Történelem
Szombathely a Győri Püspökség egykori mezővárosa, amely 1407-től (ugyan) kiváltságos szabadságlevéllel rendelkezett, de akkor indult el igazán a fejlődés útján, amikor a Vasvári Káptalan áttelepült a város vártemplomába. 1578-tól számíthatjuk, hogy Vasvár helyett Szombathely lett Vas megye (közigazgatási) központja.
A török uralom után, amikor (a felszabadító harcokban) az ország nagy része szabaddá vált, az egyház szervezeti, lelki arculata is megújult, és felmerült az igény új püspökségek
létrehozására. III. Károly már 1740-ben akart alapítani püspökséget Szombathelyen. A terv azonban a király váratlan halála, majd az örökösödési háborúk miatt nem valósult meg.
A nagy kiterjedésű egyházmegyék kormányzása egyre több gondot okozott, így megosztásuk elkerülhetetlenné vált. Mária Terézia mint apostoli királynő, szívügyének tekintette az egész ország egyházi szervezetének kiépítését. Tervében szerepelt a Szombathelyi Püspökség felállítása is.
Az egyházmegye alapítására 1777. február 17-én került sor. A királynő főkegyúri rendelkezését VI. Pius pápa 1777. június 16-án kelt bullája erősítette meg. A pápa kinevezte Szily János felszentelt püspököt Szombathely első megyéspüspökévé, aki székhelyét augusztus 20-án foglalta el.
Ugyancsak a pápai bulla rendelkezett az egyházmegye területének kijelöléséről is. Az új egyházmegye a Győri, a Veszprémi és a Zágrábi Egyházmegyék területi megosztásával
alakult ki. A Győri Egyházmegyéből a teljes vasvári főesperesség területe - vagyis egész Vas megye - a Veszprémiből négy plébánia kivételével a zalaegerszegi kerület, a Zágrábi
Egyházmegyéből a Zala megyéhez tartozó Murán inneni terület került az egyházmegyéhez.
Az új egyházmegyét 6 újonnan szervezett főesperesi kerületre osztották: a székesegyházi, németújvári, sárvári, őrségi, zalaegerszegi és alsólendvai kerületekre. A főesperességekhez 114 plébánia tartozott.
A nagy múltú Vasvári Társaskáptalan székeskáptalanná lett és két stallummal kiegészült.
A Szent Mihályról nevezett vasvári káptalan, még a Győri Egyházmegye kezdeti időszakában alakult ki Vas vármegye székhelyén. Alapításának pontos idejét nem ismerjük, de az bizonyos, hogy III. Béla király már birtokokat adományozott az akkor még monostorban élő kanonokoknak. A káptalan tagjai templomi szolgálatot láttak el, a káptalani iskolában írás, olvasás, éneklés tanítását végezték a prépost irányításával.
A Szombathelyi Egyházmegye megszervezésének idején, a 18. század végén, a káptalan
tevékenységének súlypontja (még) a hiteles helyi munka volt. Ezen kívül a székesegyházban végezték a közös imát, az ünnepi szertartásokon kísérték az egyházmegye püspökét, és a konzisztóriumon az egyházmegye kormányzásában cselekvően részt vettek. Káptalani iskolát azonban ekkor már nem tartottak fenn. Az elemi ismeretek oktatásának feladatát átvette a plébánia, később a város közigazgatása. Az egyházmegye területén az első középiskolát Kőszegen a piaristák szervezték meg, ezt később a jezsuiták, majd a bencések vették át. Szombathelyen a ferenceseknek volt gimnáziuma.
Szily püspök első feladatának tartotta, hogy a középiskolák mellett papi szemináriumot
majd később bölcseleti oktatást adó intézményt, líceumot hozzon létre. Így Szombathelyen kiépült egy szellemi bázis az elemi ismeretek oktatásától a főiskolai szintű ismeretek műveléséig.
Szily püspök értékes könyvgyűjteményét is a köz művelődésének szolgálatába állította.
1791-ben székesegyházi könyvtárat alapított, és az újonnan épített szeminárium épületében helyezte el. Ezt elsősorban a teológusok előtt nyitotta meg, de rendelkezése szerint mások is használhatták: "Nem csupán a növendék papságnak, oktatóknak és mestereknek engedélyezzük a bejárást a könyvtárba, hanem bármilyen rendű és rangú szabad férfiaknak.”
