Karácsonyi gondolatok az ünnepi misére - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése
„Újjá születtünk. A karácsony mindannyiunk új születése.
Isten fiai lettünk, Isten egyetlen Egyszülöttjének testvére, társa, Isten egyetlen Egyszülöttjének, az Örök Fiúnak jóbarátja.
Így ünnepeljük a karácsonyt, csodáljuk a ragyogó Fényt, csodáljuk az Ajándékot, Isten önmagát nyújtja nekünk, és önmagunkra tekintve is csodálkozunk, hogy mivé tett bennünket Isten csodálatos ajándéka, hogy mi is Isten fiai lettünk, hogy mi is újjászületünk általa.”
Karácsony – Ünnepi mise (Iz 52,7-10; Zsid 1,1-6; Jn 1,1-18)
Az Ige testté lett. Jézus születését ünnepeljük. Jézus az Isten Örök Igéje.
Olyan Szó, aki nem pusztán Beszéd, hanem Isten tökéletes valósága. Isten maga ragyog benne.
És Ő jött el közénk. És most így beszélget velünk az Isten. Isten beszél az emberekhez.
Beszél hozzánk régtől, sokszor és sokféleképpen beszélt, a próféták ajkán beszélt szavakkal, áldott, drága és szent igékkel, most azonban nem ilyen szóval szólít meg bennünket Isten, most Ő maga az a Szó, aki megilleti a szívünket, most Ő maga itt van, és a jelenléte szólít meg bennünket.
Nem beszéd csupán, hanem Isten teljes valósága.
Nem csupán elmondott üzenet, hanem Isten tökéletes jelenléte. Isten így beszélget velünk.
S ha így beszélget velünk Isten, akkor minden megváltozik bennünk, bennünk is minden más lett, mert Isten úgy szólít meg bennünket, mint akik nem távoli idegenek, szolgák vagyunk többet, Isten önmagát adja oda, ez az Ő beszéde, azoknak adja a kezébe önmagát, akiket fölemelt önmaga szintjére, testvérnek tekint minket Isten, és jóbarátnak, és hatalmas fiának.
Ez történt, amikor az Ige megtestesült.
Ez történt, amikor Isten úgy beszél hozzánk, hogy nem szavakkal, amik elmúlnak, hanem Ő önmagát adja oda, és visszavonhatatlan és mindenkor itt van, itt van velünk.
Ó, milyen beszélgetés, ó milyen kiáradása Istennek!
Igen, Isten maga árad reánk, mint hatalmas folyam, és mi Őbenne élünk, mint felkelő Napnak fénye ragyog, ragyog be bennünket, átitat, és mi járunk-kelünk az Istenben.
Milyen hatalmat adott nekünk!
Egészen újjá teremt minket, új szívet és új lelket alkot bennünk, és megszentel minket.
Íme, ezt a csodát, ezt az ajándékot ünnepeljük: az Ige testté lett, és Isten velünk önmagaként beszélget. Ő maga az a Beszéd, amit nyújt nekünk.
Belép a szívünkbe, betölti egész lényünket, és ekkor Isten átjár minket, az Ő élete a mi életünk lett, mi pedig hiszünk benne.
És hívén az Isten Beszédében, a Jelenlétben örök életünk van, az Isten élete a mienk.
Amikor azt ünnepeljük, hogy megszületett az Isten, akkor ünnepeljük azt is, hogy mi is megszülettünk, újjászülettünk ebben a Születésben.
Mert amikor az Isten Egyszülöttje, az a Beszéd, amivel Isten szólít minket, mint ragyogó napfény beragyog és átitat, átjár minket, amikor újjáteremti a mi lelkünket, akkor nemde egészen új lesz az ember, új teremtmény.
Újjá születtünk. A karácsony mindannyiunk új születése.
Isten fiai lettünk, Isten egyetlen Egyszülöttjének testvére, társa, Isten egyetlen Egyszülöttjének, az Örök Fiúnak jóbarátja.
Így ünnepeljük a karácsonyt, csodáljuk a ragyogó Fényt, csodáljuk az Ajándékot, Isten önmagát nyújtja nekünk, és önmagunkra tekintve is csodálkozunk, hogy mivé tett bennünket Isten csodálatos ajándéka, hogy mi is Isten fiai lettünk, hogy mi is újjászületünk általa.
Ámen.
2021. december 25. Takács Gyula plébános atya
