Fehérváry Jákó OSB: Nemes – üres Katekézis a liturgiáról
A II. vatikáni zsinat liturgikus dokumentuma egy el nem évülő kritériumot fogalmaz meg a templomainkban helyet kapó művészeti alkotások számára: „Az ordináriusok, amikor az igazán szakrális művészeteket szorgalmazzák és támogatják, inkább a nemes szépségre, mint az üres pompára törekedjenek. Ez érvényes a szent ruhákra és a berendezésre is" (SC 124).
ˇ”A kevesebb több lett volna..." – mondjuk néha, amikor valami vagy valaki túlontúl bőbeszédű, és a nagy mondani akarásban elveszni látszik a lényeg. Így van ez a templomainkban megjelenő tárgyakkal, szimbólumokkal, szobrokkal, szövegekkel is. Ha egyszerre túl sokat akarnak mondani, ha az ábrázolt igazságot nagyon a szájunkba akarják rágni, ha a Szent Kereszt vagy a Szűzanya iránti tiszteletet számolatlanul elhelyezett képekkel, szobrokkal akarják felkelteni, akkor gyakran éppen az ellenkező hatást érik el, mint amire hivatottak lennének. Ha egy oltár, egy miseruha önmagában, formájában és anyagában képtelen a tisztelet és az áhítat felébresztésére, akkor félő, hogy a rajta elhelyezett bibliai idézetek vagy didaktikus szimbólumok csak tovább rontanak a helyzeten. A dolgok nemessége önmagáért beszél, az ürességet pedig a fecsegő felszín sem képes elrejteni.
Folytatás Új Ember 2014. 10. 19.
http://ujember.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=25704:nemes-%E2%80%93-%C3%BCres