Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe - dr. Takács Gyula atya gondolatai
Szeptember 14-e Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe Egyházunkban. Dr. Takács Gyula csörtöneki plébános gondolatait olvashatják az ünnepről.
„Íme az én testvéreim! – örömmel mondtad ezt. Ó, mekkora a Te örömed, keresztnek Krisztusa!
Ó, milyen a Te ünneped! Ó, mennyire magasztos vagy szelíd Kereszt!
Téged ünnepellek tehát, ó áldott, ó engemet megkeresett, ó engemet megtaláló Szeretet.
A Te örömedet ünnepelem, amikor fölemeltél, amikor a válladra vettél.
A Te örömedet ünnepelem, amikor vittél, vittél az egekbe fel,
a Te minden lépésednek örömét, amikkel kerestél,
a Te ünneped örömét, amikor letettél az Atya kezeibe.
Ünnepelem a Te örömedet, keresztnek Krisztusa.
A Te örökké zengő énekedet énekelem, ó áldott Kereszt, ó Szent Keresztfa,
ó Te Magasztos, ó Te Ünnep, Te örök Öröm.”
Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe
Szám 21,4b-9
Fil 2,6-11
Jn 3,13-17
Íme a Szent Keresztfa. Íme a magasztos Kereszt. A Kereszt felmagasztalását ünnepeljük.
Azt ünnepeljük, hogy a Kereszt ünnep. Azt ünnepeljük, hogy a Kereszt öröm, a Kereszt élet.
Krisztus azért jött a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse. És ott van a bűnösök között.
Igen, gonosztevők közé sorolták Őt. Igen, magán viseli az ember terhét, minden kínját.
Krisztus magára vette a bűn átkát. Arca csupa kék folt, csupa zúzódás, csupa sebek.
És a kereszten függő Krisztus – ó, milyen rettenet reá tekinteni!
– vajon ki viseli el az Ő látványát? Vajon ki mer reá tekinteni?
Akik megértették a kereszt titkát, ők tudják: ünnep van.
Akik látják a kín, a fájdalom rettentő függönyén át a Szeretet szelíd lángját fényleni Krisztus arcán,
akik megértették, Ők ismerik Krisztusnak, a kereszten megnyitott szívű Úrnak örömét.
Hiszen amikor megtalált bennünket, körülvettük Őt, mind a bűnösök,
amikor ott volt velünk a mi nyomorúságunk átkának fáján,
úgy volt közöttünk, ahogyan az orvos megérinti a beteget,
úgy volt velünk a kereszten, mint a pásztor, életét adta értünk, mert övéi voltunk.
Életét adta értünk, mert úgy szeretett minket, szeretett, bűneinkben lévén ellenségeit.
A szeretet pedig ünnep, a szeretet magasztos, a szeretet öröm, sugárzó élet.
Nézzétek tehát Krisztus arcát, csak emeljétek föl tekintetetek,
csak álljatok meg, és ne menjetek tovább.
Íme a Szent Kereszt, íme a Magasztos, íme az Ünnep.
Ó, milyen öröm a Te örömed, kereszten függő Krisztus!
Közöttünk vagy, megtaláltál minket, hozzánk jöttél el, betegekhez, és magadra vetted a mi sebeinket.
Igen, rettentők a Te sebeid, és a Te halálod a mi halálunk mélye, a mi bűneink iszonyata terhel Téged,
és Te mégis ujjongó éneket zengesz, a kereszten énekled a Szeretetet,
a Szeretet győzelmét énekeled, az életet, a mi életünket. A mi sebeink gyógyulását énekeled el.
Szentek lettünk Tebenned, ó Szent Kereszt, Tebenned élünk, ó élő Istenünk.
Téged ünnepelünk tehát, Te vagy a mi Üdvösségünk, a Reményünk vagy, a mi Örömünk.
Élünk előtted, és fölemeljük tekintetünket, és nézzük a Te arcodat, kereszten függő Krisztus.
Igen, tudjuk: vér és fájdalom borít be, és iszonytatóak a sebek, tudjuk.
Látjuk a keresztet, a Te keresztedet, ismerjük a mély sötétet, ami körülvesz Téged: mi vagyunk azok.
Mi állunk körülötted, mi magunk vagyunk a Te sebeid.
De amikor nézzük a Te arcodat,
akkor megismerjük a Szeretet hajnali fényét, ó, milyen szép vagy, virágok Virága Te,
ó, Te Hajnal, aki alkonyt nem ismersz meg, mindörökké tündökölsz.
És Te a Béke vagy, a mi szívünk megnyugvása, a mi Ünnepünk vagy.
Tebenned reménykedtünk, és Tehozzád vágyódik a mi szívünk.
Tebenned mi mind gyógyulást nyertünk, a mi sajgó sebeink.
Mind épek lettünk, mind szentek, mind hibátlan, mindannyiunkat felöltöztettél, ó sugárzó Szeretet,
a vállaidra vettél bennünket, igen, minket hordoztál, mi vagyunk a Te terhed.
De örvendeztél, amikor megtaláltál minket, elveszetteket.
Igen, énekeltél, amikor fölemeltél bennünket, és éneket zengtél, amint mentél a magasba.
Ó, magasba emelkedett Kereszt! Ó, Te égig lobogó Szeretet, Szeretetnek szűnhetetlen lángja!
A Te lángod lobogása visz égig bennünket, visz az Atyához.
És énekkel ajkadon léptél oda a Trónhoz, a válladon bennünket vittél,
és összegyűjtötted az egeket mind, hogy énekeljenek Veled,
hogy örüljenek Veled, hisz megtaláltad a Te egyetlenedet, akiket szerettél.
Bennünket találtál meg, bennünket, a Te testvéreidet.
És azt mondtad ott, a Trónnál, egek angyalai előtt, a Te Atyád színében mondottad:
Íme én, és íme az én testvéreim! Nem idegenek, nem szolgák többet, mind az én jóbarátaim.
Összegyűjtöttem őket, értük adtam az életemet, kiontottam drága véremet,
és tiszták lettek, mind szentek, hibátlan mindenek. Nem szégyellem őket, nem kell szégyenkeznem.
Íme az én testvéreim! – örömmel mondtad ezt. Ó, mekkora a Te örömed, keresztnek Krisztusa!
Ó, milyen a Te ünneped! Ó, mennyire magasztos vagy szelíd Kereszt!
Téged ünnepellek tehát, ó áldott, ó engemet megkeresett, ó engemet megtaláló Szeretet.
A Te örömedet ünnepelem, amikor fölemeltél, amikor a válladra vettél.
A Te örömedet ünnepelem, amikor vittél, vittél az egekbe fel,
a Te minden lépésednek örömét, amikkel kerestél,
a Te ünneped örömét, amikor letettél az Atya kezeibe.
Ünnepelem a Te örömedet, keresztnek Krisztusa.
A Te örökké zengő énekedet énekelem, ó áldott Kereszt, ó Szent Keresztfa,
ó Te Magasztos, ó Te Ünnep, Te örök Öröm.
Ámen.