Az új egyházmegyében hiányoztak a legfontosabb középületek. A Gondviselés nagy
ajándéka, hogy Szombathely első püspöke nemcsak kiváló szervező volt, hanem kiváló
műértő is.
Legfőbb gondja a három egyházmegyéből származó, nyelvileg is megosztott, különböző
neveltetésű papságának egységbe kovácsolása volt. Már 1777-ben kiadta az "Instructio Venerabilis Cleri" kezdetű fegyelmi szabályzatát. Két társulatot alapított: az "Egyházmegye Papi Társulatát", amivel a papság továbbképzését szolgálta, és a "Keresztény Hittanítás Társulatát", ezzel a hívek hitbeli oktatását tette rendszeressé.
A lendületes szervezőmunkát II. József egyházi életet korlátozó, a felvilágosult szellemiségből fakadó rendelkezései zavarták meg. Alig készült el a szeminárium épülete, amikor 1784-ben II. József a vidéki szemináriumokat megszüntette és a teológiai képzést központosította. A szombathelyi szeminárium épületében az újmisés és a nyugalomba vonult papoknak maradt helye. Csak 1790-től indulhatott meg itt a papnevelés.
Az egyházmegye szellemi és szervezeti kiépítését buzgó lelkipásztori tevékenység alapozta
meg. Pedig ez nem csekély nehézségekbe ütközött akkor. Bár II. József felvilágosult
törekvései korai halála miatt csak részben valósultak meg, a kornak jozefinista szemlelet-
módja hatott a papságra és a hívek gondolkodására is. Ezt ellensúlyozta Szily püspök a
plébániákat felkereső látogatásaival, és igyekezett hatékonnyá tenni a lelkipásztori munkát.
Két vizitációs körúttal járta be egyházmegyéjét. Először 1778-80 között, majd ennek
tapasztalatait felhasználva 1788-ban. E második alkalommal az előző felmérések alapján új
plébániát is szervezett.
Nagy nehézséget jelentett számára híveinek nyelvi megosztottsága. A magyar hívek lelki
igényeit a nagyszombati Egyetemi Nyomdában készült magyar nyelvi hitbuzgalmi könyvek
elégítették ki. A német anyanyelvűek osztrák nyelvterületről szerezhették be a számukra
szükséges műveket. Az egyházmegye délnyugati részén lakó szláv lakosság viszont saját
nemzetiségi irodalom nélkül maradt. Szily püspök ezért megbízta Küzmits Miklóst, hogy
készítse el az "Ábécések, a Katekizmusok, a Vasárnapi és Ünnepi Szent evangéliumok, az
imádságos könyvek" vend-szlovén nyelvű fordítását, amelyeket az egyházmegye saját
költségén kiadott és ingyenesen osztott szét híveinek.
A szlovén-vend nyelvű tehetséges gyermekek ingyenes oktatást kaptak a kőszegi Kelcz-
Adelffy intézetben, hogy mint tanítók és lelkipásztorok nemzeti kultúrájuk és nyelvük
művelői legyenek saját népük körében.
1799. január 2-án váratlanul meghalt a szombathelyi egyházmegye első püspöke, Szily
János. A székesegyház belső díszítése és néhány fontos építkezés ugyan folytatódott, de az 1800-as évek első évtizedei súlyos megpróbáltatásokat hoztak Szombathely és Vas megye lakóira. Napóleon hadai elérték Dunántúlt, az ország hadszíntérré vált, és a nagy drágaság is súlyos gondokat okozott.
A nehéz évek után a város tovább épült és a reformkorban szellemi élete is kivirágzott.
A város líceumában kiváló matematikus, filológus és régész tanárok működtek. (Kresznerits Ferenc és Bitnitz Lajos). Az itt nevelkedett tanulók később a megye és a város szellemi, gazdasági életének fellendítői lettek. A hittudományi főiskola tanárai közül püspökök, egyetemi tanárok, akadémikusok kerültek ki.
EGYHÁZMEGYE INTÉZMÉNYEI
A szabadságharcot követő Bach-korszakban az egyház élete is befelé fordult. A Mária-kongregáció, a Ferences III. rend, a Rózsafüzér-társulatok keretében mélyítették el a hívek vallási életüket. A közhangulatra azonban a letört csalódottság volt jellemző. Ebből a csalódottságból először gazdasági törekvések emelték ki az embereket.
