Urunk megkeresztelkedése - Gondolatok Takács Gyula atyától
Január 8-án ünnepeljük Urunk megkeresztelkedését. Takács Gyula csörötneki plébános osztja meg gondolatait az ünnepről.
„Isten Báránya. Bárány, áldozat a mi bűneinkért. Látjuk Jézust jönni,
és vállán látjuk a kereszt fáját - a mi bűneink terhét, a világ minden bűnét hozza, a vállán viseli.
Látjuk Őt alámerülni a Jordán vizében, alámerülni az ember bűnének rettentő tengerében.
És tudjuk, hogy ebben a sötétben nem alszik ki Jézus öröktől és mindörökké ragyogó, fogyhatatlan fénye,
nem szűnik meg, nem csökkenhet az Ő szeretete, hanem fölemelkedik, föltámad.
És úgy támad fel, hogy hozza magával a vállán, mint Jó Pásztor a megtalált elveszetteket, a bűnös embereket,
hozza őket, mint testvéreit,
mint kedveseket Isten szemében,
hoz bennünket, visz az Isten elé, mint Isten fiait.”
Urunk megkeresztelkedése
Iz 42,1-4.6-7
ApCsel 10,34-38
Mt 3,13-17
Jézus pedig megkeresztelkedett.
Három lépcsőfok: megszületett Betlehemben, megjelent a bölcsek előtt, és megkeresztelkedett a Jordán vizében.
E három lépcsőfok egymással összetartozó egészet alkot.
Mindháromban az az esemény történik meg, hogy Isten megváltja az embert.
Isten a szeretetével üdvözít minket, Isten szeretetét hozta el hozzánk Jézus a születésében.
Megjelent Isten emberszerető jósága, az Örök Ige emberré lett. Emberi testben jelent meg közöttünk.
És megjelent úgy, hogy nemcsak közöttünk van, mint egy az emberek közül,
hanem bennünk jelenik meg, kegyelmének fényével belép az ember bensőjébe,
felragyog a hitében, és mint jó illat árad a jótettekben, a szeretet cselekedeteiben.
Bennünk születik meg Jézus - így jelenik meg Jézus a bölcsek előtt.
Ma, ennek a három lépcsőfoknak a harmadik szakaszához érkezünk el: megkeresztelkedett.
Mi történt ekkor?
Alászállott Jézus a sötétségben ülő nép közé, a börtönben sínylődő rabokat kereste föl,
a halál homályában élőket, bennünket, a bűnösöket látogatott meg.
Odaállt Jézus a bűnösök sorába, és alámerült a bűnbánat keresztségével a Jordán vizében.
A mi bűneink átkát vette magára Jézus, az ártatlan Bárány,
a mi bűneink terhéért elszenvedte önmaga feláldozását egészen a halálig, a kereszthalálig.
Ez az áldozat itt kezdődött el, a Jordán partjánál. Innét már egyenes út vezet a Golgotához.
Jézus a keresztség helyétől a Lélektől vezetetten a pusztába megy, ahol Őt kísérti, rázza a sátán.
És végigmegy az ember útján. Az ember bűnösségének útján megy végig Jézus.
Mindvégig hordozván az ember bűnének terhét, az ember keresztjét.
És elmegy egészen a halálig, a kereszthalálig,
hogy mint ártatlan, igaz Bárány odaadja életét a bűnökért. Így üdvözített bennünket az Isten.
Üdvözített bennünket a szeretetével, a szeretetével, amely megjelent Betlehem jászolán.
Üdvözített bennünket a jászol áldott fája által a szeretetével,
amely kegyelmének fényeként beragyogja az ember szívét, beragyogja az ember tetteit.
Üdvözített bennünket Isten kegyelmének szeretetével.
És üdvözít bennünket Isten úgy, hogy magára veszi a bűnök terhét.
Üdvözít bennünket azzal a szeretettel, hogy bűneinkben szeret bennünket, a bűneinkben levőket,
mint ellenségeit szeret az Isten annyira, hogy odaadja önmagát értünk, a bűnösökért.
Ezt a szeretetet szemléljük Jézus keresztségében.
Jézus a bűnösökhöz jött el, a bűnös emberhez, mert Jézus szerette a bűnösöket.
Az Ő barátai a bűnös emberek. Majd maga köré gyűjti őket, hívja a betegeket, mint lelkük orvosa.
Leül a bűnösök asztalához, és együtt étkezik velük.
Nem küldi el magától a bűnös asszonyt, hanem elfogadja a szolgálatot.
Jézus szereti a bűnös embert, keresi az elveszettet, keresi, amíg meg nem találja.
És ha megtalálta, nem a büntetés ostorával sújt le rá, hanem örül neki, örömében a vállára veszi,
és odahívja az ég angyalait, hogy együtt örüljenek vele.
Odaviszi az elveszett embert, a bűnöst az Atya elé, és az Ég színében vallja meg testvérének.
Nem szégyelli testvérének nevezni Jézus a bűnös embert,
mert szereti őket, szereti mindvégig, szereti úgy, hogy az életét adja értünk.
Ezt a szeretetet, megváltó áldozatot szemléljük már a Jordán partján Jézus megkeresztelkedésében.
Látjuk, - Keresztelő Szent János így mutatja be Őt nekünk - látjuk Jézust jönni, mint Bárányt.
Isten Báránya. Bárány, áldozat a mi bűneinkért. Látjuk Jézust jönni,
és vállán látjuk a kereszt fáját - a mi bűneink terhét, a világ minden bűnét hozza, a vállán viseli.
Látjuk Őt alámerülni a Jordán vizében, alámerülni az ember bűnének rettentő tengerében.
És tudjuk, hogy ebben a sötétben nem alszik ki Jézus öröktől és mindörökké ragyogó, fogyhatatlan fénye,
nem szűnik meg, nem csökkenhet az Ő szeretete, hanem fölemelkedik, föltámad.
És úgy támad fel, hogy hozza magával a vállán, mint Jó Pásztor a megtalált elveszetteket, a bűnös embereket,
hozza őket, mint testvéreit,
mint kedveseket Isten szemében,
hoz bennünket, visz az Isten elé, mint Isten fiait.
Ámen.
