Fatimai Szűz Mária búcsúja Ünnepi szentmise és körmenet Oladon

Szombathely oladi városrészének Boldog Batthyány – Strattmann László emlékére épült plébániatemplomában október 11-én búcsúi szertartásra gyűltek össze a hívek.

A Fatimai Szűz Mária tiszteletére is szentelt templom, hívő közössége Dr. Martos Levente Balázs teológiai tanárt köszönthette az ünnepségen. Az esti szentmisét követő fáklyás – gyertyás körmenet a Szent Szűz dicséretét zengő énekszóval vonult az utcákon, - tanúságot téve az egyházközség hosszú sorokban felvonult tagjainak Istenhez tartozásáról.

Az eseménysor rózsafüzér imádsággal kezdődött, majd a Szentháromság Vegyeskar közreműködésével az esti dicséret imádsága magasztalta az Urat.

A búcsúi szentmise elején Rónai Lilla az Ifjúsági csoport lelkes tagja pár mondatban beszélt a Fatimai Szűzanyáról.

1917-ben a Szűzanya a portugáliai Fatima kisváros közelében megjelent három gyermeknek: Lúciának, Ferencnek és Jácintának. Csodálatos volt ez a jelenés akkor, amikor a világháború dúlt. A három ártatlan gyermek ajkával üzenetet küldött Égi Anyánk az egész világnak: hagyjuk el bűneinket, javuljunk meg! Mária, mint igazi anya int és figyelmeztet a jóra és óv minket a bűntől, a rossztól.

Ma templomunk búcsúnapján a Szűzanyát köszöntjük.
Szeplőtelen Szűz! Te voltál a fenséges égi hajnal! Te hoztad el az égi napot. Légy áldott érte!

Dr. Martos Levente Balázs az ünnepi szentmise kezdetén beszédében elmondta: szombat este van. Mögöttünk van egy hét a sikereivel és kudarcaival, bánatával és örömeivel. Sok minden történt, ami most nehezíti a szívünket, ami terhes vagy fáj, sok minden történt, aminek csak Isten szeretete és irgalma adhat értelmet! Most itt vagyunk, hogy letegyük mindezt Isten kezébe. Itt vagyunk, hogy mindezt átadjuk a Szűzanya oltalmába.

Szombat este van és minden szombat este várjuk a vasárnapot. Minden szombat estében ott van a Húsvét vigíliája, a remény üzenete, hogy van Feltámadás!

A szombat a Szűzanya napja is. És most mi itt vagyunk, egy év után is, egy újabb búcsúünnepen és bízunk abban, hogy életünk valódi fordulóponthoz érkezik. Bízunk abban, hogy valóban lehetséges és van megújulás. Ez azonban csak akkor lesz lehetséges, ha az egész esztendőt valóban Isten lába elé tesszük, a Szűzanya szerető gondjára bízzuk magunkat. Zarándokként jöttünk ide az oladi Szűzanya templomba, hisz egész életünk egy zarándokút, mindig úton vagyunk. Ha valóban rábízzuk magunkat Istenre és a Szűzanyára, akkor utunk nem lesz egy helyben és körben-körben járás.

Balázs Atya beszédében utalt templomunk felszentelési ünnepségére is. Milyen nagyszerű alkalom volt: összejönni, építeni, hogy ennek a lakótelepnek szíve, központja legyen. Legjobban a tető, a mennyezet tetszett a legjobban. Ahogy felnézünk a mennyezetre, a fa tiszta egyszerűségét és szépségét látjuk. Mintha egy erdő ágai hajolnának fölénk, mintha egy lombkorona oltalmazna bennünket.

Teológusként azonban ez a fából készült mennyezet egy sátorra emlékeztet. A sátor pedig Szent János evangéliuma szerint: „És az Ige testté lett, és közöttünk lakott.” Valójában közöttünk sátorozott.

És ki más volt a „szent sátor”, ha nem Mária, Isten anyja, akiben megtestesült az Ige?

Isten velünk van, velünk tart az úton. Boldogok vagyunk, ha együtt imádkozva, együtt énekelve, az életünk nehéz helyzeteiben felfedezzük ezt. Ebben áll a hit, ez növeli a reményt és a szeretetet. Isten velünk tart az úton, és ez a templom, a Szűzanya temploma, jele ennek.

Boldogok vagyunk, ha gyengeségünkben találunk valakit, aki még nálunk is kiszolgáltatottabbnak látszik az élet pusztaságában. Boldogok vagyunk, ha mellé állhatunk, ha keresztjét hordozhatjuk.

Lehet, hogy hitünkről homályos elképzelése van, lehet, hogy különös lénynek tart bennünket, de mégis megsejti bennünk Isten életét, jelenlétét. Talán a Szentlélek által mégis rátalálhat Ő is, Isten szeretetére és irgalmára, amely bennünket is éltet.

Sajnos gyakran úgy látjuk a mi életünk, a mi társadalmunk is hasonlít a pusztaságra. Szüleink, vallási vezetőink jó tanácsai mintha erejüket veszítenék. De éppen a Szentlélek, Isten Szent Lelke, akiben bízva remélhetjük, hogy sikerül megállni a küzdelemben, hogy sikerül kitartani a hitben.

A sátorral kapcsolatosan egy történetet is elmesélt Balázs Atya.
A rendszerváltás idején a Klarissza nővérek, látogatást tettek egy ferences gimnáziumban, Esztergomban. Valaki akkor megkérdezte tőlük, mit jelent számukra a rendi ruha. Az egyik nővér így válaszolt: ruhája akkor a legkedvesebb számára, amikor térdre borul, Isten előtt, és a ruha, mint egy sátor betakarja. Ez a nővér megsejtette, hogy Isten személyesen vele van és kíséri.

Kérjük az Úrtól a mai ünnepen, hogy mi is megsejthessük jelenlétét. Mi nem szerzetesi ruhát öltöttünk magunkra, de a keresztségben megkaptuk az igazságosság és a tiszta élet fehér ruháját.

Velünk van az Úr! És kérjük azt is, hogy akikkel találkozunk, akikkel együtt járunk az úton, megsejthessék bennünk Isten jelenlétét, és érezzék azt, hogy mi tartozunk valahová és lássák bennünk, hogy mi mások vagyunk, mert Isten lakozik bennünk, bennünk is sátrat ver, védelmez és óv minket.