Szent Márton szülőhelye


Szombathely, Szent Márton-templomSzombathely keleti városrészében, a hajdan önálló faluként létezett Szentmártonban áll a Szent Márton tiszteletére felszentelt plébániatemplom. A római korban itt, az Arrabonába (a mai Győr) vezető út mentén terült el az antik Savaria keleti temetője. Területén a 4. században alakult ki az az ókeresztény temető, amelynek több sírköve is ránk maradt. E temető egyik
sírkápolnájában nyerhetett egy időre nyughelyet Szent Quirinus sisciai (Sziszek) püspök holtteste, aki a keresztényüldözések idején, 303-ban halt vértanúhalált Savariában. Magáról az ókeresztény sírépületről (mauzóleumról) nincsenek információink. A hely topográfiájából
adódóan azonban az a jelenlegi templomhajó területén állhatott.

Több jel mutat arra, hogy Pannonia feladása után a helyben maradt keresztény közösség tovább használta temetőjét. 791 októberében Nagy Károly az avarok elleni eredménytelen hadjáratából Savarián keresztül tért vissza országába. Látogatásának oka Tours-i Szent Márton püspök szülőhelyének felkeresése lehetett, akinek személye családjának és az egész Frank Birodalomnak védőszentje volt.

szent márton templomA 9. században került sor az egykori keresztény temető területén álló sírkápolna templommá való átépítésére. Ez a minden bizonnyal Szent Márton titulusú templom 860- ban már biztosan állt. Jogállását tekintve ez volt a település plébániatemploma, és az maradt a következő évszázadokban is. Ez volt az első liturgikus épület Pannóniában, amelynek védőszentje a Savariában született Szent Márton tours-i püspök volt!

A magyar állam- és egyházszervezés idején a római Borostyánkő-út nyomvonala fontos stratégiai szerepet játszott. Az út mellett fekvő Savariában még Szent István uralkodása idején, a korábbi templom helyén egy faszerkezetű, egyenes szentélyzáródású templomot emeltek, amelynek falait sűrűn egymás mellé vert cölöpök alkották. Ezt néhány évtized múlva – talán még Szent László király uralkodása alatt – egy hasonló alapterületű, félköríves szentélyű téglatemplommal váltottak fel. Erről II. Paszkál pápa 1102-ben kelt bullájában olvashatunk először, amely első helyen említi ezt a templomot a Pannonhalmi Bencés A 13. század végére a templomot késő-román stílusban megnagyobbították: a félköríves kis apszis helyére egy nagyméretű, négyzet alaprajzú, keresztboltozatos szentélyt emeltek, amelyet utóbb falfestményekkel díszítettek.

A 15. században a Szent Márton-templomot gótikus stílusban átépítették. Az épület 1605-ben a Bocskai-féle hadjárat kapcsán súlyos sérüléseket szenvedett. A következő évtizedek azután a javítások és építkezések jegyében teltek el. Még el sem készült a munka, amikor 1638-ban Draskovich II. György győri püspök a város tiltakozása ellenére az ősi plébániatemplomot minden vagyonával együtt a Magyarországon ez idő tájt újból megtelepedő domonkos rendnek adta.

A domonkosok, miután a temetővel körbevett templom mellett kolostorukat felépítették, nekiláttak a templom teljes átépítésének. Munkájukat segítette, hogy bőkezű mecénásuk akadt: gróf Batthyány Erzsébet (1619-1674), gróf Erdődy III. György (1614-1663) özvegye,
amint ezt a főbejárat feletti építési felirat máig hirdeti. A jelenlegi, 1668 és 1674 között felépült templom építőmestere a Batthyányiak szolgálatában álló olasz építész, Carlo della Torre volt. Az új, barokk stílusú épület átmeneti formát képvisel a kápolnasoros és a háromhajós belső terek között. A templom jelenlegi berendezése nagyrészt a 18. század közepéről való, ekkor ugyanis a templomhajó alatti kripta kialakítását követően teljesen átalakították a templom belsejét, ekkor alakult ki a mai elrendezés. A templom titulusa Szent Mártonról ebben az időben változott Szentháromságra, amint azt az új főoltár képe is mutatja.

