1899. május 11-én született Kassán (eredeti nevén: Schalkház Sára), iskoláit is itt végezte, egészen a tanítónői oklevél megszerzéséig. A trianoni béke után (mivel megtagadta a csehszlovák kormány által követelt hűségesküt) elhagyta a pedagógusi pályát, könyvkötészetet tanult. Határozott fellépésű fiatal lányként írják le, aki újságíró, író akart lenni. Felvidéki magyar lapokban életképeket, novellákat, tárcákat írt, melyek a kisebbségi lét nehézségeit tárgyaló, hűségre buzdító írások. 1926-ban jelent meg első elbeszélő műve a Fekete furulya.
1929-ben belépett a Szociális Testvérek Társaságába, ahol sokirányú munkát végzett. Megszervezte a kisebbségben élő magyar nők szervezetét a „Szlovenszkói Katolikus Nőszövetséget”, előadásokat, kurzusokat tartott. Hitvallása volt: „Egy szociális testvér fáklya. Bevilágítani az utat az embereknek, amelyen az Úristenhez juthatunk. Égnem kell!”
1940 pünkösdjén tette le örökfogadalmát, jelszava:
Alleluja! Ecce ego, mitte me! jelmondattal (Íme itt vagyok, küldj engem!)
1941-től a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetsége országos vezetője lett. Szerkesztette a mozgalom lapját, gyűléseket, lelkinapokat tartott az országban. Öt új szegényotthont nyitott három év alatt, 300 férőhellyel. Elkezdte a Munkásnő Főiskola építését.
1944. március 19-én a mai Erkel Színházban előadták Fény és illat című misztériumjátékát Szent Margitról az Árpád-házi Boldog Margit szentté avatását ünneplő rendezvénysorozat keretében. Ezt követően a Szövetség gyűlését betiltották. A német megszállás éve következett.
A Szociális Testvérek mintegy ezer üldözöttet bújtatott. Rendházaik tele voltak velük. Sára nővér, aki ekkor a Bokréta utcai munkásnőotthont, a Katolikus Nővédő Otthont vezette közel száz üldözöttet mentett meg.
1944. december 27-én zsidók után kutató nyilasok körbevették az otthont. Sára nővér az akció végén érkezett, kikerülhette volna a letartóztatást, de nem tette meg. Őt is elhurcolták több személlyel, akit zsidónak véltek..