Lélektúrák Ausztriába No.5.: Hohe Wand

2018. március 3-án újra megcéloztuk Ausztriát, hogy a fiatalokkal közösen túrázzunk egyet a gyönyörű havas környezetben.

A Lélektúrák Ausztriába elnevezésű túrasorozat ötödik állomásán Bécsújhely mellé, a Hohe Wandra kirándultunk. Bár az időjárás kissé elbizonytalanított minket a hét folyamán, szombat reggel annál nagyobb kedvvel pakoltuk össze hátizsákjainkat a havas túrára. Reggel fél 8-kor a Székesegyházban vettünk részt szentmisén, azután indultunk útnak.

Pió testvér és Óra Krisztián atya vezette reggeli ima után mindenki befészkelte magát a hosszú útra... a másfél órás útra. Igyekeztünk egész napra kitartó meleg tartalékolni magunkba, amire, mint később kiderült, nem is volt szükség! A Hohe Wand Nature Parkjába érkezve, először felkerestük az ún. Skywalk kilátóteraszt. Ez a háromszög alakú építmény több méterre kilóg a 120 méter mély szakadék fölé, ráadásul padlója rácsos, így tényleg olyan érzésünk van, mintha a mélység felett szabadon lebegnénk. A kilátóhoz vezető út során, úgy éreztük magunkat, mintha egy mesében lennénk... Az érintetlen, havas erdei táj, a fenyőfák hóval fedett ágai, a kis ösvények, melyeken lépdelve ropogott a hó a lábunk alatt... csodálatos érzés és látvány volt! A kilátóhoz érve kissé elszomorodtunk, ugyanis a kilátás nem volt túl jó, hisz a hideg miatt teljesen „tejbe” borult a táj. De ez sem szegte kedvünket, érdekes volt látni például, hogy egy jégtömb leejtve 120 méter magasból milyen sebességgel érkezik le a szakadékba, vagy, hogy ilyen magasból ki ismeri fel a lent legelésző zergéket. Egy csoportkép készítése után továbbindultunk az állatsimogató felé, ahol törpe pónit, lámákat, szamarakat és nyuszikat is láthattunk, simogathattunk. A túra során sokszor meg-meg álltunk, hisz az érintetlen hó látványa arra hívta némelyik fiatalt, hogy hó angyalt készítsen, vagy éppen ”megfürödjön” a hófehér, szűzi hóban. Volt ,aki a fejenállást is kipróbálta egy kisebb domb tetején.

Az állatsimogató után a következő és egyben utolsó célállomásunk következett. A hegység talán legnépszerűbb menedékházához, a Wilhelm Eichert-Hüttéhez mentünk, mely a meredeken leszakadó déli sziklafal látványos sziklaformációi, a Grosse Kanzel (1052 m) közelében épült. Az egyik sziklán a Wildenauer-emlékkereszt áll, ahonnan páratlan kilátás tárul szép időben, az alant fekvő, rendezett falvakra és a Schneeberg monumentális tömbjére. A kereszt tövében közösen imádkoztunk, Pió testvér vezetésével. Egy rövid csend alatt végiggondoltuk, miért ajánljuk fel a túrát és milyen áldozatot vállalunk a nagyböjt hátralévő részében majd egy tizedet is elmondtunk a rózsafüzérből. Ezután a hüttében egy forrócsoki mellett melegedtünk fel, beszélgettünk picit, majd az előrejelzéseknek ellentmondva, gyönyörű napsütéses időben indultunk vissza a buszunkhoz, hogy elinduljunk Bécsújhelyre. A városba megérkezve megnéztük a dómot, ahol keresztutat jártunk a résztvevőkkel. Ez volt kirándulásunk utolsó programpontja. Mindenki kellemesen elfáradva szállt be a buszba, s egy szép napot magunk mögött hagyva érkeztünk vissza Szombathelyre.