Az épületet a 1867/68-ban újból tatarozták, ezt követően nagyobb felújításra már csak a 1902/1903-ban került sor. 1924-ben új oratóriumot építettek. 1930-ban, amikor a szombathelyi egyetlen plébánia felosztásával a templom ismét plébánia lett, Wälder Gyula tervei szerint a templomot nyugati irányban egy második kereszthajó beiktatásával meghosszabbították. Ezekben az években épült össze végleg a templom a kolostorral. A templom kifestését ekkor Steffek Albin végezte. A szerzetesi élet 1950-ben szűnt meg a kolostor falai között. A plébániát azóta a Szombathelyi Egyházmegye papjai vezetik.

Kiss Gábor

 

Szombathely, Szent Márton-templomSzent Márton-kápolna

Bár a kápolna a Szent Márton-templom egyik legújabb részlete, története mégis a távoli múltban gyökerezik. A legenda úgy tartja, hogy Szent Márton szülőháza fölé építették. Ezt hirdeti évszázadok óta a bejárata fölötti felirat is: „Hic natus est S. Martinus” – azaz „Itt született Szent Márton”. A kegyes hagyomány alapja egy hajdani ókeresztény sírépület lehetett, amelyet a Savariában vértanúhalált halt Szent Quirinus sisciai püspök eredeti sírja fölé emeltek. Ezt aztán bizonyára Nagy Károly és kísérete azonosította Szent Márton születéshelyével a 791-es avar hadjáratához kapcsolódó zarándoklatkor. A régészeti és műemléki vizsgálatok alapján a kápolna csak a 16. század elején épült a templom északi falához és azóta temetkeznek benne. Fehérre meszelt belső terében oltár állt, rajta Szent Márton kőszobra, amelyben az ereklyéét őrizték. Mindezt 1585-ben Carolus Clusius örökítette meg: „A templomban a szentély bal oldalán kis kápolna van, melynek oltárán Szent Márton ülő kőszobra van elhelyezve, eléggé kicsi, de arányaihoz képest nagy fejjel, szakálla nyírt, és papi vagy doktori kalapot visel.”

A kápolna jelen formáját az 1866/67-es felújításkor nyerte el, addig ugyanis a sekrestyéhez hasonló alacsony boltozata volt. A 18. századi formákat idéző oltára, melynek fülkéjében a püspökszent álló szobra látható a libával, szintén ekkor készült. November 11-én díszes ereklyetartóban ide szokták kitenni Szent Márton ujjcsontját. Így volt ez már az 1740 körüli években is, ahogyan azt Bél Mátyás feljegyezte: „Ebben az időszakban sokan sereglenek össze, hogy házának ezt a nevezetes ékességét tiszteletben részesítsék. A hely látogatását – a szájhagyományok szerint – a megtaláló toursi püspök üdvös dolognak minősítette, hogy a lakosság azon helyen is részesíthesse tiszteletben az ereklyéket, ahol Szent Márton született.” A kápolna déli falán a köpenymegosztás jelenetét ábrázoló 17. századi olajfestmény függ, amely eredetileg a templom főoltárképének készült. Az ismeretlen mester a kor szokásának megfelelően magyaros ruhába öltöztette a jelenet szereplőit, noha előképéül egy korabeli németalföldi metszet szolgált.

Az 1930-as renoválással kapcsolatban került a Rózsafüzér-oltár mellől a kápolna északi falába a templomot építtető Batthyány Erzsébet (1619-1674) címeres sírköve, amíg az alapítónő ma is eredeti temetkezési helyén a kereszthajó alatti kriptában nyugszik.

Kiss Gábor