Házszentelés a Ferences Rendházban
Vízkereszt utáni hetekben végzik a házszenteléseket. A szombathelyi Ferences Rendház is megáldásra került.
A tavalyi évtől a szombathelyi régi rítusú szentmiséknek a Ferences Plébánia ad otthont, Tokár János atya nagylelkű meghívására. E misék asszisztenciáját a kezdetektől a Szalézi Plébánia ministránsai adják. Kis idő elteltével János atya invitálta csoportunkat a nagyobb helyi ünnepekre is, ahol a helyi ministránsokkal együtt teljesíthettünk szolgálatot. Ezáltal betekintést nyerhettünk a templom mindennapjaiba, számos találkozással, barátsággal gazdagodtunk.
Az új esztendő első találkozásának apropóját a rendház szentelése adta. A katolikus hagyományban a vízkeresztet követő hetekben a hívek az újonnan megszentelt vízzel kérik Isten áldását lakóhelyeikre, azoknak megtisztítását minden bűntől, bajtól, betegségtől, ártó és gonosz szellemtől. Kissé meglepően jött a meghívás vasárnap ebéd után, amelyben János atya jelezte, hogy szeretettel vár bennünket erre az ünneplésre délután. Számunkra nem is volt kérdés, hogy jövünk, hiszen minden ünnepet rendkívül gazdagítóan éltünk meg a ferences plébánián.
Délután öt órakor meg is kezdődött a szertartás, amelynek során a helyi ministránsokkal karöltve, a ferences liturgia szerint Ferenc atya megáldotta, szenteltvízzel meghintette és tömjénezővel megfüstölte a helyiségeket. A szertartás a rendi ebédlőben kezdődött, ahol a Magnificat eléneklése után párversek és könyörgések formájában közösen kértük Isten áldását a helyiségekre. Ezt követően, Asztrik atya vezetésével énekelve haladtunk a plébánia különböző helyiségeibe, amelyeket Ferenc atya szintén beszentelt. Számomra a legszebb pillanatok a szerzetesi cellák megáldásai voltak. Minden cella lakója, az íróasztalra helyezett feszület előtti adorálással töltötte az áldóimákat, majd azt megcsókolva fejezte be az imádságot. Ferences hagyomány a Szentírás felcsapása, amely minden cellában megtörtént. Az igehelyeket Bertalan testvér nagy szorgalommal fel is jegyezte. A hagyomány része, hogy a közösség legfiatalabb tagja csapja fel a Szentírást. Egyik leglelkesebb ministránsunknak, Rikárdónak jutott ez a megtiszteltetés.
A szertartás az ebédlőben végződött, ahol mi és a helyi ministránsok testvériesen osztoztunk a cellákban kapott ajándékokon. Az összejövetelt szabad, kötetlen együttlét zárta, ahol a ferences atyák egy szerény agapéval vendégül látták a szolgálattevőket. Szalézi ministránsközösségünknek nagy megtiszteltetés volt részt venni a liturgián. Hálával gondolunk közösen megélt, gazdagító imádságra, köszönet, hogy mindannyian otthon érezhettük magunkat, úgy érzem, ezt az élményt sokáig hordozni fogjuk szívünkben!
(Pados Benjamin ministránsvezető)
