Akiben felragyogott Isten öröme - Szent Ferenc halálára emlékeztek Szombathelyen

Szent Ferenc nem csak életében, hanem halálakor is megélte az Istentől kapott örömet, amelyet nem homályosított el a földi élet végessége és a szenvedések, mondta szentbeszédében Székely János a szopmbathelyi ferences templomban. Október 3-án Szent Ferenc halálra emlékezett a szerzetesi közösség.

Keresztény közösségekben azért lehet ünnep a halál, mert erre készülünk egész életünkben, mondta a martinus.hu-nak adott interjúban Tokár János OFM plébános. Kiemelte: a keresztény ember egész életében Istent, az Ő arcát keresi, próbálja fürkészni azokat a csodás pontokat, ahol megjelenik az életében. De teljességében arra készülünk, hogy egyszer vele leszünk. Így tett Szent Ferenc is: várta az Istennel való találkozást, számára a halál az emberi élet beteljesedése volt.

A hívekkel közösen elimádkozott esti zsolozsma után szentmise tette teljessé a ferences ünnepet.

Néha fel sem fogjuk Isten vélgtelen szeretetét, mondta szentbeszédében Székely János megyéspüspök. Isten aki a csillagokat alkotta, aki boldogságban és végtelenségben élt eljött erre a sáros földre, a gyarló, botladozó emberért: ember lett és szeretett miket a keresztig. Szent Ferencet ez a végsőkig való szeretet lassan teljesen meghódította, egészen betöltötte: Krisztus lett számára minden. Összenőtt az élete a betlehemi jászol alázatával, a kereszt önfeláldozásával. Lassan élte meg ezeket a lépéseket, Jézus lassan kopogtatott hozzá: pl. amikor Rómában odaült a kolduosok közé, hogy átkerüljön a gazdagoktól a szegények oldalára. De Krisztus szólt hozzá a San Damiano-i keresztről is, amikor arra buzdította, hogy építse újra az Egyházat. És Greccioban, ahol felépítette az első betlehemet, mert látni akareta a kisded Jézust. Még a halálakor is ezt mondta: kezdjük el követni Krisztust.

Székely János hozzátette: Szent Ferenc békességet sugárzott maga körül. Idézte Celanoi Tamást, aki azt írta a szentről szóló életrajzi könyvben, hogy nem akadt olyan testvér, akiben ha belső háborúság dúlt és hallgatta Szent Ferenc szavait, ne érezte volna, hogy a keserűsége elmúlik. Ferencből áradt a hiteles, igazi öröm. A Biblia arra tanít minket, hogy az öröm nem is annyira az ember tulajdonsága, hanem Istené. Az emberi világ sebzett, tördezett. Aki igazán boldog az az Isten, aki a lét teljességében él. A Biblia így nevezi: boldog Isten, aki örül az ő műveinek. Székely János hangsúlyozta, hogy mi emberek akkor tudunk örülni, ha befogadjuk Isten teljességét, örömét. Az öröm ajándék, nem a mi tulajdonságunk, az emberi világba odaföntről jön.

Szent Ferenc öröme ilyen volt: föntről kapott ajándék. És ezt az örömet nem vette el a szenvedés és a fájdalom sem. A Biblia szerint az öröm és a fájdalom nem is zárják ki egymást. A felszínen persze úgy tűnik, hogy igen, de mélyben az önátadás, az áldozat és a szeretet és a szereteből fakadó öröm édestestvérek. A mélyben szenvedés és az öröm testvérek. Ilyen volt Ferenc öröme: a fájdalomban is feragyogó isteni öröm. Az igazi öröm megmarad a kereszt óráiban is, hangsúlyozta Székely János és erősebb a halálnál is. Ezért is Ferenc halála átkelés. Ő ünnepelte a halálát.