Gondolatok Advent 2. vasárnapjára - Dr. Takács Gyula atyától
„Készítsetek utat az Úrnak! Egyengessétek az Ő ösvényeit!
Az Úr maga készíti az utat, Ő maga jön hozzánk, és az Ő útja mennyei út.
De nekünk is kell készítenünk azt, nekünk is kell mennünk Isten felé, készítenünk az Ő hozzánk való elérkezésének az útját.
Erre tanít bennünket az advent. Közel van a mi Üdvösségünk, tehát közeledjünk az Üdvösséghez!
Közeledjünk úgy, hogy emelkedjünk önmagunk fölé, lépjünk ki nap mint nap ebből a világból, minden tettünk legyen több, mint amit kezünk tehet, és járjunk az Isten közelében, az Isten színében, hiszen Ő a mi Üdvösségünk.
S ha így élünk, akkor valóban közel van hozzánk az Üdvösség, akkor az életünk igaz advent.”
Advent 2. vasárnapja (Iz 11,1-10; Róm 15,4-9; Mt 3,1-12)
Az advent az üdvösség közelsége.
Megajándékoz bennünket Isten az adventben üdvösségünk közelségének átélésével, hiszen Üdvözítőnk születik.
Az advent az üdvösség születésének ünnepéhez vezet el bennünket.
De ugyanakkor, amikor az advent ajándékot ad, feladatot is állít elénk.
És a feladat ugyanaz, mint az ajándék. A feladat is a mi üdvösségünk közelsége.
A feladat az, hogy mi is siessünk az adventben, az adventi életben, mi is siessünk üdvösségünk felé.
Az elmúlt vasárnapon összefoglaltuk az emberi élet három rétegét.
És e három rétegből most a legfelső, a legmagasztosabb áll előttünk a mai vasárnap tanításában.
Az ember életének a legfensőbb rétege az, amely felette van az életének.
Mert az ember nemcsak önmaga életét éli, nemcsak ebben a világban éli napjait, az ember ott jár az Isten színe előtt. Az ember természet feletti életet él.
És amikor természet feletti életet él, akkor az üdvösség közelében van, hiszen Isten a mi üdvözítő Istenünk.
Ha felemeljük lelkünket Isten közelébe, ha az imádságban elmerülünk Istenbe, és ha tetteinket odavisszük az Isten kezébe, ha úgy élünk, hogy nem zár magába bennünket ez a világ, hanem fölébe emelkedve éljük életünket, akkor üdvösségünk közelebb van.
És erre buzdít az advent, ezt a feladatot állítja elénk.
A mai vasárnap tanításában különösképpen megfogalmazódik Keresztelő Szent János szavában.
Keresztelő Szent János így tanított a pusztában: Térjetek meg!
És mit jelentenek ezek a szavak?
Azt jelentik, és Keresztelő Szent János anyanyelvén így is hangzottak: Forduljatok meg!
És hogy milyen irányba nézzünk? Merre forduljunk?
Ezt is megmondja Szent János prédikációja: Mert a mennyek országa elközelgett.
A mennyek országa felé fordítsuk tekintetünket, és siessünk az Égbe.
Mert jön felénk az Ég, jön felénk a mi mennyei Üdvözítőnk.
Mi is forduljunk Őfeléje, és úgy éljünk, úgy tegyük mindennapi tetteinket, úgy gondolkodjunk a szívünkben, úgy mondjuk ki szavainkat,
hogy ezek a szavak többek legyenek, mint amit ez a világ jelent.
Keressük meg a mindennapi életünk során az Ég ajtaját, és nyissuk ki azt, és lépjünk át e világ kapuján, menjünk be az Égbe, és így cselekedjünk, így éljünk.
Keresztelő Szent János ezt az eszményt azzal a jelképes szertartással fejezte ki, hogy akik odamentek hozzá, akik megszívlelték szavát, azokat alámerítette a Jordán vizében, megkeresztelte.
Akik a Jordán vizébe alámerültek, és onnét fölemelkedtek, ezzel a jelképpel kiléptek korábbi életükből, megbánták bűneinket, és olyan gyümölcsöt teremtek, amely gyümölcsöt odavihettek az Isten elé.
Erre tanít bennünket is az advent. Kereszteljük meg mindennapi tetteinket.
Mindennapi tetteinket, szavainkat, gondolatainkat, szívünk érzéseit emeljük e világ fölé.
A mai vasárnapon a szentmise könyörgésében ezért imádkozunk, hogy az evilági elfoglaltságaink ne akadályozzanak bennünket abban, hogy találkozzunk Üdvözítőnkkel.
Üdvözítőnkkel való találkozásra készülünk, és ezért nem börtönözhet be magába ez a világ minket.
Sem öröme, sem bánata, sem gondja, sem igyekezete.
Miközben itt élünk a világban, keressük meg itt, a mindennapjainkban az Ég ajtóját.
Mert itt van, itt van a szívünkben.
Nyissuk ki Isten felé életünket, hiszen Ő jön hozzánk, jön a mi Üdvözítőnk, menjünk mi is feléje.
Keresztelő Szent János így buzdította azokat, akik odamentek Hozzá, és buzdít bennünket is: Készítsetek utat az Úrnak! Egyengessétek az Ő ösvényeit!
Az Úr maga készíti az utat, Ő maga jön hozzánk, és az Ő útja mennyei út.
De nekünk is kell készítenünk azt, nekünk is kell mennünk Isten felé, készítenünk az Ő hozzánk való elérkezésének az útját.
Erre tanít bennünket az advent. Közel van a mi Üdvösségünk, tehát közeledjünk az Üdvösséghez!
Közeledjünk úgy, hogy emelkedjünk önmagunk fölé, lépjünk ki nap mint nap ebből a világból, minden tettünk legyen több, mint amit kezünk tehet, és járjunk az Isten közelében, az Isten színében, hiszen Ő a mi Üdvösségünk.
S ha így élünk, akkor valóban közel van hozzánk az Üdvösség, akkor az életünk igaz advent.
Ámen.
2022. december 4. Takács Gyula plébános atya
