Adventi lelkigyakorlat a sárvári Szent László Plébániatemplomban
Adventi lelkigyakorlatot tartottak a sárvári Szent László Plébániatemplomban 2017. december 7-én és 8-án.
Csütörtök délután a lelkigyakorlat vezetője, Páli Zoltán csesztregi plébános, a Szent László Katolikus Általános Iskola nevelőinek, munkatársainak tartott rövid elmélkedést, majd az esti szentmisén az első, a pénteki rorátén a második és pénteken délelőtt a 10 órakor kezdődő szentmisén a harmadik szentbeszédében készítette fel a híveket az adventi várakozásra.
A nevelőknek, munkatársaknak egy történetet mesélt el 2 lovagról, akik sok csatában voltak már. Egy alkalommal együtt haladtak és beszélgettek. Azt mondta az egyik: „Szeretnék elmenni az Isten hegyéhez”. Gyalog kellett menniük, küszködve haladtak. Nagyon elfáradtak, de egyszer csak egy hangot hallottak.
„Gyűjtsetek össze minden követ, amit találtok, és hozzátok el nekem!” Egyikük mérgelődik, nem akarja vállalni. „Elkísérlek, de szerintem a gondviselő Isten mindig tudja, mikor ki mit bír el”- mondta a kételkedő. „Miért engedi meg a Jóisten a terheket?”- kérdezte. Nem kísérte el társát, visszament a szálláshelyre. A másik megtette a kérést. Felért a hegycsúcsra, a köd felszállt, és a kövek mind gyémántokká változtak.
Mi is próbálkozunk becsületesen helyt állni, és még raknak ránk terhet. Nem hiába van ez, hiszen tetteinket a Jóisten szeretete átváltoztatja a szeretet gyémántjaivá. Az advent is ilyen út, amelyen gyűjtögethetjük a köveinket. Ne fáradjunk el, ne rohanjunk! Lehet, hogy köd van az emberek szívében, de ne adjuk fel, haladjunk, ha lassan is, de folyamatosan előre. Ha nem adjuk fel, lelki kinccsé tud válni, amely hasonlít ahhoz a kincshez, amit a bölcsek vittek a Kisjézus elé. Lelki kincseket. Ezt adom Uram, ez van bennem. Azt tudjuk, hogy mi lesz, de addig mi lesz? Hogyan, milyen lelki állapotban érek oda, nem tudom. A közösségből, a mindennapjainkból merítsünk erőt! Lássuk meg egymásban a segítő útitársat! Tartsuk frissen az örömöt, hisz a Kisjézus mindnyájunknak üzeni: nálad akarok megszületni! Az életünk is egy advent, amelynek végén találkozunk Jézussal.
Pénteken, az esti szentmisén a várakozás pillanatait jelenítette meg az atya. Két várakozásfajtát ismertetett. Az egyik nem biztos, hogy pozitív, hiszen a türelmetlenkedő, ajándékokért sorban álló emberek várakozása nem építő jellegű. A másik várakozás, amikor egy szeretett személyt várunk, a szünetet várjuk, valamilyen pozitív dolgot várunk, ez örömteli. A gyermek születését megelőző 9 hónapos várandóság örömteli perceit emelte ki. Ilyen lelki várandóságnak kellene lenni minden ember adventi készületének. Ám kétféle negatív jelenség van itt is. Van, aki csak az adventi forgatagot élvezi, s mire az ünnephez ér, feszült, veszekedő pillanatokat él át. Van, aki Jézusban egy bájos kisbabát lát, és nem tud mit kezdeni a lelkével.
Szent Miklós, Szent Ambrus és Szent Ágoston alakját kiemelve az ajándékozás fontosságáról beszélt, de nem az anyagias ajándékozás, hanem a lelki ajándékokat előtérbe helyezve. Az imádság csendje, a lelkiismeretvizsgálat tükre segít meglátni, mit adhatok a másiknak. Erősítsük fel a szeretetnyelvünket!
