Vasárnapi gondolatok Urunk megkeresztelkedése ünnepére - Dr. Takács Gyula atyától
„Keresztelkedjetek meg tehát bátran azzal a Lélekkel, aki az én Lelkem, és kiárasztom reátok Őt, hogy megtöltse a ti lelketek, és keresztelkedjetek meg azzal a Tűzzel, aki a Szeretet.
Az én Atyám a ti Atyátok lett, az én Istenem a ti Istenetek.
Csak álljatok itt a Trónnál, és csak örvendezzetek, mert ti, ó szegények, gazdaggá tettelek benneteket az én szegénységem által, és tiétek az ország, tiétek az Örökkévalóság, az Isten a tiétek, a Szent, a Dicsőséges.”
Urunk megkeresztelkedése (Iz 42,1-4.6-7; ApCsel 10,34-38; Lk 3,15-16.21-22)
Íme, a történet: a nép keresztelkedni ment, és Jézus is megkeresztelkedett.
Ezt a történetet ünnepeljük ma, Jézus keresztelkedését.
És ha ennek a történetnek titokzatos mélyére tekintünk, észrevesszük, két esemény történt benne.
Az egyik esemény az: Jézus alámerül a Jordán vizében.
A másik esemény: Jézus felemelkedik, belép az Égbe, és elmerül Istenben.
Mindkét eseményhez egy-egy szó is járul, amely szó segít megérteni a történetet.
Az első történethez Izaiás próféta könyvéből az Úr szava illik: Íme az én szolgám.
A második történethez pedig a Mennyei Atya szózata: Te vagy az én szeretett Fiam.
Szolga és Fiú. Alámerül a Jordán vizében, és a megnyílt Égbe emelkedik fel.
Az első történet: Jézus ott áll az emberek között, akik keresztelkedni mennek.
Az emberek mind bűnösek, nincs igaz egy sem.
És a Jordán vizébe való alámerülés azt jelképezi, hogy az embert elborítja a bűn sötétje.
Jézus pedig ott van az ember mélyén, abban a nyomorúságban, amelyet a bűn átka ró az emberre.
Jézus elmerül a Jordán vizében. A víz kioltja az életet, és elfojtja. A halál úrrá lesz rajta.
Jézus ott van a bűnös emberek között, mert Ő a szolga.
Elküldte Őt Isten, hogy szolga legyen, szolgája mindeneknek, és hogy életét adja oda.
Elküldte Isten a betegekhez, a sebekhez, hogy magára vegyen minden sebet, és az Ő sebei által gyógyulást nyerjenek az emberek.
Elküldte Őt Isten, hogy látogassa meg a bűn szegényeit, akiknek semmijük nincsen, hogy látogassa meg a halál mélyén síró gyászolókat, és vigaszt vigyen, öröm olaját, hogy reményt adjon a reményteleneknek.
Elküldte Őt Isten, hogy keresse meg az elveszetteket, hogy legyen Ő a Pásztora az elszéledteknek, és adja oda életét, hogy megmentse az életüket.
Elküldte Őt Isten, és meglátogatta a bűn rabságában sínylődő foglyokat, és a halál árnyékban élőkhöz ment, a betegekhez, mint orvos.
Szolgálni jött, nem hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és odaadja életét váltságul.
Íme, az én szolgám. Azért jött el, hogy igazságot adjon, akiknek nincsen igazságuk, de ennek az igazságnak ára az Ő kiontott drága vére.
Az Ő kiontott drága vérével borított engesztelő Áldozat sugározza Isten igazát az emberre,
aki bűnében lévén ellensége Istennek, de Isten az irgalmasságát mutatta meg.
Jézus az Isten Irgalma, és az Ő irgalmasságából béke fakad, és kiengesztelődés, és megszenteli az ember lelkét, tisztává teszi, megmossa egészen. Íme, a történet.
Jézus ott áll a bűnös emberek között, közöttünk van, a nagy sokaságban, mind körülvesszük Őt.
