Premontreis diákok a Mindszenty zarándoklaton, Budapesten

A Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium 10. D osztályos tanulói kísérőikkel gyalogos zarándoklatra indultak szeptember 16-án. A 14 km-es útszakasz a Városmajorból Máriaremetére vezetett. „Lángtenger kell az egész magyar földre imádságból, hitből és engesztelésből” mottóval szervezték meg Mindszenty bíboros 1947-es férfi-zarándoklata nyomán az idei zarándoklatot az egyházért, hazánkért és a családokért.

7 órakor érkeztünk meg az ősziesen borús Budapestre a városmajori Jézus Szíve templom elé, ahol a szemerkélő eső ellenére már sok-sok diák, tanáraik, szülők, kisgyerekek, idősebbek sorakoztak. A menet pontosan 8 órakor indult Székely János püspök áldásával – elöl mentek a ministránsok, majd szemináriumok papnövendékei, mögöttük a többi zarándok. A város közlekedése kissé felborult ezen a napon, rendőrök, polgárőrök irányították, védték a menetet, lassításra, várakozásra késztetve az autósokat, akik érdeklődve, néha türelmetlenül figyelték a menetünket.

Magasba emelt hangszórók biztosították, hogy a sokaság együtt imádkozhasson, énekelhessen, elmélkedhessen. 10 órára a felhők is szétoszlottak, napsütésben, kellemes időben folytatódott a zarándoklat.

Székely János megyéspüspök röviden szólt Mindszenty József életének, munkásságának főbb állomásairól, majd Bíró László tábori püspök, illetve Blanckenstein Miklós esztergomi szemináriumi rektor gondolatait hallhattuk arról, hogyan gyakorolhatjuk ma Mindszenty bíboros imára való felszólítását a mindennapjainkban.

Délre érkeztünk a kegyhelyhez. A Kisboldogasszony-bazilika előtt Mindszenty József életnagyságú szobrának megáldásával kezdődött az ünnepség. A szentmisét Erdő Péter bíboros úr celebrálta. A szabadtéri oltár körül, a parkban, több száz hívő, köztük rengeteg diák vett részt a szentmisén.

Bíboros úr felelevenítette a 70 évvel ezelőtti zarándoklatot, amelyet a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén vezetett Mindszenty József, hazánk utolsó hercegprímása.

Erdő Péter bíboros felhívta a hívők figyelmét a kereszt üzenetére. „Legyen hát ott továbbra is a feszület otthonainkban, legyen ott papi szobánk falán, vegyük körül tisztelettel, szeretetettel, díszítsük akár virággal vagy a szentelt barkával, amit virágvasárnap viszünk haza. Becsüljük meg az útszéli és a határkereszteket is, mert hogyne volna szükségünk védelemre és szeretetre életünk minden területén, munkában, utazásban, emberi kapcsolatokban, történelmi viharokban. És tekintsünk fel a templomaink tornyán ékeskedő vagy városaink fölé magasodó keresztekre is, mert minden családnak, minden helyi közösségnek, minden népnek is szüksége van a gondviselő Isten különleges, megmentő szeretetére.”