi Szent Erzsébetnek (nov. 19.), Árpád-házi Szent Margit szűznek (jan. 18.), valamint a kassai vértanúk, Szent Márk, István és Menyhért áldozópapoknak (szept. 7.) van ünnepe.
Az ünnepek liturgiája a következő: a szentmisében éneklünk Dicsőséget, de nem kötelező imádkozni a Hitvallást. Két olvasmány van, amelyek az ünnepelt szenthez kötődnek. Ez kétféle módon lehetséges: az illető szent vagy szerepel a Szentírásban, vagy életéhez, erényeihez kapcsolódik valamelyik szentírási szakasz. A szentmise könyörgései általában az adott szenthez kapcsolódnak, de egyes esetekben - akárcsak a prefáció szövege - általánosak. A zsolozsmában – ugyanúgy, mint főünnepen - Te Deum-ot imádkozunk.
A szentek ünnepei a főünnephez képest kevésbé jelentősek, így amennyiben valamelyik vasárnapra esne, akkor az az adott évben elmarad.
Az emléknap
A szentek liturgikus ünneplésének legalsó foka az emléknap. Az emléknappal ünnepelt szentek sora rendkívül színes. Megtaláljuk mindenek előtt a Boldogságos Szűz Máriát (pl. Rózsafüzér Királynője – okt. 7.), az ősegyház szentjeit (Szent I. Kallixtusz pápa és vértanú – okt. 14.), egy-egy kontinens egyházának képviselőit (De Brébeuf Szent János és Jogues Szent Izsák áldozópapok és társaik, észak-amerikai vértanúk – okt. 19.), az egész Egyházban ismert szenteket (Assisi Szent Ferenc – okt. 4.), illetve a helyi egyháznak szentjeit (Szent Mór püspök – okt. 25).
Az emléknapnak három formáját különböztetjük meg: kötelező emléknap, tetszés szerinti emléknap és megemlékezés. Ezek a csoportosítások egyben jelzik az adott szent jelentőségét is. Kötelező emléknapon a szentről kell venni a szentmisét és a zsolozsmát. Ilyen a fentiek közül Assisi Szent Ferenc emléknapja. Tetszés szerinti emléknapon a miséző döntheti el, hogy a szentről, vagy a köznapról veszi-e a szentmise szövegeit, esetleg alkalmi vagy megemlékező (votív) misét mond. Ez lehetséges például Szent I. Kallixtusz pápa és vértanú emléknapján. Megemlékezést tartunk az egyházi év kiemelt időszakaiban: advent utolsó hét napján, karácsony nyolcadában és nagyböjtben. Ilyenkor csak a szentmise könyörgése szól az adott szentről, a többi szövegek az időszakhoz kapcsolódnak.
Emléknapokon nem éneklünk Dicsőséget és nem imádkozzuk a Hitvallást. A szentmise könyörgéseit a szentről vesszük, de a felajánlási és az áldozás utáni könyörgés gyakran általános tartalmú, kapcsolódva a szent életéhez, életállapotához (pl.: vértanú, püspök, szerzetes, hithirdető, jótékonykodó, stb.). A prefáció is ilyen általános, de vehetők az ún. közös prefációk, melyek nem kötődnek a szentekhez, és rendszerint a köznapokon szoktuk ezeket imádkozni. A szentmise olvasmányait szintén a miséző választhatja meg: vehetők a köznap szentírási szakaszai, vagy a szenthez kapcsolódók, leginkább akkor, amikor a szent a Bibliában is szerepel.
Az emléknapok – akárcsak az ünnepek - ha vasárnapra esnének, abban az évben elmaradnak.