Gondolatok Szent István király ünnepére - Dr. Takács Gyula atyától
„Szent István király eszménye, példája emléke és az ő áldott Jobbja mutassa meg nekünk a mindennapjaink tettei válaszútján a jó döntést.
Vajon a gonosz ösvényt választjuk-e, vagy az igaz, az egyenes úton járunk?
Szent István király bölcsessége tanítson bennünket nap mint nap minden döntésünk küszöbén, vajon Krisztusra épülünk rá, a maradandó Sziklára, vagy a pusztulás homokjára építjük önmagunkat?
Szent István király példája, és az Ő áldott Jobbja vezessen bennünket az igaz úton, tanítson a bölcs ember okosságára, és mutassa meg nekünk Krisztust magunkra ölteni, az új ember boldogságát élni.”
(Péld 4,10-15. 18-27, Ef 4,17-24, Mt 7,24-29)
A bölcsesség útja és a gonoszok ösvénye. A bölcs ember háza és az ostoba építménye.
Mind a két ellentétpár, rólunk szól.
Ugyanarról, amiről Szent Pál apostol a Szentleckében beszél: a régi emberről és az új
emberről.
Mi magunk vagyunk az út, hiszen önmagukat járjuk be életünkkel, és önmagunkhoz
érkezünk el.
De milyen magunkhoz? Önmagunkat építjük tetteinkkel, de mit fog érni az épület?
Mi magunk megmaradunk-e, amikor megpróbál bennünket a teremtő, az ítélő Isten, amikor azzal a tűzzel próbál meg, amely tűz Ő maga, a lángoló, az emésztő Szeretet?
Vajon hova érkezünk el?
Hova érkezik el a bölcs ember, aki az igaz úton jár, amely egyenes, amelyen nem
botlik el?
Hova érkezik el, aki életét Isten szavából meríti, a tetteit Isten parancsához igazítja?
És hova érkezik el az az ember, aki úgy járja be önmagát, hogy hátat fordít az Igazságnak, a Szentségnek, az Istennek, a Teremtőnek, aki számon kér.
Mit fog érni a mi magunk, önmagunk háza, amikor Isten az Ő viharával rázza meg és próbálja ki.
Reá épül, az Ő szavára, arra a Sziklára, amely Sziklából kihasíttatott a mi létünk, eggyé válik Vele az életünk, és rendíthetetlen, vagy elszakad Tőle, s homokra épített kártyavár.
Két ellentétpár. És erről a kettőségről beszél az apostol is: a régi emberről és az újról, a pogányok szerinti életmódról, és Krisztus lelkületről. Válaszút.
A mai ünnep olvasmányai válaszutat állítanak elénk ezekben a képekben.
Ma olyan szentet ünnepelünk, Szent István királyt, aki valóban egy útelágazásnál áll, és döntenie kell: a pogány életmódot folytatja tovább ő és népe, vagy magára veszi Krisztusnak édes, drága igáját, és megy Krisztus szavának nyomában?
Reá épül a csalóka ábrándra, és összeomlik, vagy Krisztus sziklánál szilárdabb szavára építi magát, családját és népe életét?
Elindul a bölcsesség útján, vagy a gonoszok ösvényén szalad?
Szent István király példája, a jó útnak kiválasztása, a sziklára épített ház, Krisztusnak magára öltése eszmény a számunkra ezen az ünnepen.
Ennek az eszménynek csodálatos jelképeként az ő reánk maradt áldott Jobbja nekünk is, mint ezer éven át, mutatja a bölcsesség igaz, egyenes útját, az Isten parancsára épített életet, amely életút az Istenhez vezet, az örvendezéshez.
Nekünk is mutatja a bölcs ember gondosságát, aki Krisztus szavára, a rendíthetetlen Sziklára építi önmagát, és nem rendül meg.
Nekünk is mutatja azt a titkot ez áldott kéz, amely titok abban áll, hogy az ember magára öltheti Istent, Isten romolhatatlan örökkévalóságát, Isten tiszta szentségét.
És ha magára öltötte Őt, akkor odaállhat bátran elébe, akkor Isten úgy fogadja, mint jóbarát a jóbarátot, ahogyan a testvért fogadni szokás, Isten úgy fogadja az embert, mint a családnak kedves tagját.
Szent István király eszménye, példája emléke és az ő áldott Jobbja mutassa meg nekünk a mindennapjaink tettei válaszútján a jó döntést.
Vajon a gonosz ösvényt választjuk-e, vagy az igaz, az egyenes úton járunk?
Szent István király bölcsessége tanítson bennünket nap mint nap minden döntésünk küszöbén, vajon Krisztusra épülünk rá, a maradandó Sziklára, vagy a pusztulás homokjára
építjük önmagunkat?
Szent István király példája, és az Ő áldott Jobbja vezessen bennünket az igaz úton, tanítson a bölcs ember okosságára, és mutassa meg nekünk Krisztust magunkra ölteni, az új ember boldogságát élni.
Ámen.
2022. augusztus 20.
Takács Gyula plébános atya