És Jézus minden szív ajtajában ott áll, jelenléte ezt mondja szüntelen: Testvér, testvérem!
Nem idegen vagy többet, hanem ebben a nyomorúságban szerettelek, testvéremnek neveztelek.
Íme, a történet. De a történetnek csak az első része ez, mert Jézus legyőzte a halált, a halál mélyén, mert Jézus elvette a bűnöket, és amikor Ő mindenben hasonló lett hozzánk, mentes maradt a bűntől.
Ő az ártatlan, a szent, a tiszta, kedves az Istennek.
És ezért győztesen emelkedett fel, hogy egy második keresztelésnek a részese legyen.
Íme, a második keresztelés, ami nem vízzel történt, nem a halál átkával.
Nyitva áll az Ég. És Jézus most nem alászáll, hanem Fenségbe öltözik, felemelkedik az Égbe, az Isten Ő, a kitárt Kar fogadja, az Atya öle. És íme, a második szó: Te vagy az én szeretett Fiam! Nem szolga, nem idegen. Kedvem telik benned, Te vagy az én örömem.
És Isten, a végtelen, a lángoló Tűz, az Örök Szeretet megkereszteli Jézust, magához öleli Őt, ott van az Atya ölében, úgy, amint kezdettől és változatlan és mindörökre.
És körüllengi ezt a békét a Szentség Lelke, a Dicsőséges, az Örökkévaló.
Jézus ott van az Isten titokzatos mélyén, Ő Isten az Istenben.
Megkeresztelkedett a Szent Lélekkel és azzal tűzzel, amely szüntelen lobog, a Szeretettel,
a végtelen Istenben merült el. Te vagy az Én Fiam!
De ha önmagunkat ott találtuk az első keresztelés eseményénél, ha hallottuk Jézus szavát: Barátaimnak hívlak titeket, nem szolgák vagytok, nem idegenek, ha testvérnek nevezett minket, ebben a világban járván körül, akkor még észre kell vennünk a reménynek azt a beteljesedését, ami e második keresztségben velünk történik meg.
Mert igen, ott vagyunk ezen helyen, ahova Jézus ment, ott helyet készített nekünk, abban az Otthonban, ahol Ő lakik, és ez az Otthon az Atya öle.
Ez az Otthon a lobogó Láng, az Örök Szeretet.
A Trónnál készített helyet minekünk, megnyitotta az Eget, és odamehetünk, nyitott odajutásunk van az Istenhez, és nem rettenettel szívünkben, mert Jézus itt, ezen a helyen újra vallomást tett az Atya színében, és az Ég angyalai előtt mondta ki: Íme én, és íme, az én testvéreim.
Égi testvérek, az én örök barátaim, az én házam-népe vagytok mind, ide tartoztok mind,
és megosztottam veletek Otthonom, az Atya ölét, és az örökséget, a dicsőséges életet.
Keresztelkedjetek meg tehát bátran azzal a Lélekkel, aki az én Lelkem, és kiárasztom reátok Őt, hogy megtöltse a ti lelketek, és keresztelkedjetek meg azzal a Tűzzel, aki a Szeretet.
Az én Atyám a ti Atyátok lett, az én Istenem a ti Istenetek.
Csak álljatok itt a Trónnál, és csak örvendezzetek, mert ti, ó szegények, gazdaggá tettelek benneteket az én szegénységem által, és tiétek az ország, tiétek az Örökkévalóság, az Isten a tiétek, a Szent, a Dicsőséges.
Történt, hogy amikor az emberek keresztelkedni mentek, Jézus is megkeresztelkedett.
Ez a történet. Alászállt, és a Testvérünk lett.
És a történet tovább: fölemelkedett, és Ő Isten az Istenben, és Ő felvitt bennünket, ott vagyunk Vele egységben, az Égben.
Íme, a történet: Jézus keresztelkedése, és a mi keresztségünk.
Ámen.
2022. január 9. Takács Gyula plébános atya
