Kemenessömjén (Kisboldogasszony) fília
Kemenesaljai Esperesi Kerület
Kemenessömjén
Templom titulusa: Kisboldogasszony
Celldömölk (Nagyboldogasszony) plébániáról látják el.
| évszak | vasárnap |
|---|---|
| nyáron | Kéthetente szentmise 8:00 Kéthetente igeliturgia 9:00 |
| télen | Kéthetente szentmise 8:00 Kéthetente igeliturgia 9:00 |
Mint a legtöbb magyar faluban, Kemenessömjénben is a legrégebbi épület a templom. Keletkezésének pontos dátumát nem ismerjük. A Kisboldogasszonynak szentelt templom első írásos említése 1339-ből való. Száz év múlva, 1439. augusztus 8.-án így szól róla a forrás: IV. Jenő pápa Firenzében Osth László kérvényére a semjéni Szűz Mária tiszteletére épült templom hívei számára búcsút engedélyezett. Feltehető, hogy plébániatemplom volt a reformációig, és Mihályfa is hozzátartozott. 1550-ben még katolikus plébánia, de a reformáció során az evangélikusok kapták meg. Ebben az időben szinte az egész Kemenesalja, így Sömjén is az új hitre tért át. Az ezt követő időkben a templom pusztulásnak indult, és csaknem 150 éven keresztül romlott az állaga, mígnem egy 1698-ban keltezett leírás már csak falak omladékát, romos sekrestyét és a templom körüli elhanyagolt temetőt említi. Az időközben rendbehozott templom 1732-ben, az ellenreformáció során fegyveres erőszakkal került vissza a katolikusokhoz. 1732. június 3-án, pünkösd harmadik napján Maratskó Anzelm prépost vezetésével érkezett a templomfoglaló bizottság, akiket miután Mihályfáról a lakosság elűzött, Sömjén felé vették az irányt. A falu népe, az időközben ideérkezett mihályfaiak segítségével, botokkal, fejszékkel, kapákkal felfegyverkezve várta a bizottságot, akik kénytelenek voltak eredménytelenül távozni. Azonban hiába volt a hívek ellenállása, augusztus 20-án fegyveres erőszakkal foglalták vissza a templomot, csakúgy, mint egész Kemenesalján. 1755-ben tatarozták az épületet, erre egy évszámos felirat is utal a szentély keleti sarkán. 1785-96-ban Szily püspök segítségével javításokat végeztek. Ebben az évben festi meg Dorfmeister István a Szűz Mária születését ábrázoló oltárképet is. A sekrestye 1792-ben készül, míg a mai homlokzatát 1892-ben kapja a templom. Eredetileg két harangja volt, azonban az egyiket a II. világháborúban elvitték, a jelenleg is használt harang 1938-ból származik.
1973-ban régészeti kutatásokat végeztek a templomban, ami bizonyította középkori eredetét, annak ellenére, hogy szentélyét nem kelet felé tájolták, amely pedig a középkori templomoknál követelmény volt. Az épület homlokzata dísztelen, barokk ablakai félkörívesek, a sekrestyén lévő ablakok és a torony alatti bejárat egyenes záródású. A torony alsó részén a köpenyfal lábazatszerűen veszi körül az emeleti toronytestet, a bejárati oldalon timpanonszerű párkánymegoldással. A harangok szintjén a toronyban négy félköríves ablak, felette órahely. A főpárkány mind a négy oldalán háromszögű oromzatból nő ki a nyolcszögű gúlasisak. A templomban két négyzetes pilléren tömören falazott mellvédű orgonakarzat van, a hajó és szentély csehsüvegekkel fedett, a hevederek barokk tagolású falpillérekre támaszkodnak. A padok népies barokk részletképzésűek, a szószék – hangvetőjén Mózessel és vázákkal – copf stílusú alkotás.
A templom
Sömjén legrégibb épülete a falu közepén, útkereszteződésben álló, jelenleg római katolikus templom. Műemlékjellegű. Keletkezéséről semmi pontosat nem tudunk. Elsőként 1439. augusztus 8-án szól írott forrás róla: IV. Jenő pápa Firenzében Osth László kérvényére az asszonyfai Szent Mihály és Szent Vencel, a mihályfai Szent István első vértanú és a sömjéni Szűz Mária tiszteletére épült templomok hívei számára búcsút engedélyezett. Feltehető, hogy plébániatemplom volt a hitújításig és Mihályfa is hozzátartozott. 1550-ből ismerjük a plébánosát is.
