Ahol a kövek beszélnek – kiállítás-megnyitó

Új látványossággal nyitotta meg kapuit a hosszú hétvégén a szombathelyi Püspöki Palota Sala Terrenája. Magyarország ezen első múzeumnak falait még a 18. század végén Dorffmaister István festette ki, megörökítve rajta mind az antik mitológia néhány alakját és az akkori Róma egypár épületét. Ezek előterébe azonban oda illesztette az 1777-ben felállított új püspökség székhelyének egykori történetéről hírt adó legfontosabb feliratos és faragványos kőemléket.

A mester 1784-ben fejezte be a munkáját, és így a Savaria történelme iránt különösen érdeklődő első püspök, felsőszopori Szily János rezidenciája egy újabb szép teremmel, az egykori kertbe vezető „hűsölőteremmel” bővült. A palota barokk kertjében összegyűjtött és ott elrendezett kőemlékek képeit ezen túl már méltó környezetben, fedett térben is meg lehetett szemlélni.

A 230 éves évfordulóra a Szombathelyi Püspökség és a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum munkatársai meglepetéssel készültek. Együttműködésük keretében már régen elhatározták, hogy helyreállítják az első magyarországi városmonográfia megálmodójának, Szily püspöknek a falakon megörökített kőtárát. E római feliratgyűjtemény a 18-19. században még az egyik legfontosabb szombathelyi látványosságnak számított, amelyet ide látogató művelt ember el nem kerülhetett. Fontossága alapján méltán tett szert tehát európai hírnévre!

2014. május 2-án 15 órakor az ünnepélyes megnyitón a vendégek már újabb hat kőemléket szemlélhettek meg az ott eddig kiállított négy darab mellett. Így az 1908-ban, az akkori Kultúrpalotába (a mai Savaria Múzeumba) elszállított kövek közül ma már összesen tíz található az Egyházmegyei Múzeumban. Egymás mellett található mostantól Domitianus császár két felirata is, amelyek egykor annak a Perint patakon átívelő hídnak a két kapuját díszítették, amelyről 303. június 4-én Quirinus vértanú püspököt a vízbe taszították.

Megnyitóbeszédében dr. Veres András megyéspüspök a múlt értékeinek visszaállításán fáradozó közös munkát így jellemezte: „Előbb-utóbb helyére kerülnek a dolgok!” Ez a megállapítás pedig a római kőemlékekre is igaz, miként igaz a tárlat mottójának állítása is, hogy: „A város köveibe belevésődnek a történelem nagy pillanatai.”

Ezt követően Simon Katalin az Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár gyűjteményvezetője egy másik, (magán) évforduló kapcsán köszöntötte dr. Tóth Endrét, a Magyar Nemzeti Múzeum Központi Régészeti Könyvtárának nyugalmazott főosztályvezetőjét, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Keresztény Régészeti Tanszékének tanárát, aki az előző nap ünnepelte 70. születésnapját. Ő ugyanis a legjobb ismerője ezeknek a köveknek, hiszen 2011-ben jelent meg nagy összefoglaló munkája a Savaria feliratos római kőemlékeiről a múzeumi évkönyvek sorában. Bár a szombathelyi születésű szakember életének legnagyobb részét a fővárosban töltötte, mégsem szakadt soha el szülővárosától és annak múltjának kutatásától. Ennek adta bizonyságát a kiállított kövekről szóló előadásában is, amelyben az egykori római város életének teljes keresztmetszetét adta. Valóban színesen elevenítette meg a kiállítás címének igazi tartalmát: „Ahol a kövek beszélnek.”

A hivatalos kiállításnyitót még két nem hivatalos, zártkörű esemény egészítette ki. Tóth Endre e nevezetes évfordulójára múzeumi munkatársaitól egy neki dedikált kifestett kis termet kapott ajándékba, a Püspökkert (Járdányi Paulovics István Romkert) bejáratánál. A szoba ekkor felavatott falképei, amelyet Lökkös József festőművész és Kiss Gábor régész készített, a kert helyén a 4. században állt helytartói palota legfontosabb épületeit és az ott történteket idézik meg. A terem feliratos tábláját Csapláros Andrea a Savaria Múzeum igazgatónője leplezte le.

A résztvevők ez után a Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtárba voltak hivatalosak. Oda, ahol Tóth Endre nagybátyjától, dr. Géfin Gyula pápai prelátus, szemináriumi rektor, és könyvtárigazgatótól a múlt értékei iránti tiszteletet, a kutatás alázatát és módszerét megtanulta. Itt Simon Katalin – új hagyományt teremtve – a hetedik X-et ünneplő tudósnak átadta a nevét viselő réztáblával megjelölt kutatóasztalát, amelynek titkos fiókjait jelenlevő barátainak apró ajándékaival töltötte meg. A könyvtárvezető kihangsúlyozta, hogy ezen a helyen Tóth Endére még mennyi feladat vár a jövőben is. A százéves „titkos íróasztal” Balasi István gércei plébános jóvoltából, az egyházashetyei egyházközség ajándékaként került nemrég a könyvtárba. Ezentúl, azok a tudósok vagy a könyvtárat valamilyen módon segítő személyek, aki betöltik a 70. életévüket, tiszteletbeli tagjai lesznek a bibliotékának, valamint a nevükkel jelzett is réztábla felkerül ezen íróasztalra is.

A Panniculus Régiségtani Egylet ez alkalommal, születésnapi tortával lepte meg elnökét. A volt szeminárium épületében az este stílszerűen esti mesével ért véget, hiszen az ünnepelt apró gyermekkorát ebben az épületben töltötte. A mese természetesen mi másról szólhatott volna, mint a római kövekről és Szily János püspökről.