Gondolatok Szent Kereszt felmagasztalása ünnepére - Dr. Takács Gyula atyától
„Az Ég szállt le a földre, és amikor az Ég leszállt a földre, akkor fölvitted Krisztus ezt a földet az Égbe, fölemelkedett, mennyei lett az ember Benned, a Keresztben.
És ott állunk mi mind megannyian, mind földiek, mi mind ott állunk a Te mennyei Trónod előtt, a Te mennyei Keresztedet imádjuk, a Szentet, áldjuk mindörökké egyetlen ajakkal: Ó üdvösség Keresztje, ó Élet Szent Keresztje! Ó áldott Krisztus, egyetlen eggyé tetted, eget és földet egyesítetted, fölemeltél minket az Égbe, mert lejöttél hozzánk a földre.
Imádunk Téged és áldunk.”
Szent Kereszt felmagasztalása (Szám 21,4b-9; Fil 2,6-11; Jn 3,13-17)
Szent – Kereszt. Két szó, két fogalom. Két világ, amely között ellentét feszül.
Ellentét? Kibékíthetetlen? Hiszen egyetlenegy a kereszt. Egyetlenegy és megoszthatatlan.
Mégis kettő, és ez a kettő az egy. A kereszt valóban kereszt, a kereszt valóban fájdalom.
Valóban szégyen és átok a kereszt, a kereszt a rettentő halál.
A mennyből alászállott, az, aki Isten, nem ragaszkodott isteni alakjához, hanem kiüresítette önmagát.
Olyan Ő a kereszten, mint összetört edény. Kiüresítette önmagát és magára vette az ember alakját.
Az emberét? A bűn nyomorúságának sebeit vette magára, az ember szégyenét öltötte fel, a halált.
Valóban alászállott, a börtönök mélyén látogatott meg bennünket, a bűn börtönében, abban a sötét éjben, ahol vergődött az emberi lélek.
És ott van Krisztus, egy velünk, a mi Testvérünk lett, a mi szégyenünk Testvére, a mi kínjaink Testvére, a mi halálunk Testvére lett.
Magára vette a mi terheinket. Íme a kereszt.
A kereszt az egész világ bűnének terhét viseli magán, az egész világ szégyenét,a kereszt minden halál sötétjét viseli magán. Ó, rettentő kereszt, ó iszonytató mély! Ó, te fájdalom!
A kereszt mégis szent, mégis dicső. Magasztos és erő a kereszt, megtörhetetlen és halhatatlan Élet, mert a kereszten Krisztus a mennyből nem csupán alászállott, nem csupán elmerült az ember bűnének sötét éjjelén, a kereszten Krisztus fölment az Atyához.
Ő engedelmes, így halt meg a kereszten.
Engedelmeskedett a halálig, a kereszthalálig, engedelmeskedett a keresztig.
És amikor engedelmes volt, akkor Ő a Fiú, igen, a kedves, akiben kedve telik az Atyának.
Amikor engedelmes az Atyának, akkor Ő ott van az Atya kebelén, odahajol az Ő ölére.
Amikor engedelmes az Atyának, akkor minden az övé, ami az Atyáé: övé az Élet, az Örök Élet.
Amikor engedelmes az Atyának, akkor Ő Isten, az Isten Egyszülöttje. Ő a Kereszt.
Krisztus a kereszten fölment a mennybe.
Aki a mennyből alászállott a keresztre, Ő fölemelkedett ezen a létrán, Jákob létráján fölment az Égbe, és ott van az Atya ölében. Ezért szent a kereszt.
Nemcsak szégyen és átok fája, a kereszt a megdicsőülés trónja, a kereszt a Szentség szentélye.
Kereszten függő Krisztus, ó milyen dicső a Te neved!