Harrach Erzsébet írásából részlet: a templom mai homlokzatát 1892-ben kapja. A felújításhoz Pick Henrik kiscelli építőmester készíti a terveket. E szerint a torony földszintjét köpenyfallal látják el, felmagasítják két méterrel a párkány szintjét, a sisak ácsszerkezetet kap, a homlokzatot pedig eklektikus felfogásban képezik ki. Az épület kutatása 1973-ban kezdődött el. A teljes alaprajz középkori eredete bizonyossá vált a feltárt ablakokból. Az ablakok keretezése kőből van, s így a barokk vakolat alól előtűnnek a gótikus profilú részletek. A keleti hajóoldalon feltárt két ablak azonos a szentélyen feltárt ablakokkal, csupán magassági méreteik különböznek. A szentélyben a keleti oldalon, a sekrestyepadláson is megtalálható egy befalazott ablak. Az ablakokkal egyidőben létezett a nyugati oldalon egy sekrestye, amelynek bejáratát sikerült feltárni. Az a tény, hogy a jelenlegi sekrestye padlásán a szentélyfalban az ablakon kívül a XVIII. századi periódus festménynyomait is megtaláltuk, igazolja számunkra, hogy a mai sekrestye a XIX. század fordulóján készült. A hajó négy sarkán, a szentélysarkokon, az ablakok körül és a jelenlegi párkány alatt két méterrel egy szürke-sárga kváderes festés látható. Ez a festés az 1755-ös tatarozásnál készülhetett, amit egy évszámos felirat rögzít is a szentély keleti sarkán. Az osztópárkány felső, záró részét sehol sem lehetett feltárni, az mindenütt roncsolt. A Szily püspök idejében készült tatarozáskor tehát felemelik a falkoronákat, és a teljes homlokzati felületeket egy gyengén höbörcsös vakolattal látják el. Ennek a színe fehér volt. Bevakolják ebben az időben az ablak kőkereteit is. 1792-ben készül a sekrestye, nyitják a mai ablakokat és befalazzák a régieket. A torony vakolata alól a szürke-sárga kváderezés nyomai bukkantak elő. A két méter magas köpenyfal miatt csak a felette lévő szakaszon, a felfalazás szintjéig lehet nyomokat kimutatni. A torony belseje azonban ennél többet is elárul. Az eredeti lőrésablakokat a köpenyfallal elpalástolták. Az ablakoknak egy kőből kialakított könyöklője és záradék a korai építési hagyományra utal. A megoldás teljesen azonos a kőszegszerdahelyi templomtorony és a velemi Szent Vid-torony ablakaival. Mindkettőről tudjuk korai eredetüket.
A kutatás bizonyította, hogy a teljes templom középkori, annak ellenére, hogy nem »keletelt« - szentélyét nem kelet felé tájolták, holott ez a középkori templomokra nézve alapszabályt jelentő követelmény volt. Homlokzatai dísztelenek, barokk ablakai félkörívesek, a sekrestyén egyenes záródású, a bejárat a torony alatt szintén egyenes záródású. A torony alsó részén a köpenyfal lábazatszerűen veszi körül az emeleti toronytestet, a bejárati oldalon timpanonszerű párkánymegoldással. A harangok szintjén négy félköríves ablak, felette órahely díszíti a toronyhomlokzatokat, a főpárkány mind a négy oldalán háromszögű oromzatból nő ki a nyolcszögű gúlasisak. A templomban két négyzetes pilléren tömören falazott mellvédű orgonakarzat van, a hajó és szentély csehsüvegekkel fedett, a hevederek barokk tagolású falpillérekre támaszkodnak. A padok népies barokk részletképzésűek, a szószék - hangvetőjén Mózessel és vázákkal - copf részletképzésű alkotás. A Szűz Mária születését ábrázoló oltárképet id. Dorfmeister István festette 1785-ben."
Két katolikus vizitátor, Kazó főesperes 1698-ban és Batthyány püspök 1758-ban a következőket jegyezték Sömjénről és a templomáról (1698):
"Tisztán magyar plébánia és mint filiális Mihálfa helységhez tartozik. A kegyúri jogot az itteni részbirtokos nemesség gyakorolja. Temploma a községben áll, amelyet régi katolikusok építettek Isten dicsőségére és a Megszületett Angyalok Királynéjának tiszteletére. De elhagyatván, csak a falaiból megmaradt némi töredék és rom látható a romos sekrestyével együtt. Temetője a templom körül terjed, valamikor fallal volt körülvéve, most az is romos és itt-ott tárva-nyitva. Búcsúját tartották az Angyalok Királynéjának ünnepén, de ezt idővel elfeledték. Az újraépítés és a tatarozás a plébániabelieket kötelezné, de ennek most a jelenidei sok viszonytagság és a szerencsétlenségek ránehezedő nyomorúsága miatt most képtelenek eleget tenni. Harangjuk a faluban lévő haranglábon van. A templom javai és jövedelme: szántóföldjei összesen 25 holdra rúgnak, 45 köböl terméssel. Dűlői: a Kender Szerben, a Csépében, a Borsó Szélben. Ki szokták adni bérbe, vagy maguk a plébániabeliek megművelik és azok bérét lassan növelik, hogy abból a maga idejében meg tudják újítani a templomot. Rétjei: a Füzesben és Ugg major határában. A réteket lekaszálják, összegyűjtik és a plébánoshoz Mihálfára szállítják. Az elsőt kiadják és árát a templomra fordítják. Mikor a plébániabeliek a papnak kaszálják a nevezett rétet, akkor a plébános itókára fizet 75 dénárt /solvit .. pro bibali/ és a templomatyának /aedituo/ egy szekér szénát juttat. A szántóföldek mind Sömgyén határában fekszenek. Mondják, hogy lenne 10 Ft-ja a Potyondi családnál, mely Szt. Márton helységben él, rokonságukból hagyta valaki a templom építésére. A plébániabeliek között szétosztva van még 186 Ft és 50 dénár. Fölszerelés: van két terítője /mappae/ és 1 szőnyeg /egyszerű/, vagyis 1 csoltár. Plébános jövedelme: Az egyes házak adtak nagyobb félmérőt búzából és 4 dénárt 2 és fél holdat megszántának Mihálfa község határában és a plébános vetőmagjával rendbe teszik, learatják és behordják. Stóla: kereszteléskor kap egy tyúkot, egy kenyeret és 4 dénárt. Ha beteget gyóntat, kap 12 dénárt, ha esküdtet, egy terítőt /mappa/ adnak neki vagy 75 dénárt, özvegyektől /ha nőtlenek/ 25 dénár jár, gyászbeszéd után 12 dénárt kap, és meghívják a halotti torra, ha pedig itt tart istentiszteletet, sorban vagyis házankint hivatalos étkezésre. Hivők száma: összes lélekszám 355, ebből katolikus a csecsemőkön kívül 17."
