A cserkésztábor most nem annyira nomád, mint tavaly
Tófejen táborozott a 387. számú Szily János Cserkészcsapat. (www.zaol.hu)
„Bár általánosságban is elmondható, hogy a nyári tábor az egész éves munka megkoronázását jelenti, az idei együttlétnek azonban minden korábbinál fontosabb szerepe van. Március óta ugyanis ez az első alkalom, hogy személyesen is találkoztunk egymással.”
Nagylaki András, a szombathelyi 387. számú Szily János cserkészcsapat parancsnoka mondta ezt tegnap az erdei kisvasút kistolmácsi végállomásán. Az általa vezetett mintegy 25 fős csapat fürdőzéssel egybekötött kirándulásra érkezett a dél-zalai településre, bázisukat ugyanis Tófejen, az ottani plébánián alakították ki.
– Zalát különösen kedveljük, nyári táboraink többségét ide szervezzük – foglalta össze a parancsnok. – A járványügyi szabályozás miatt most még inkább oda kellett figyelnünk a helyszín kiválasztására, mert azok a nomád körülmények, amelyek általában jellemzőek a cserkésztáborokra, nem tarthatóak. Olyan helyet kellett választanunk, ahol a zuhanyzók és mosdók előírt fertőtlenítését meg tudjuk oldani, s ahol a fiatalabb cserkészek számára szállást is tudunk biztosítani, mert csak az idősebbek sátraznak. Ezúttal saját konyhánk sincs, rendeljük az ételt a gyerekeknek. Éppen a tábor szervezésének időszakában tartottunk, amikor Bognár István plébános úr felajánlotta, hogy jöjjünk Tófejre, ahol minden feltétel adott.
Nagylaki András szerint csak a körülmények változtak, az együtt eltöltött idő jellege nem. A cserkésztáborban ugyanis hasznosítják az egész évben tanultakat, amire ezek az általában 6-10 napos együttlétek sokkal több lehetőséget kínálnak, mint az év közben megtartott heti egyszeri másfél-két órás foglalkozások.
– A cserkésztábor emellett kaland és romantika, de szól egymás szolgálatáról és segítéséről, valamint a vallásról is – tette még hozzá Nagylaki András. – A mozgalom alapítója, lord Baden-Powell tábornok szerint ugyanis Isten nélkül elképzelhetetlen a cserkészet.
