Gondolatok Pünkösdhétfőre - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése
„A pünkösd buzdít is, és bátorít bennünket, hogy kérjük Szent Lelkedet: Nyisd meg a Te Trónod forrását Istenünk, és a hömpölygő Folyam árassza el a világot, és lépjen be a Te szereteted Szentlelke a mi lelkünk titkos, rejtett kapuján, lépjen be az életünkbe.
És újítsd meg, újítsd meg a föld színét! Újítsd meg a mi kicsiny életünket!
A napokat újítsd meg, amelyek egymás után peregnek, amelyeken elfáradunk!
Újítsd meg a fáradalmainkat! És a reményeinket, amelyekkel újra és újra kezdünk új és új napokat!
Újítsd meg a tetteinket! Újítsd meg a szeretetet bennünk!”
Áraszd ki Lelkedet Istenünk! Így imádkozunk, imádkozzunk így a mai szép ünnepen.
A mai ünnepen azt valljuk meg, hogy Isten kiárasztotta reánk Szentlelkét.
A Trónból, íme, hatalmas folyam fakad. És a Szentlélek, szívünk tiszta vízforrása lett.
Valljuk hitünkkel - erre tanít bennünket a mai ünnep - Isten kiárasztotta reánk Szentlelkét.
A Szentlélek bennünk lakik és velünk, az életünkkel éli az életünket. A miénket? Az Ő életét éli. És az Ő életét Vele mi éljük, a Kegyelemmel együtt élve. Hisszük ezt.
Erre tanít bennünket a pünkösd.
De a pünkösd buzdít is, hogy kérjük: áraszd ki Lelkedet Istenünk.
A pünkösd buzdít is, és bátorít bennünket, hogy kérjük Szent Lelkedet: Nyisd meg a Te Trónod forrását Istenünk, és a hömpölygő Folyam árassza el a világot, és lépjen be a Te szereteted Szentlelke a mi lelkünk titkos, rejtett kapuján, lépjen be az életünkbe.
És újítsd meg, újítsd meg a föld színét! Újítsd meg a mi kicsiny életünket!
A napokat újítsd meg, amelyek egymás után peregnek, amelyeken elfáradunk!
Újítsd meg a fáradalmainkat! És a reményeinket, amelyekkel újra és újra kezdünk új és új napokat!
Újítsd meg a tetteinket! Újítsd meg a szeretetet bennünk!
Legyen több, ami kevés, csak kevéske telik tőlünk! Legyen százszoros a mi termésünk!
Benned ó Szentlélek, Te áradó tiszta Víz, benned álljunk, mint üde zöld fák, akiknek lombja nem fonnyad el.
Teremjünk Tebenned gyümölcsöket, Te élő Kegyelem, gyümölcsöt minden nap, ízeset, gyümölcsöt az Istennek, ajándékot, jóízű, jó illatú áldozatot.
Újítsd meg a mi életünket, és áradj ki reánk!
Légy ott a mi minden reggelünknél, amikor elkezdjük a munkát! És ne csak mi munkálkodjunk!
Hanem a mindennapi tetteinket, a mozdulatainkat, a Te áldott ihletésed fogja kézen, és vezesse!
Legyen a mi életünk, a mindennapi munkánk, ne a földbe temetett, ne a földre néző tekintet, hanem nézzünk az Égre, az Isten, a Szeretet szemébe, és így végezzük újan a megszokottakat, újan és újra.
Légy ott, ó Szentlélek, amikor elfáradtunk, és ha csüggedünk, ha kudarc ér bennünket, ha sikertelenség elbátortalanít, légy ott, Te ülj le mellénk az út szélére, amikor este lett.
És a Te selymes, a Te néma fuvallatoddal vidámíts fel minket a szomorúságokban!
Legyen új a bánat!
Hadd siránkozzunk Tebenned, ha sírni kell, mert Tebenned a mi könnyeink gyöngyszemekké válnak.
És ha elestünk, mert nehéz volt a kereszt, ha felsebezték lábainkat a kövek: Áradj ki Szentlélek, ó gyengék Gyámola!
Gyógyítsd meg a sebest, emeld föl a mi terhünket, minket, akik oly terhesek vagyunk önmagunknak.
Te tudod, Te valóban tudod az öröm, a derű titkát: derítsd fel a homályos éjszakákat!
Újítsd meg a szenvedéseinket, újítsd meg a csüggedéseinket!
Légy ott ó Szentlélek, amikor egymással találkozunk, hogy tudjuk azt: egy vagyunk, nem kettek és nem sokak, egyetlenegy, akiket eggyé kovácsol a teremtő Szeretet, a megváltó Béke.
Amikor találkozunk egymással, Te, ó Szentlélek, Te tedd kezeinket egybe, és a tekintetünket irányítsd egymás szemébe! Te légy a mi mosolygásunk!
És jusson el a szívünkből áradó jóság embertársunk szívébe!
Légy ott a mi családjainkban, amikor az édesanya megsimogatja a kicsinyt.
Az oly meleg, az oly értékes simogatás a Te végtelen gyengédségeddel teljék meg!
Simogasd meg Te is a mi kezeinkkel, a mi édesanyáink kezeivel a mi kicsinyeinket!
És áradj ki Szentlélek a gyermekek lelkére, akik fölnéznek édesapjuk és édesanyjuk orcájára, akiknek ő a hatalmas, az erős.
És a tiszteletet, az engedelmességet, amellyel hozzájuk simulnak, a Te ihletésed tegye olyan tisztává, olyan emelkedetté, amely nem ismer visszavonást.
Amikor ember és ember találkozik egymással, és barátságos szót váltanak, mert a szó eggyé forrasztja a találkozókat, akkor légy ott Szentlélek, és Te légy a mi barátságunk, Te légy a mi találkozásunk!
Áradj ki Szentlélek reánk, és újítsd meg az egész világot, és a mi világunkat, azt az utat, amelyen mi járunk, azokat a napokat, amelyeket élünk.
És ha elérkeztünk életünk estéjéhez, amikor már közel van - érezzük - a búcsúvétel, áradj ki Szentlélek az estékre, az élet estéire!
Állj ott a szenvedők mellett és a betegeknél, hogy ne csüggedjenek el! Te légy a remény!
A minden emberi okoskodáson túl törhetetlen bölcsesség Te légy, hogy bízni tudjunk, nem ebben a földben, amitől elbúcsúzunk, bízni tudjunk a búcsúvétel óráján a Fényben, hogy új nap támad, és az a hajnal nem lát alkonyt.
Légy Szentlélek ott a haldoklók ágya mellett, és légy velünk a halálunkban.
Te kísérj el, emelj át a küszöbön Te, és végy szárnyaidra, amikor azon a széles, egyenes úton megyünk a Trón elébe, légy a vigasztalásunk, a bátorságunk, hogy félelemtelen szívvel menjünk, - az Atyához megyünk, az atyai Házba – hogy úgy álljunk ott a Trónnál, mint lobogó lángok, és Te légy a dicsőítés, hogy kiáltsuk, hogy szüntelen szóval mindörökké imádkozzuk: ó Áldott, ó Üdvözítő, Istenünk, Atyánk, ó Bárány, aki megváltottál minket.
Atyának Lelke, Jézusunk Lelke, légy Áldott.
Áradj ki reánk, és újítsd meg a mi életünket, ezt a földet és a mi egünket, az örökkévalóságot.
Ámen.
2023. május 29. Takács Gyula plébános atya