Szombathely vasúti gócponttá vált, az ipari vállalkozás lendülete megváltoztatta Szombathely és a megye többi kis városának képét. A kötelező oktatás bevezetése előmozdította a nép iskolák és különböző városi iskolatípusok hálózatának kiépítését. A század végére a katolikus hatosztályos elemi iskolák száma az egyházmegye területén 392-re emelkedett. A gazdasági fellendülés lehetővé tette a régi templomok felújítását és új templomok építését. A század végére 50 evangélikus templom és imaház, 15 református templom, 19 zsidó imaház állt az egyházmegye területén. Ugyanakkor 187 plébániatemplom, a leányegyházakban további 226 templom szolgálta a katolikus hívek hitéletét.
Az Egyház intézményei között kiemelt szerepet kaptak a szerzetesrendek. Az egyházmegye területén lelkipásztori, oktató-nevelői és szociális tevékenységet fejtettek ki.
– A bencések első apátságát Németújváron Walter gróf alapította 1175-ben. A jáki
apátságot 1214-ben alapította a Ják nembeli Márton. Ez a két apátság idővel elnéptelenedett. A dömölki apátság alapítási ideje ismeretlen, 1252-ben már létezett, és a török idők után 1739-ben alakult újjá, már nem a régi helyén, hanem Celldömölkön. 1815-től Kőszegen is működtek bencés szerzetesek, itt gimnáziumot tartottak fenn.
- A cisztercita szerzetesek először Szentgotthárdon telepedtek meg 1183-ban. A rend másik apátsága Pornóapátiban volt. Chepán nádor fia, István alapította 1221-ben. 1634-ben a megszűnt apátságot a soproni jezsuiták kapták meg iskola fenntartására.
-A pálosok a XIV. századtól Monyorókeréken, a XV. századtól Szalónakon működtek. A jelenlétük a protestantizmus hatására szűnt meg Vas megyében.
- Az Ágoston rendiek 1363-ban települtek le Pápocon, 1650-ben Lékán.
- A ferenceseket Szombathelyen 1360-ban Kálmán győri püspök telepítette le. A középkor századaiban Kőszegen, a Hunyadiak korában Alsólendván, Muraszemenyén, Zalatárnokon, Egerváron és Lékán működtek. Németújváron 1649-től, Zalaegerszegen 1927-től végzik a lelkipásztori munkát.
- A domonkosok 1241-ben IV. Béla király uralkodása idején alapították kolostorukat
Vasváron. Másik rendházukat 1638-ban Draskovics György püspök létesítette Szombathelyen.
- A Szervita rend a XVII. század közepétől II. József szerzetesrendeket feloszlató
intézkedéséig működött Váton.
- A csornai Premontrei Kanonok rend 1802-ben települt le Szombathelyen és vállalta a
gimnázium vezetését.
- A Szalézi Szent Ferenc Társaság tagjai 1929-ben kezdték meg működésüket Szombat-
helyen, templomuk 1938-ban épült fel.
Az egyházmegye területén 19 női szerzetesrend, illetve kongregáció működött:
- a Miasszonyunk Női Kanonokrend Zalaegerszegen,
- a Sarutlan Kármelita Nővérek Szombathelyen,
- a Jó Pásztor Nővérek Ikerváron,
- az Isteni Megváltó Leányai Rohoncon, Zalaegerszegen a kórházban és szegényházban,
Letenyén a szegényházban és Sárváron a kórházban,
- az Isteni Szeretet Leányai Celldömölkön,
- a Keresztes Nővérek Bellatincon, Körmenden a kórházban, Szentkirályon az iskolában,
- a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanővérek Alsóságon,
- a Szentlélek Szolgálói Missziós Nővérek Kőszegen,
- Az Annunciáta Nővérek Szombathelyen, a központi házban, a kórházban, a szemináriumban, a püspökvárban, a premontreiek rendházában, Celldömölkön a kórházban, a Kelcz-Adelffy intézetben Kőszegen,
- az Irgalmas Nővérek (Vincések) Pinkafőn, Lékán, Kőszegen a kórházban, Szombathelyen a kórházban, Sárváron az iskolában,
- a Szent Domonkosrendi Nővérek Kőszegen a központi házban, Vasváron és Szombathelyen iskolában, Velemben és Szarvaskenden,
- a Premontrei Női Kanonokrend Nagylengyelben, Kenyeriben,
- a Szűz Mária Szolgáló Leányai Kőszegen,
- a Szent Ferencrendi Szegénygondozó Nővérek Szombathelyen,
- a Szociális Missziós Társulat Zalaegerszegen,
- a Jézus Szíve Népleányai Kőszegen,
- az Isteni Üdvözítő Nővérei Szentgotthárdon,
- a Szociális Nővérek Szombathelyen,
- a Szalézi Nővérek Oladon az óvodában.
