Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Kovács Sándor (1944-1972)

Kovács SándorKovács Sándor (1944-1972)

1893-van született Kecskeméten. Középiskoláit szülővárosában, a teológiát Vácott és az Augustineum tagjaként a bécsi egyetemen végezte. 1915. október 14-én szentelték pappá. 1917-től 1928-ig a váci püspök udvari káplánjaként 1928-tól 1944-ig pedig mint szülővárosa, Kecskemét plébánosaként működött.

1944. március 17-én nevezte ki XII. Piusz pápa szombathelyi püspökké. Püspöki székét március 25-én foglalta el. Mint szombathelyi püspök a háború ideje alatt a Muravidék Apostoli adminisztrátori feladatát is ellátta. Legfontosabb feladatai egyikének tekintette a havi papi rekollekciók bevezetését, amelyeken 12 éven át ő maga adta az elmélkedéseket.

A háború végén nagy anyagi áldozatokat vállalt a menekültek segélyezésére. 1945. március 4-én bombatalálat érte Székesegyházát. A romeltakarítás és a templom újjáépítése szinte azonnal megkezdődött és hatalmas összefogással, óriási erőfeszítéssel sikerült elérnie, hogy Mindszenty József hercegprímás 1947. szeptember 7-én a szerkezetében kész épületet felszentelhette.

A diktatúra sötét éveiben a modus vivendi politikáját követte: igyekezett elkerülni a közvetlen konfrontációt az államhatalommal, de lehetőségig védte papjait is.

 Részt vett a II. Vatikáni Zsinat ülésein valamint 1964-ben a bombay-i Eucharisztikus Kongresszuson. 1964-ben Winkler Józsefet nevezték ki az idősödő és egészségileg némileg megrendült Kovács Sándor mellé segédpüspökként. Miután a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1966-ban felállította az Országos Liturgikus Tanácsot, annak első elnökének őt tették meg. 1965-ben Isten embere címmel jelentek meg válogatott papi rekollekciós elmélkedései. 75. életévéhez közeledve 1968-ban benyújtotta lemondását.1972 márciusában nyugalomba vonult, pihenését azonban csak rövid ideig élvezhette: 1972 december 24-én elhunyt.

 

Konkoly István: Emlékezés Kovács Sándor megyéspüspökre

„Kovács Sándor megyéspüspök 1944-től 1972-ig, 27 éven át volt egyházmegyénk főpásztora. 1972. december 24-én távozott az élők sorából. Az ő emléke úgy él mindegyikünkben, akik ismertük őt, mint egyházmegyénk fáradhatatlan tanítójáé, jóságos lelkiatyjáé és derűs lelkű, mindig mosolygó irányítójáé.

Nehéz feladat számomra, hogy elfogultság nélkül nyilatkozzam róla: nyolc évig voltam ugyanis a személyi titkára. Röviden annyit mondhatok: a maga módján ő is őszintén és lelkiismeretesen igyekezett megfelelni a súlyos történelmi idők sokféle kihívásának. Nem véletlen, hogy elsőként egyéniségének ezt a vonását emeltem ki. Egyesek ugyanis az elmúlt rendszer 40 éve alatt szolgáló főpapokat – igazságtalan általánosítással– kollaboránsként szokták emlegetni”

A teljes írás a Vasi Szemle 2013. 2. számában olvasható
http://www.vasiszemle.t-online.hu/2013/02/konkoly.htm