Egervár (Alexandriai Szent Katalin) plébánia
Vasvári Esperesi Kerület
8913 Egervár, Széchenyi Ferenc u. 1.
Templom titulusa: Alexandriai Szent Katalin
plébános: Kiss L. Gábor
Telefon: 30/569-1061
Ellátja még:
- Vasboldogasszony (Nagyboldogasszony) fília
- Gősfa (Szent Márton püspök) fília
- Lakhegy (Urunk mennybemenetele) fília
- Zalaszentlőrinc (Szent Lőrinc vértanú) fília
Egervár község közepén, az útkereszteződés fölé magasodó dombocskán áll Délnyugat-Dunántúl legnagyobb későgótikus téglatemploma. Méretei, nyújtott szentélye azonnal elárulják, hogy a plébániatemplom eredetileg szerzetesi egyháznak épült. A szentély és a hajótalálkozásánál az északi oldalon emelkedő torony pedig arról vall, hogy egykor Szent Ferenc rendje számára emelték.
A kolostortemplom építtetője a 13. század óta itt birtokos Geregye nemzetségből eredő
Egervári-család legkiemelkedőbb tagja, Egervári László volt. A középnemesi família sarja
nagybátyja, Váradi István kalocsai bíboros érsek, Mátyás király kancellárja révén került a
nagy király által kreált új arisztokrácia soraiba. A váradi püspökség kormányzóságából
1476-ban tér haza, és zalai főispáni, horvát-szlavón-dalmát báni tisztségének megfelelő új
rezidencia építésébe kezd. Várának felépítésévei egy bajor-osztrák tanultságú építőmű-
helyt bízott meg, mely már dolgozott a szalónaki Paumkirchnerek, a monyorókeréki Ellebachok birtokain is. A műhely sajátosságát az adta meg, hogy az épületdíszítő elemeket nem faragott kőből, hanem speciális technikával megmunkált idomtéglákból készíttette el.
A vár felépítése után ezzel a műhellyel emeltette a kor szokása szerint saját és családja
számára temetkezési helyül szánt szerzetesi egyházat és kolostort a Mátyás király által olyannyira kedvelt ferences rend szigorú szabályzatú obszerváns ága számára.
A templom építéséről adataink az 1490-es évek első feléből vannak, 1493-ban ötvös,
1494-ben pedig már üvegfestő dolgozik rajta. Elkészülését és felszentelését - titulusa a
Boldogságos Szűz volt - erre az időre tehetjük, 1495-96-ban már ide temették először az
alapító egyik gyermekét, majd magát az alapítót is. 1492 után az épülő kolostor falai között élt Egervári Bereck tinnini (ma: KNIN - Jugoszlávia) püspök, László unokaöccse, akita török elüldözött székhelyéről. Az 1515-ben vörös márványból elkészített egészalakos sírköve a magyar reneszánsz szobrászat kiemelkedő alkotása, a templombelső egyetlen megmaradt középkori emléke. A kolostor működését 1554-ig lehet nyomon követni, majd a lutheránussá lett egykori kegyurak, a Nádasdyak alatt a kolostor teljesen tönkrement, 1664-ben a török a templomot felgyújtotta, gótikus hálóboltozata ekkor semmisült meg.
Az 1676-ban birtokba lépett új kegyúri család, a Széchenyiek a templomot ideiglenesen
helyreállították, az elpusztult boltozat helyett síkfödém készül. Valószínű, hogy ebből az
időből való az orgonakarzat két kora barokk angyalalakja.
A templomot Széchenyi Ignác építtette újjá és alakíttatta át barokk stílusban 1749 és 1757 között. Ekkor kapta a templombelső barokk boltozatát, a máriagyüdi kegy templommal rokon architektúrájú szép cronosztikonos nyugati homlokzatát és a torony a sisakját.
Az átalakítás leginkább a belsőt érintette. Az ekkor készült berendezés rangos darabjai
közül a főoltár szobrai nemcsak hazai faszobrászatunk, hanem egész barokk plasztikánk
egyik kiemelkedő alkotását jelentik. A tabernaculum-építmény reneszánsz elemeket is
tartalmazó felépítményeinek fülkéiben állt Szent Sebestyén és Szent Rókus szobra, ezek ma a Nemzeti Galériában láthatók, itt másolatok helyettesítik.
A háttérépítményen található a barokk átépítés után kapott új titulushoz kapcsolódó
főoltárkép: "Szent Katalin megdicsőülése" és az azt keretező szobrok valószínűleg
valamivel korábbiak a tabernaculum-építménynél.
A kiemelkedő együttes darabjai még a szószék a négy evangélista mellszobrával, és a Szent Család oltárból megmaradt szoboralakok.
A templom barokkizált külsejét, a nyugati homlokzat kivételével 1970-ben állították vissza
későgótikus formájába. A helyreállítás utáni natúr téglakülső - bár vitatható elveiben -
monumentális hatásúvá emeli az épületet, amelynek nagyméretű nyújtott csúcsíves ablakai az eredeti nyomán készült idomtégla-mérműrekonstrukciókkal az arányos és karcsú
támpilléreivel csodálatosan tükrözik az építtető azon igényét, hogy a nemes egyszerűséget hirdető rend minden felesleges dísztől mentes épületén is megmutassa a középkori magyar állam fénykora egyik legjelentősebb családjának hatalmát.
