Országzászló előtt tisztelgett Pornóapáti népe - A visszatérés 100. évfordulójára emlékeztek
100 éve, hogy visszakerült a trianoni elcsatolást követően Pornóapáti, Alsó és Felsőcsatár, Német és Magyarkeresztes, Horvátlövő, Szentpéterfa, Olmód, és Narda. Ezt ünnepelték január 8-án, vasárnap a faluban német és magyar nyelvű hálaadó szentmisével.
A szertartást követően az ünneplők átvonultak az emlékmű, az Országzászló előtti térre, ahol Unger Dávid, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. A Himnusz eléneklése után Schmalzel Benjámin Német Nemzetiségi Önkormányzat képviselője mondta el ünnepi beszédét:
"100 év telt el a községünk hazánkhoz való visszatérése óta. Az évforduló alkalmat ad az öröm mellett visszatekintésre, számvetésre. Az örömhöz szomorúság is vegyül. Nagy veszteség volt Burgenland és vele együtt a hienz testvéreink Ausztriához csatolása. Emellett szomorú gyász volt községünk Pataki Ferenc plébánosának elvesztése, meggyilkolása. A köztudatban úgy maradt fenn, hogy a szabadcsapatosok szekér után kötötték, majd Szombathely irányába vonszolták. Holttestét a Náraihoz közeli erdőben az út mellett találták meg. Egy perc csendes imával emlékezzünk községünk plébánosára, az események vértanújára.
Az ünnep alkalmával tekintsünk kicsit vissza a történtekre. A kulcsszó a hűség és párja a hűtlenség. Többször hallhattuk tévesen -újságban is megjelent-, hogy a hűség falvai népszavazást követően kerültek vissza Magyarországhoz. Ez igaz volt Sopronra és környékére, de nem volt igaz a mi régiónkra. Itt a határmegállapító bizottság kiszállt az érintett falvakba, és helyi meghallgatásokat tartott a lakosság nemzeti érzületéről. A hivatalos visszacsatolás Felsőcsatáron és Pornóapátiban történt, nagyszabású rendezvény keretében. A pornóapáti ünnepélyen megjelent az akkor még osztrák megszállás alatt maradt Szentpéterfa horvát népe, esperes-plébánosuk és tanítójuk vezetésével. Megjelenésükkel demonstrálták Magyarországhoz való visszatérési szándékukat, amely még váratott magára. 10 év elteltével nagyszabású ünnepséggel trianoni visszacsatolási emlékművet, országzászlótartót avattak, ami akkor a legnyugatibb fekvésű magyarországi Országzászló volt. Nem tudjuk pontosan miért, de a Magyar Nemzeti Népszövetség helyszínül Pornóapátit választotta. Legyünk büszkék rá! Hűség a haza részéről, hogy az ünnepségen Galántai Glock Tivadar horvát, magyar és német nyelven, Sigray Antal gróf pedig magyar és német nyelven, a visszatértek anyanyelvén mondta el beszédét. Az ünnepséget követő napon a Nemzeti Népszövetség képviselői egészen szűk körű ünnepély keretében Szentpéterfán és Felsőcsatáron leplezték le a pornóapáti emléktábla mását. A német nemzetiségű falvak, Vaskeresztes és Pornóapáti tekintetében fontos kiemelni, hogy a saját nemzetiségükkel azonos nemzetű Ausztriára mondtak nemet. És most ugorva az időben, 1941-ben az Anschluss következtében nem Ausztria, hanem a német 3. Birodalom volt Magyarország szomszédja. Miért fontos ez? Mert 1941-ben Magyarországon népszámlálást tartottak. És ezen népszámlálást tekinthetjük akár valós népszavazásnak is. Egy kisebbség, az úgynevezett Volksbundisták - akik a magyar állam által engedélyezett szervezet: Volksbund der Deutschen in Ungarn tagjai voltak - a németekkel szimpatizálták. A nagy többség viszont kinyilvánította hűségét Magyarországhoz. Többen német hienz mivoltuk ellenére nemzetisége magyar, anyanyelve német választ adott meg a feltett kérdésekre. Ki kell