Vigyázz ember, lelked is van – Zenés drámát adott elő Brenner Jánosról a csepeli Sekrestye Színpad
Át tudnám ölelni a világot címmel adott elő zenés drámát Boldog Brenner János vértanúról a Csepel-Belvárosi Egyházközség Sekrestye Színpada május 27-én, pünkösdszombat délutánján Kistarcsán, a Rózsafüzér Királynője-templomban.
A szövegkönyvet Iváncsits Tamás A jó pásztor – In memoriam Brenner János (1931–1957) című zenés drámája alapján, a szerző engedélyével írta és rendezte Sztancsikné Losonci Tímea, az idén húszéves színtársulat vezetője.
Brenner János káplánt szent advent idején, 1957. december 14-ről 15-re virradó éjszaka gyilkolták meg bestiális kegyetlenséggel. Gyilkosait azóta sem nevezték meg. A fiatal pap minden áldozatra kész volt a híveiért; a tettesek nagyon jól tudták ezt, így csalták tőrbe késő éjszaka, azt állítva, hogy súlyos beteghez hívják.
Rövid, alig több mint két éves papi pályáját mutatja be az Iváncsits Tamás nyomán írt színdarab, amely 2018-ban készült, Brenner János szombathelyi boldoggá avatásának évében. Az eredeti és az átdolgozott mű is az őt jól ismerő és szerető akkori gyermek és felnőtt hívek elbeszélései alapján íródott.
A darab szerint Brenner János rendkívül komolyan veszi papi hivatását, mindennél fontosabb számára, hogy teljesítse Istentől kapott küldetését, bármit is kérjen tőle az Úr. Ugyanakkor vidám, közvetlen lelkipásztor, aki pillanatok alatt megtalálja a hangnemet a felnőtt hívőkkel vagy a hittanos gyerekekkel. Örömtől és szeretettől sugárzó lélek, egységbe forrt nála a hivatás és a vidámság. Folyamatos fenyegetésnek van kitéve a hatalom részéről, ennek ellenére hirdeti: „Tiszta szív és vidámság! Fő a belső szabadság! / Ha Krisztus velünk, ki ellenünk? / Szeretetben, hűségben, barátságban, örömben, / keresztényként éljük életünk!” Ám a kommunista hatalmat rendkívüli mértékben irritálja, hogy Brenner János megtalálta a hangot a hívőkkel, idősekkel, fiatalokkal egyaránt. A hatalomnak különösen az nem tetszik, hogy a fiatalok nagyon szeretik, szívesen és egyre nagyobb számban mennek a hittanóráira; fociznak, kirándulnak vele.
A darabban három ávós jelképezi a hatalmat; hangsúlyozottan ellenpontozzák a kristálytiszta jellemű Brenner Jánost, homlokegyenest más elveket képviselnek. Szinte mindenütt ott vannak, s ha szükségesnek látják, irgalmat nem ismerve lecsapnak. Ez a bűnben és vérben fogant Kádár-rendszer hajnala, amikor emberek ezrei vannak börtönben, több száz embert gyilkolnak meg 1957–1958-ban. „Ne kérdezze senki, kik vagyunk! Az is titkos, kiknek dolgozunk. / Megbánja, ki velünk szembeszáll. / A törvényes rend úgyis helyreáll” – hangzik a három ávós éneke, hitvallásuk pedig: „Nem szép munka ez, / nem túl népszerű. / De megszerezhetünk mindent. / És ez nagyszerű! / Pénzzel hatalmat, hatalommal pénzt! / Pénzért hatalmat, hatalomért pénzt!” A kiépülő diktatúra három embere közül az egyik dogmatikus kommunista, a másik kettő viszont valóban csak a jobb megélhetés reményében szolgálja ki a rendszert, és lesz irgalmat nem ismerő végrehajtó. Egyikük többször letörli a falon függő Lenin arcképét, másikuk vigyorogva pöckölgeti. Egymás cinkostársai, összeköti őket a pénz és a hatalom beteges szeretete.
A zenés dráma sugallata szerint mintha Brenner János ösztönösen készült volna a vértanúságra. A hittanosoknak elmeséli az őskeresztény korban meggyilkolt gyermek, Tarzíciusz történetét, aki kész volt vértanúhalált halni Krisztusért: elvállalja, hogy elviszi az Oltáriszentséget a börtönben sínylődő keresztényeknek, de útközben suhancok támadják meg, ütik, verik, ám ő még halála pillanatában is magához szorítja Krisztus Testét.
