Véget ért a 2022 évi Egyházmegyei Családtábor

Elérkezett a 2022 évi Egyházmegyei Családtábor zárása. A zárószentmisét Fekete Szabolcs Benedek püspök atya mutatta be, Majlát Tihamér sárvári iskolalelkész koncelebrálásával.

A szentbeszédét Tihamér atya Ady Endre költeményével kezdte, „szeretném ha szeretnének, s lennék valakié”. Ezt a gondolatot hozta párhuzamba az olvasmánnyal, azzal, hogy Isten párbeszédet kezdeményez velünk, mert szeret és küldeni akar minket. Izajás prófétát is látomásban hívta az Úr, feltette neki a kérdést: Kit küldjek el? erre Ő habozás nélkül válaszolt: Itt vagyok engem küldj. Ez kapcsolódik a mi életünkhöz is. Hova küld az Isten, ott van a szívünk mélyén a szeretetvágy. Isten minket is valahova küldeni akar. Egy családos ember ezt hogyan tudja megérteni? A család együtt van, elköteleződés van köztük. Az emberben megszületik az a vágy, hogy valakit akar maga mellé. Ez olyan mint egy vár. Nekünk is van egy várunk ahová betekintést engedünk. De ebben a várban vannak küzdelmek is. Megmutatom a társamnak a váram előszobáját. De nem csak a páromnak mutatom meg, hanem az Istennek is. Beengedjük az Istent, gyere Istenem nézd meg az én váramat. Akik régóta el vannak egymásnak köteleződve, azok Istennek a többi szobájukat is megmutatják. A táborban voltak családok akik a váruk legsötétebb szobájukat is megmutatták, mert vannak nehezebb időszakai is az életnek.
A sötét szobába is be kell engedni az Urat, hogy fény legyen.

Szentbeszédében a továbbiakban a szinodalitásról, annak mindennapi megéléséről és lehetőségeiről beszélt Tihamér atya. Vannak az ember életében mankók amik segítik, az első ilyen a beszélgetés. Elkezdek beszélgetni a társammal az érzéseimről, a megélt tapasztalataimról. Ebbe beengedem Istent. Megkerdezem tőle hol vagy ebben a történetben Istenem?
A szinodalitas azt is jelenti közösen meghallgatjuk mások történeteit is. Hogyan tudott továbblépni, megélni a történeteit.
A második mankója lehetne a várunknak a "ne féljetek".
Mindenki ismeri félelmet. Ez egy emberi tulajdonság. Ennek a gyökerét is megtaláljuk már a teremtésben.
Jézus erre útmutatást ad, hogy nem érdemes félni van kiből merítenünk, van kinek a kezét megfognunk.
Mária is félelemmel fogadta az angyalt. Milyen rettegés lehetett a szívében.
A Szent Család nagy példa nekünk. József igaz ember volt. Elfogadta, hogy a Szentlélek által fogant Mária, nem kételkedett benne.
Nem menekült el Mária az Úr kérése elől azzal, hogy keress mást, hanem elfogadta Isten ajándékát.
Ha tiszta a vágy azt megáldja az Isten.
Amikor Jézus azt mondja ne féljetek,akkor azt is mondja segítek neked.
Isten ott volt Jézussal még a keresztúton is.
Nem szabad félnünk Isten velünk van.
Harmadik mankó az életünkben a szabályok. Az a szabály amire az ember rá tudja helyezni az életét.
A táborban is voltak szabályok, írottak és íratlanok.
Figyelembe vesszünk egymást. A közös utat, amit magunkkal akarunk vinni és a saját várunkba be akarunk emelni.
A szabályokat nem csak ki kell mondani.
A szabály az amit a szívemben megfogalmazok, a szerint élek, amit Isten belém ültetett, ezeket megtartom.
A gyermekek is követni fogják a példát a szabályokat.
Amikor párt választanak a fiatalok, figyeljék meg milyen a másik, milyen szabályok alapján éli az életét, érdemes előre lefektetni az általunk megélt szabályokat és megbeszélni a közös szabályokat is.
Közös utunkon a párbeszédek segítenek minket.
Meséljünk egymásnak mi a problémánk,meséljünk közösen Istennek az életünkről, akkor a közös út örökre tart.
Akarjuk Istenünk, hogy az életünkben ott legyél, veled együtt döntünk, a döntésünk pedig a szereteten alapul, mert Isten maga a szeretet.

A szentmise végén Szabolcs atya köszönetet mondott a szervező családoknak, a kispapoknak akik egész héten segítői voltak a tábori életnek, valamint a jelenlévő fiataloknak, akik a jövő és akikre épül az egyház.

Ezután a táborban íródott dalok hangzottak el, majd a résztvevő családok kinyilvánították szándékukat a következő családtábor mellett, amire 2025-ben kerül sor.