A női szerzetesi kongregációk a XIX. század végén és főleg az I. világháború után építették ki intézményeiket.
AZ EGYHÁZMEGYE A TRIANONI BÉKESZERZŐDÉS UTÁN
Az első világháborút követően az egyházmegye jelentős területeket veszített. 1922-ben
Ausztriához került 57 plébánia mintegy 100349 hívővel. E plébániákat kezdetben a bécsi
érsek kormányozta. 1960-ban Burgenland önálló egyházmegye lett. 1923-ban a Jugoszláviához tartozó 19 plébániát csatolták a levantei, később a maribori püspökséghez mintegy 67281 hívővel. 1927-ben egyházmegyei zsinatot tartottak Szombathelyen. Ezen a zsinaton készült el a ma is érvényben lévő Statuta Dioecesana.
Az 1920-as évektől kezdődően több önálló lelkészséget szerveztek, főleg az egyházmegye
zalai részén. 1941-ben átmeneti időre a Mura-vidéket is a szombathelyi püspök adminisztrálta. A II. világháború idején súlyos károkat szenvedett az egyházmegye központja. A püspöki palota egy része és a székesegyház 1945. március 4-én bombázás áldozata lett. Az egyházmegye hívőinek összefogásával a székesegyház újjáépült és 1947. szeptember 7-én a teljes magyar püspöki kar jelenlétében Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek szentelte fel.
Az új lelkészségek szervezése még ezekben az években is folytatódott. Ezt a lendületet azonban hamarosan letörték a politikai változások. Az első és legsúlyosabb az egyházi iskolák államosítása volt. Ezt megelőzően 1947-ben 1 tanítóképzőt, 2 gimnáziumot, 5 polgári iskolát, továbbá 279 általános iskolát és 11 óvodát tartott fenn a katolikus egyház.
1950-ben több kolostorból elhurcolták a szerzeteseket, és kényszertartózkodási helyet
jelöltek ki számukra. Később néhányuknak lehetővé tették, hogy lelkipásztori munkát
végezzenek, de nagy többségük különböző termelőüzemekben, kórházakban helyezkedett
el. Az időseket és betegeket szociális otthonokban gondozták. 1952. június 4-én az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntette a szombathelyi papi szemináriumot, és a teológiai főiskolát. A következő tanulmányi évet Győrben kezdték meg az egyházmegye teológusai.
Az egyházmegye életének megbénítása az 1950-es évek elején volt a legsúlyosabb.
Az 1964. évi Vatikánnal kötött részleges megállapodás ellenére az egyházi élet adminisztratív korlátozása folytatódott.
1988-ban Szent István király Jobbját minden püspöki székhelyre elvitték. A szombathelyi
egyházmegyében július 2-án került sor az ünnepségre. A hívek nagyszámú részvétele, az
ország vezetőinek közreműködése az egyház életében is megmutatkozó jelentős változások előjele volt.
A fordulat éve 1989-ben következett be: az Egyházügyi Hivatal megszűnt. Az országban jelentős politikai változások történtek, az állam és egyház különválasztását törvény biztosította. Az 1950. évi kényszerű megállapodást érvénytelenné nyilvánították. A lelkiismereti és vallásszabadság kimondása, a szerzetesi közösségek működésének engedélyezése új, szabadabb egyházi élet kibontakozását tette lehetővé. Szombathelyen a ferencesek, a szaléziánusok visszatértek rendházuk egy részébe, a premontreiek vállalták a Szent Norbert Lelkészség vezetését, Zalaegerszegen a ferencesek visszatértek kolostorukba, Kőszegre visszatelepült az Isteni Ige Társasága. A női szerzetesi kongregációk közül a domonkos és annunciata nővérek kezdték meg közösségi életüket.
1991-ben látogatott el Magyarországra II. János Pál pápa. A katolikus egyházfő augusztus 19-én Szombathelyre is ellátogatott. Misét mondott a repülőtéren, majd látogatást tett a Székesegyházban, a Püspöki Palotában is. Több tízezer lelkes hívő fogadta a Szentatyát.