Szombathelyi Egyházmegye

Szombathely (Szent Márton) plébánia

Szombathelyi Esperesi Kerület

9700 Szombathely, Szent Márton u. 40.

Templom titulusa: Szent Márton

plébános: Schauermann János

Telefon: 94/505-570

Email:

Ellátja még:

 

 


Szombathely keleti városrészében, a hajdan önálló faluként létezett Szentmártonban áll a Szent Márton tiszteletére felszentelt plébániatemplom. A római korban itt, az Arrabonába (a mai Győr) vezető út mentén terült el az antik Savaria keleti temetője. Területén a 4. században alakult ki az az ókeresztény temető, amelynek több sírköve is ránk maradt. E temető egyik
sírkápolnájában nyerhetett egy időre nyughelyet Szent Quirinus sisciai (Sziszek) püspök holtteste, aki a keresztényüldözések idején, 303-ban halt vértanúhalált Savariában. Magáról az ókeresztény sírépületről (mauzóleumról) nincsenek információink. A hely topográfiájából
adódóan azonban az a jelenlegi templomhajó területén állhatott.

Több jel mutat arra, hogy Pannonia feladása után a helyben maradt keresztény közösség tovább használta temetőjét. 791 októberében Nagy Károly az avarok elleni eredménytelen hadjáratából Savarián keresztül tért vissza országába. Látogatásának oka Tours-i Szent Márton püspök szülőhelyének felkeresése lehetett, akinek személye családjának és az egész Frank Birodalomnak védőszentje volt.

A 9. században került sor az egykori keresztény temető területén álló sírkápolna templommá való átépítésére. Ez a minden bizonnyal Szent Márton titulusú templom 860- ban már biztosan állt. Jogállását tekintve ez volt a település plébániatemploma, és az maradt a következő évszázadokban is. Ez volt az első liturgikus épület Pannóniában, amelynek védőszentje a Savariában született Szent Márton tours-i püspök volt!

A magyar állam- és egyházszervezés idején a római Borostyánkő-út nyomvonala fontos stratégiai szerepet játszott. Az út mellett fekvő Savariában még Szent István uralkodása idején, a korábbi templom helyén egy faszerkezetű, egyenes szentélyzáródású templomot emeltek, amelynek falait sűrűn egymás mellé vert cölöpök alkották. Ezt néhány évtized múlva – talán még Szent László király uralkodása alatt – egy hasonló alapterületű, félköríves szentélyű téglatemplommal váltottak fel. Erről II. Paszkál pápa 1102-ben kelt bullájában olvashatunk először, amely első helyen említi ezt a templomot a Pannonhalmi Bencés A 13. század végére a templomot késő-román stílusban megnagyobbították: a félköríves kis apszis helyére egy nagyméretű, négyzet alaprajzú, keresztboltozatos szentélyt emeltek, amelyet utóbb falfestményekkel díszítettek.

A 15. században a Szent Márton-templomot gótikus stílusban átépítették. Az épület 1605-ben a Bocskai-féle hadjárat kapcsán súlyos sérüléseket szenvedett. A következő évtizedek azután a javítások és építkezések jegyében teltek el. Még el sem készült a munka, amikor 1638-ban Draskovich II. György győri püspök a város tiltakozása ellenére az ősi plébániatemplomot minden vagyonával együtt a Magyarországon ez idő tájt újból megtelepedő domonkos rendnek adta.

A domonkosok, miután a temetővel körbevett templom mellett kolostorukat felépítették, nekiláttak a templom teljes átépítésének. Munkájukat segítette, hogy bőkezű mecénásuk akadt: gróf Batthyány Erzsébet (1619-1674), gróf Erdődy III. György (1614-1663) özvegye,
amint ezt a főbejárat feletti építési felirat máig hirdeti. A jelenlegi, 1668 és 1674 között felépült templom építőmestere a Batthyányiak szolgálatában álló olasz építész, Carlo della Torre volt. Az új, barokk stílusú épület átmeneti formát képvisel a kápolnasoros és a háromhajós belső terek között. A templom jelenlegi berendezése nagyrészt a 18. század közepéről való, ekkor ugyanis a templomhajó alatti kripta kialakítását követően teljesen átalakították a templom belsejét, ekkor alakult ki a mai elrendezés. A templom titulusa Szent Mártonról ebben az időben változott Szentháromságra, amint azt az új főoltár képe is mutatja.

Az épületet a 1867/68-ban újból tatarozták, ezt követően nagyobb felújításra már csak a 1902/1903-ban került sor. 1924-ben új oratóriumot építettek. 1930-ban, amikor a szombathelyi egyetlen plébánia felosztásával a templom ismét plébánia lett, Wälder Gyula tervei szerint a templomot nyugati irányban egy második kereszthajó beiktatásával meghosszabbították. Ezekben az években épült össze végleg a templom a kolostorral. A templom kifestését ekkor Steffek Albin végezte. A szerzetesi élet 1950-ben szűnt meg a kolostor falai között. A plébániát azóta a Szombathelyi Egyházmegye papjai vezetik.

https://www.youtube.com/embed/I03hyoIAIWo 

Térkép