Afréka a Mindszentyneumban
Dr. Fodor Réka belgyógyász, háziorvos, a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének akkreditált oktatója. 2015-ben járt először Afrikában, egy ugandai orvosi misszió tagjaként. Férjével, Greguss Sándor íróval közösen hozták létre az Afréka Nemzetközi Humanitárius Alapítványt. Ez idáig 15 orvosi misszión vett részt az alapítvány szervezésében. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hírnöke és Afrika napjának házigazdája volt. Az orvostudomány és a gyógyászat terén végzett munkásságának elismeréseként a Keresztény Kulturális Akadémia 2020-ban Cornelius Díjban részesítette, 2023-ban elnyerte a Gergely Alexandra Emlékdíjat.
Dr. Fodor Réka márciusban, pár nappal a következő afrikai missziója előtt Zalaegerszegen, a Mindszentyneumban beszélt az érdeklődőknek Afrikáról és az Afréka Alapítvány missziós tevékenységéről.
12 évesen Albert Schweitzer könyvét olvasva jutottam el oda, hogy szeretnék majd Afrikába orvosmisszióba menni. Ekkor még egyáltalán nem voltam Istenhívő, de azt tudtam, hogy missziós orvos leszek. Az első misszió ezután 32 évvel, 2015-ben sikerült, akkor Ugandába mentem, de teljesen mindegy volt, hogy hová, azt sem tudtam, hol van Uganda a térképen, de ide szerveztek missziót. Volt egy felhívás, amire én jelentkeztem. Abba a misszóba nem Jézus volt a középpontban, hanem a segítés, ami nagyon jó, de én tudtam, hogy létre kell hoznom egy alapítványt, ami evangelizál is. Ezért hoztuk létre férjemmel, Greguss Sándorral az Afréka Alapítványt. Persze, az alapítványt senki nem ismerte, így senki nem támogatta. Egyszer elmentem Csókay András előadására, aki arról beszélt, hogy már háromszor volt Nigériában, megkértem, kérdezze meg, hogy kell-e oda belgyógyász, és így indult a nigériai misszió. Az afrikai emberek viszonyulása hozzánk változó, nem csak országonként, hanem közösségenként is. A legfontosabb, hogy ki épít fel minket, ki mutat be minket. Kongóban nem katolikus közegben voltam, ott inkább féltek tőlünk. Ugandában viszont nem volt rossz, mert ott már volt előttünk tíz misszió, tudták, hogy barátságosak vagyunk. Nigériában ünnepeltek minket, de ennek az áll a hátterében, hogy egy katolikus közösségbe megyünk, bemutatott minket az érsek atya, hogy mi egy olyan országból jövünk, ahol nem voltak gyarmatok, ettől ők teljesen megdöbbentek. Itt miséken 5 – 10 ezer fő van, és ott elhangzik, hogy jön doktor Réka, ahogy hívnak. Egy testvéri közösség alakult ki itt az elmúlt nyolc évben. Tavaly voltam Ghánában, az első nap alig jöttek betegek, nem volt jól megszervezve, nem mondták el, hogy kik vagyunk. Pár ember, aki eljött, meggyógyult, és egy hétre rá, már a kórház kertjében aludtak százak, hogy beférjenek a következő napra. Azóta is írnak, hogy mikor megyek vissza, de nekem Nigéria a második hazám. – mesélt dr. Fodor Réka.
A 2-3-5 hetes missziót nagy gyűjtés előzi meg. A földrész drámája, hogy ha nincs egy stabil adórendszer, az összes hátrányával együtt, akkor nincs ingyen oktatás, nincs ingyen egészségügy. És ha nincs ez a két pillér, akkor ez a társadalom törékeny. Aki nem jár iskolába, annak anyakönyvezése sincs. Egyedül a katolikus egyház tudja, hogy hány tagja van, mert ott van keresztlevél. Amikor a szülő nő a kórház előtt meghal, mert nincs pénze letétre, akkor értjük meg igazán, hogy mit jelent, hogy ott nincs társadalombiztosítás. Ott is van közkórház, de azért fizetni kell. Persze, előfordul, hogy bekerül egy gazdag a kórházba, és kivált tíz szegény beteget.
Naponta 200 beteget tudnak fogadni. Napokkal korábban kitelepül a mikroszkóp, a generátor, amivel áramot termelnek, és egy húsz fős team. A missziónak mindig van egy anyagi kerete, kb. 60 ezer dollár egy háromhetes misszió költségvetése. A legnagyobb hozadéka a missziónak, hogy ingyen gyógyítanak, és ingyen megkapja a beteg a gyógyszert. Az ingyen gyógyszer nélkül a misszió mit sem érne.
Most már az oktatásra is fókuszál az Afréka Alapítvány, eddig öt iskolába 180 gyereket tudtak rendszeresen támogatni.
Dr. Fodor Rékával a Mária Rádió Régió készített interjút, amely meghallgatható itt.
