Adventi koncert a Zala Megyei Szent Rafael Kórházban.

2017. december 16-án a szentgotthárdi Nagyboldogasszony Plébániatemplom felnőtt kórusa ellátogatott Zalaegerszegre, a Zala Megyei Szent Rafael Kórházba, hogy énekükkel megörvendeztessék a betegeket és dolgozókat.

A szentgotthárdi Nagyboldogasszony Plébániatemplom felnőtt kórusa 2006 februárjában alakult újjá Soós János kántor, karnagy vezetésével. Az énekkar tevékenységének középpontjában mindenkor a liturgikus szolgálat áll. Az egyházi év ünnepein az ünnepkörhöz illő egyházi kórusművek, motetták, miseénekek előadásával igyekeznek szebbé, bensőségesebbé tenni a liturgiát. A kórus az eltelt 11 év alatt számos vendégszereplést tudhat maga mögött, felléptek a Szombathelyi Egyházmegye több településén és Ausztriában is koncerteztek már, emellett állandó résztvevői és szolgálattevői a Keresztény Megmozdulásokért Egyesület által szervezett zarándoklatok szentmiséinek. 2017-ben közösségteremtő szolgálatukért, továbbá a hagyományos egyházzenei kórusmuzsika értékeinek megőrzésére, ápolására és bemutatására irányuló törekvésükért „Szentgotthárd Város Képviselőtestületének Díszoklevele” kitüntetésben részesültek.

2017. december 16-án a szentgotthárdi kórus Zalaegerszegre, a Zala Megyei Szent Rafael Kórházba látogatott el Takács András kórház lelkész meghívására, hogy énekükkel megörvendeztessék a kórház betegeit és dolgozóit. Az énekkar a 10 órakor kezdődő szentmise zenei szolgálatával, majd pedig egy szép karácsonyváró koncerttel mutatkozott be.
“Most valósággá válik minden édes remény,
Mely ott ég a szívünk rejtekén.
Az élet tárt karokkal vár,
Hogy szép lesz-e, csupán rajtunk áll.”(Antoine de Saint-Exupéry)

A szentmisében András atya az adventi időszak sötétjében világító fényekről beszélt, melyek gyakran csak az aktuális divatot követik és valódi tartalmuk nincs, így az ünnep múltával hamar kialusznak. Advent azonban a remény időszaka és ezt akkor tudjuk életünkben leginkább megtapasztalni, ha reményünk a fényt hozó, közénk érkező Krisztusból fakad. A lelkünkben gyúló apró láng talán kicsi és jelentéktelen lesz, de a világ sötétsége nem tudja majd kioltani, ha azt az Üdvözítő szeretete táplálja. Az adventi időszak ugyanakkor feladatot is ad számunkra, hiszen a saját reményünk fényét és melegét kell szükséget szenvedő embertársaink felé sugároznunk. Különösen fontos ez egy kórházban, ahol a gyógyulás és gyógyítás reményét nap mint nap megéljük. Mindennapi, sokszor kilátástalannak látszó küzdelmeinkben nem szabad soha sem megfeledkeznünk a mindenható Isten gondviselő szeretetéről, mely biztosítja a szenvedő ember számára a jobb és boldogabb jövő lehetőségét. Egész földi életünkben, és nemcsak az adventi időszakban a remény ajándékává kell tehát válnunk egymás számára.
„Létezik egy megfoghatatlan ajándék, amely többet ér, mint bármi, amit a kezünkbe foghatunk. Ezt nevezem önmagunk odaajándékozásának, vagy jelenlétünk ajándékának.” (Gary Chapman)

A szentmisét követően a szentgotthárdi kórus jelenlétével, szép énekével valóban egy kézzel megfoghatatlan, de ugyanakkor értékes és lélekemelő ajándékot nyújtott át a megjelenteknek. Előadásukban Petres Csaba: Harmatozzatok és Mostan kinyílott egy szép rózsavirág, Mary Linn Lighfoot: Pie Jesu, Federica Pellegrini: Ó jöjj le Messiásunk, Jacques Arcadelt: Ave Maria, Demény Dezső: Aranyszárnyú angyal és Johann Sebastian Bach: Adeste Fideles műve szerepelt. Majd a vendég énekkar tagjai megtekintették a kórház kápolnáját, ahol ismét felhangzott Bach talán egyik legszebb karácsonyi éneke: „...Ó jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!”