hangsúlyozni, hogy ez nem a második világháború végén, a vesztesre álló német csapatok idején történt. Ellenkezőleg, 1941-ben háborús sikert sikerre halmozott a 3. Birodalom. Egy-egy ország meghódítása alkalmával "Sieg Heil" kiáltások Pornóapátiig hallatszottak a szomszédos osztrák falvakból. Ebben az időben mondtak nemet a sikeres Németországra, és demonstrálóan magyar nemzetiségűnek vallották magukat, az anyanyelvűket nem megtagadva. Mondhatjuk egészen biztosan Hűség Magyarországhoz Jeles, Csillagos Jeles! A háborút követően bűnösnek nyilvánított németség szenvedését a pornóapáti lakosok sem kerülhették el. 1946-ban a Volksbundista családokat nem kitelepítették, hanem 30-50 kg-os "egy batyuval" elűzték. Voltak kósza hírek, hogyan fogadták őket Németországban. Azt mondták nekik: "Ha rendes emberek lettetek volna, akkor nem űztek volna el benneteket!". A megüresedett házakat, ingatlanokat telepesek és igénylők kapták. Ezzel a retorzióval nem fejeződött be a németek szenvedése. 1948-ban a lakosságcsere egyezmény kapcsán magyar családokat hoztak községünkbe. De üres ház, szabad terület ekkor nem volt. A megoldást a 10. parancsolat megszegése jelentette. Mert se házát, se mezejét, se jószágát, de ekkor a házát, mezejét, és jószágát vették el a német anyanyelvűektől. Nem kíméltek özvegyen maradtakat, áldott állapotban lévőket. Ha kicsit is belegondolunk a történtekbe jogosan vetődik fel a kérdés az eseményeket átélt emberekben: Ez volt a magyar haza hálája? Hűtlen volt az akkori magyar kormány hű fiaihoz. Szinte filmepizódszerűen mutatja a haza hűtlenségét, azaz esemény, mikor a hazáját szolgáló hienz magyar katona hadifogságból hazatérve otthonában családját nem találja, házában idegenek vannak. Az ünnepen nem öncélú e sérelmek felsorolása, ez szembenézés a múlttal, az elszenvedők keresztje. Ezzel szemben a pornóapáti lakosság hűsége megnyilvánult ezek után abban, hogy a temérdek jogtalanság ellenére semmilyen érdemleges atrocitás nem történt, tudtak együtt dolgozni, együtt ünnepelni, lakodalmat ülni. Számadást folytatva hűségről, hűséget jelent Potzmann István önkéntes Tűzoltóparancsnok kezdeményezése, amikor is 1968-ban nagy ellenállás ellenére a 2. világháború hőseire emlékezve márvány emléktáblát avattak. Igaz ezt csak hajnalban, kizárólag a tűzoltók jelenlétében tehették, kizárva a falu lakosságát. Ezzel a tűzoltók messze megelőzték a régióban levő településeket, akiknél a rendszerváltás körüli időben követték Pornóapáti példáját. Hűséget jelent 1986-ban Pintér Jánosné Lizi néni kezdeményezésére alakult német asszonykórus, illetve 2011-ben a pornóapáti fiatalok kezdeményezésére alakult Nemzetiségi Tánccsoport létrejötte. A hűség sorába - mint hűség Istenhez- mindenképp beletartozik, hogy községünkben az elmúlt XX. században 6 kispapot szenteltek, 3-at a 20 század derekán, 3-at pedig rendszerváltást követően. Legyünk büszkék rá! A haza hűségét jelenti, hogy Hende Csaba képviselő kezdeményezésére az Országgyűlés 2014-ben az érintett falvaknak a "Hűség Falvai " címet adományozta. Ezt követően minden érintett községben emlékművet avattak. Köszönet érte! És hűséget jelent a községünk részéről az említett trianoni emlékmű felújítása kapcsán a Pornóapáti Német Nemzetiségi Önkormányzat kezdeményezése, miszerint a 3 nyelven, horvátul, magyarul és németül történt az eredeti szöveg feliratozása. Ez által a közös emlékmű hűen, anyanyelvén tiszteleg a magyarul sok esetben nem is tudó, hazájukhoz visszatért közösségek előtt.