Egy fontos képpel zárta pénteki elmélkedését a lelkiatya. Vajon miért kiabálnak az emberek egymással? Mert akik haragszanak egymásra, azok szíve eltávolodik egymástól, és ezt a távolságot akarják hangerővel áthidalni a veszekedésekkor. Akik szeretik egymást, azok szíve közel van. Náluk elég, ha suttognak.
Figyeljünk a szívek közelségére! Közeledjünk egymáshoz egész életünk során! Az Úristen sok kincset ad, lássuk meg ezeket, és lássuk meg bennük Őt! Bizonyítsák jócselekedeteink a másikhoz való közeledést, és akkor tegyük, amikor kell, és ott, ahol kell!
A pénteki hajnali Roráté misén a reggeli sötétséget említette. „Ködben, félve indultunk el ma reggel is, és haladtunk a fény felé. A város karácsonyi fényei világítottak, de ne a műfényeknek örüljünk. Ne ez vezéreljen minket!” Az adventi várakozás fényei, a jócselekedetek, a hajnali szentmisék mind Jézus segítségének fényei. Az ószövetségi nép is ezt az Örömhírt várta, ahogy mi is várjuk a Megváltó megszületésének örömhírét. Mutassunk fényt egymás felé! Legyen közös célunk! Az ember problémája, hogy okosabbak akarunk lenni a másik embernél, és nem látjuk a helyes utat egymás felé. Két vak ember történetén keresztül bemutatta, mennyire mások akarunk lenni a valódi énünktől. Az Úr nyissa meg a szemünket, és az adventi gyertyák fénye mellett a szívünk lángja is fényesebb legyen! Egy király és a két fia története erre volt példa. Egy király kiadta két fiának, hogy egy szobát töltsenek meg minél jobban. Az egyik fiú telehordatta cukornáddal, a másik csak egy gyertyát tett az üres szoba közepére. A gyertya mindenhova bevilágított. A szívünk is így világítson! Az emberek azt hiszik, hogy nagy dolgokat kell cselekedniük, de az apró dolgok elegendőek. Engedjük meg az Úrnak, hogy betöltsön minket szeretetével! Világítson bennünk az örömfény! Mária igene segítse a mi igenünket is!
Péntek délelőtt a katolikus iskolás diákok elvégezték karácsonyi szentgyónásukat, majd a 10 órai szentmisén a lelki atya nekik elmélkedett.
Ha nem tudja egy gyermek, mit tegyen, a szülője, tanára segít neki. Így segít Isten is egész életünkön át. Isten jónak teremtette a világot, de az áteredő bűn ezt tönkre teszi. Isten lehetőséget ad a javításra, megadja az utat, mint egy GPS. Márián keresztül újrateremt mindent, hogy helyrehozhassuk azt, amit elrontottunk.
Párhuzamosan vizsgálta az első emberpárt és Máriát. Ádám és Éva istent akart játszani, ők akartak irányítani. Mária alázatos. Az első emberpár nem fogad szót, bűnt követ el, Mária mindig szót fogad. Ők elszakadnak Istentől, a Szűz barátja marad Istennek.
Mária nem sokszor szerepel az evangéliumban, de amikor említik, mindig jelen van az, hogy Isten vele van. Mária ezt mindig megtapasztalja élete során. Amikor az angyal megszólítja Máriát, azonnal igent mond. Ha Téged szólítanak meg, azt mondod, nem, majd mindjárt, még nem tudom. A Szűz nem hezitál, azonnal válaszol. Isten téged is kérdez, keres, ha te el is bújnál, akkor is. Egy papírsárkány hasonlattal idézte fel a képet, melyet vékony zsinóron irányít a lent álló ember. Istennel is egy láthatatlan vékony zsinórral kötődünk.
A tudós és a halász történetével beláttatta, fontos a hatalmas tudás, de az alapvető dolgok ismerete, ennél sokkal fontosabb. Tudjunk az apró dolgoknak éppen úgy örülni, értékeljük a kisebb tetteket is olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel Jézus várja el tőlünk!
Szöveg és fotó: Márkus Sándorné