Istennek hív Tégedet minden ajak és áldva kiáltja, és leborulnak előtted az egek és térdet hajtanak a földiek, és az alvilág rettegve imád Tégedet, kereszten függő Krisztus, Atyának
Egyszülöttje, Te, aki egyetlen vagy, elkülöníthetetlen az Atyától, aki Isten vagy, ott vagy az Atya ölében, ó kereszten függő Krisztus, Te megdicsőült, Te Szent, Te halhatatlan, Te erős,
Te valóban Isten. Te kibékítetted, igen, e kettőt, a mi halálunk szégyenét, a mi bűneink átkát, és az Istennek törhetetlen szentségét, a végtelen Fényt.
Ezt a mély sötétet a Világossággal, Önmagaddal Te kibékítetted a kereszten.
Mert igen, Te együttérezel velünk. Mert Te igen, Te a Szeretet vagy, és a Szeretet hozott Téged mihozzánk olyan közel, hogy semmi el nem választ tőlünk Tégedet.
A szeretet miatt Te nem irtóztál a mi sebeinktől, hanem alászálltál a mi bűneink mélyére,
fölibénk hajoltál és magadra vetted minden vétkünknek terhét, mert szerettél minket, mert Szeretet vagy.
Ezért szálltál alá a mennyből, ezért vagy itt e föld mély sarában, a mi bűneink börtönében, a halálban.
Ó kereszten függő Krisztus, ezért lettél emberré, magadra öltötted a mi emberségünk gyalázatát.
De mert Szeretet vagy, éppen azért, mert végtelen Szeretet, azért mi különíthetne el Téged az Atyától éppen ezen az órán, éppen a Te szereteted kiáradásának óráján, amikor odaadtad életedet, amikor halált haltál, éppen a Te szereteted kiáradásának óráján öleled át a végtelen Jóságot.
Az Irgalom oltárán vagy Te a kereszten, ott vagy az Atya ölében.
Igen, a Te kereszted az Atya ölelő karja, Ő tart Téged.
És ott, az Ő mennyei ölében nincsen fájdalom, nincsenek könnyek és nincs halál, ott élet van.
Igen, élet a kereszt, ott nincsen szégyen. Igen, a kereszt dicsőséges.
Ó, miként békítetted ki Te ezt a kettőt, ezt az ellentétet?
Halál és élet egyetlenegy a Te kereszteden Krisztus?
Szent - Kereszt. Kettő? Kettő ellentétes?
Igen, kettő, de nem ellentétes többet, mert Krisztus keresztje a földre hozta az Eget,
és Krisztus keresztje az Égbe emelte a földet.
Nem ellentétes többet, mert Krisztus keresztje ide állította mellénk az Istent, a mi Testvérünk lett.
Úgy érezett velünk együtt, hogy magára vette a mi minden terhünk.
Itt van az Ég a mi földünk legmélyebb mélyében.
És amikor itt van az Ég, akkor mennyei lett ez a szomorú föld.
Nem szomorú már, hanem minden szenvedés tündöklőn fényes, és a halált, a mi halálunkat átragyogja az Élet fénye, a legyőzhetetlen, a törhetetlen, a halhatatlan, a Szent Élet, az Örök Szeretet, az Isten ragyog bennünk. Nincs ellentét többet.
Az Ég szállt le a földre, és amikor az Ég leszállt a földre, akkor fölvitted Krisztus ezt a földet az Égbe, fölemelkedett, mennyei lett az ember Benned, a Keresztben.
És ott állunk mi mind megannyian, mind földiek, mi mind ott állunk a Te mennyei Trónod előtt, a Te mennyei Keresztedet imádjuk, a Szentet, áldjuk mindörökké egyetlen ajakkal:
Ó üdvösség Keresztje, ó Élet Szent Keresztje!
Ó áldott Krisztus, egyetlen eggyé tetted, eget és földet egyesítetted, fölemeltél minket az Égbe, mert lejöttél hozzánk a földre. Imádunk Téged és áldunk.
Ámen.
2021. szeptember 14.
Takács Gyula plébános atya