Tény, és elhangzik a darabban: amikor Brenner János még általános iskolába járt, kishittanosként az egyik iskolai rendezvényen bemutatták Tarzíciusz életét, s azt kérte, hadd legyen ő a főszereplő. Később, amikor szaporodnak ellene a támadások, és a hatalom követeli Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspöktől, hogy helyezze el az ifjú káplánt Rábakethelyről, a főpásztor, hogy megóvja, teljesíteni akarja a követelést; Brenner János azonban arra kéri, hogy maradhasson, mert az Úr itt adott neki feladatot, melyet még nem végzett el, és a Jó Pásztor nem hagyhatja magára a nyáját...
„Vigyázz ember! Lelked is van, / ne feledd sosem...” – figyelmeztet az egyik dalbetét. Ez alapvetően lényeges minden egyes ember üdvössége szempontjából. Sokan nem ismernek semmiféle gátlást, ha a saját egyéni érdekeik érvényesítéséről van szó. A Brenner Jánosról szóló zenés dráma mintha arra figyelmeztetne: ez téves, rossz értékrend, önző és sehová nem vezető gondolkodás. Mennyivel tisztább és krisztusibb ennél Brenner János személyes példája.
Elfogadni mindig Isten akaratát, s az élet legnehezebb pillanataiban is szem előtt tartani az ő újmisés jelmondatát: „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik!” (Róm 8,28)
A darab végén elhangzik: „Gyengül hitünk, / kevesen vagyunk, / most is segíts, / jó pásztorunk! / Ez az életút tiszta, szép, / Légy nekünk példakép, / nagyhitű férfiú, / Brenner János vértanú!”
Küldetésünk van, hirdetni Krisztust, az ő igazságát, s valódi keresztényként élni mindennapjainkat
– erre hívta fel a figyelmünket a darab után Vukovich Márton, a kistarcsai templom káplánja, aki kiemelte: pünkösdöt ünnepeljük, a Vigasztaló Szentlélek eljövetelét. A Szentlélek nélkül nem tudunk szentté válni. Brenner Jánost is a Lélek tette szentté, boldoggá.
Ez a gyönyörű előadás gazdagította Kistarcsa népét. Kérjük az Urat, hogy szálljon le ránk a Szentlélek, legyünk Brenner Jánosok, szentek a mindennapi életünkben, Jó Pásztorok, ki-ki a maga területén.
Az idén fennállásának huszadik születésnapját ünneplő Sekrestyés Színpad megrázó, szakmailag összehangolt, lelkünket és szellemünket az ég felé emelő előadásban játszotta el Boldog Brenner János történetét. A népes szereplőgárdából, vállalva a szubjektivitás vádját, két szereplőt mindenképpen kiemelünk: az egyik a címszereplőt alakító Gyulai Árpád, aki még külsőleg is hasonlít Brenner Jánosra. Elhisszük neki, hogy valóban képes megszólítani a híveket, gyerekeket, fiatalokat, felnőtteket, megerősíti őket hitükben. Szeretet sugárzik belőle, és meggyőző erő. A másik szereplő a Kölyök, azaz Gyulai Benjámin. Kezdetektől fogva idegennek érzi magát a hittanos közösségben, mintha nem is közéjük tartozna. Nem közelít a többiekhez, és ők sem keresik a társaságát. Ministrál, de mindent unottan tesz. Időnként mintha megérintené Isten jósága és szeretete, de csak pillanatokra. Valami vagy valaki, talán a gonosz lélek megakadályozza, hogy megnyissa szívét az Úr felé. Ténfereg, nem találja a helyét az életben. A híveket figyelő, róluk jegyzeteket készítő ávós kiváló pszichológiai érzékkel azonnal felismeri benne az árulót. Amikor átnyújt neki egy ezüsttárcát, Júdás árulása villan be, aki harminc ezüstpénzért árulta el Isten Fiát. Jellemző, hogy a Kölyök első és utolsó megszólalása a darabban hazugság: ő csalja el a végzetes éjszakán Brenner Jánost és adja át gyilkosainak, azzal a valótlansággal, hogy beteg a nagybátyja, halálán van, János atya jöjjön el hozzá, feladni neki az utolsó kenetet.
A többi szereplő is megérdemli, hogy felsoroljuk a nevüket: Bényei Ágnes, Gyulainé Németh Éva, Hajcsur Évi, Maixner Ágnes, Elek Zsuzsi, Gyulai Anna, Gyulai Hunor, Gyulai Veronika, Kucsera Szilvia, Sztancsik Blanka, Földes János, Gyurasics Tamás, Katona János, Sztancsik Péter, Sztancsikné Losonci Tímea, aki a darab rendezője és átdolgozója.
Szerző: Bodnár Dániel
Fotó: Ollé Tamás
Magyar Kurír