Most fel kell tennünk a kérdést: Hogyan állunk az anyanyelvhez való hűséggel? Sok minden történt, ami szinte ellehetetlenítette édes anyanyelvünk életben maradását. Mára a társadalmi kapcsolatokból szinte teljesen kiszorult, de még a családok nyelvhasználatból is. Egyetlen hely maradt, az Isten háza, ahol a hitéletben a német nyelv még eleven, habár sokat veszített fényéből. Itt most meg kell említenünk Tamás atyát, aki annak ellenére, hogy nem volt német szakos, lehetővé tette, sokat fáradozott azon, hogy közösségünkben nagy mértékben javuljon a hitéletben a német anyanyelvünk használata. Köszönet és hála érte! Ha hagyjuk, hogy anyanyelvünk teljesen elenyésszen, az azt jelentené, hogy helyes volt a békediktátum által elszakítani a mai Burgenland területét, hiszen nemzetiségi identitásuk elvesztését jelentené az ott élők maradása. Ezzel szemben mindazok, akik a német nyelv, az anyanyelvünk megmaradásáért tesznek, azok azt mondják ki, hogy ebben a hazában nem kell nemzetiségi, hienz mivoltunkat feladni. Ez azt is jelenti, hogy igazságtalan döntéssel szakították el hienz testvéreinket Magyarországtól. Ezt fejezi ki az emlékművön elhelyezett plakett a történelmi Magyarországról.
Végezetül pedig ez a számadás erősítsen meg bennünket, horvátokat, magyarokat, németeket! Hűségben Istenhez, hazához, nemzetiséghez és anyanyelvhez! Isten áldja Magyarországot, és a visszatért községeket!"
A beszédet az emlékhely koszorúzása követte, melyet Unger Dávid és Schmalzl János alpolgármester helyezett el. A szónok felkérte az ünneplő népet, hogy a koszorúzás közben - mivel Szent István Szűz Mária oltalmába ajánlotta Magyarországot, énekelje el közösen a Glorwürdige Königin című német Mária éneket! Az ünnepséget a szózat éneklésével zárult.
Az ünnepi beszéd alatt a meghatódottság uralkodott el a közönségen, többek szeméből könnycsepp csordult. Több mint 60 év telt el a németajkú lakosságot sújtó súlyos retorziók óta, de nyilvános beszéd a szomorú igazságról ez idáig soha nem hangzott el nyilvánosan. Szívszorító volt e szavakat hallgatni mindazoknak, akik átélték, akiknek a családja ezt elszenvedte.
A megrázkódtatásokat elszenvedni viszont nem elég, nem törődhetünk bele helyzetünkbe! Erre utal a beszéd befejező része, melynek tárgya az anyanyelv megtartásának fontossága. Az anyanyelv egy kapott érték, egy tálentum, melyet nem hagyhatunk elveszni. Jézus példabeszéde alapján (Mt 25,14-23) kell cselekednünk, amelynek tanulsága, hogy a ránk bízott nagy értéket kamatoztatnunk, a tehetségünket fejlesztenünk kell! Ezt a felszólítás rávilágít arra, hogy tennünk kell azért, hogy anyanyelvünk tovább éljen községünkben. Ez feladat kell, hogy legyen magyar és német nemzetiségűeknek, világi és keresztény vezetőinknek közösségünkben. Ezzel tartozunk keresztjük terhét annak idején elviselő elődjeinknek. Anyanyelvünk hitéletbe történő megőrzésével egy olyan értéket óvunk, mely emeli településünk, Pinka-menti térségünk, és ezzel együtt Magyarország fényét!
