Egymásra hangolva - Apa-fia hétvége a Martineum Felnőttképző Akadémián
2018. április 6-án Apa-fia hétvégét tartottak Martineum Felnőttképző Akadémián.
Várakozással teli izgalommal indultunk neki április 6-án az Apa-fia hétvégének negyedik gyermekünkkel, aki 12 éves. Néha nehéz meghozni egy ilyen döntést, kimozdulni otthonról és beköltözni egy hétvégére a Martineum Felnőttképző Akadémiára. Én is így voltam vele. De mondhatom, feleségemmel együtt nagyon jól döntöttünk.
Pénteken délután kezdődött a program. Időben sikerült megérkeznünk. Jó néhány ismerős arc tűnt fel a résztvevők között, így baráti hangulatban kezdődött a bemutatkozás. Ritka alkalom, hogy egy apa úgy mutatja be a fiát, hogy nem csak a nevét mondja, hanem még 7 jellemző dolgot is elárul róla. De még ha a gyermeknek is sikerül megoldani ezt a feladatot! Nagyon kedves mondatok hangzottak el apa és fia részéről egyaránt, mosoly, öröm volt látható az arcokon. Kimondhattuk és megtudhattuk, hogy milyennek éljük meg egymást a mindennapokban. Vacsora után nagy lelki élményben volt részünk mialatt végig jártuk az imaösvényt. Megtapasztalhattuk, jó dolog adni és kapni egymástól és áldást mondani apának fiára és a fiúnak apjára. Befejezésül volt egy kis játék is, így vidáman térhettünk nyugovóra.
Szombaton együtt töltötte mindenki a délelőttöt, egymásra találva, hangolódva a mentálhigiénés gyakorlatokkal. Felismerhettük gyermekünkben a határozott vezetőt, amikor a fiúk vezették szavaikkal édesapáikat a saját maguk által tervezett és kivitelezett akadálypályán. Hibátlanul vezettek bennünket, édesapákat az éles kanyarokban, néhol négykézláb, máskor az asztalon kúszva. Jó volt átélni, hogy nyugodtan ráhagyatkozhatunk gyermekeinkre, pontos, kedves utasításaikra, hogy biztonsággal célba érjünk.
Ebéd után a gyerekek közösen játszottak, az apák kávé mellett vidáman beszélgettek. Délután két csoportra osztódtunk, az egyik fele a társaságnak szelfivadászaton volt a városban, indulás előtt kaptunk néhány szempontot a témaválasztáshoz. Nem kevés kreativitásra és gyorsaságra volt szükség, ha valaki mindent el akart készíteni. A többiek a szabaduló szobában közösen néztek a kihívások elé. Itt is szükség volt gyorsaságra, jó helyzetfelismerésre, kreativitásra, közös munkára. Ez igazi csapatépítés volt apák és fiaik között. Öröm volt együtt küzdeni, dolgozni a sikerért.
Az esti vetélkedőn apák és fiúk összemérhették tudásukat, gyorsaságukat és ügyességüket játékosan, sok nevetéssel, szurkolással egymás között.
Másnap, szabadon választhatóan közös szentmisével ünnepelhettünk az Irgalmasság vasárnapján. Délelőtt párban beszélgettünk kettőnk kapcsolatáról, és megtervezhettük közös bakancslistánkat. Jutott idő egy kis pingpongra, sakkra, tollaslabdára, csocsóra is.
Jó érzéssel a szívünkben búcsúztunk el egymástól ebéd után és indultunk haza. Apák és fiúk is úgy élték meg ezt a hétvégét, hogy érdemes másokat megismerni, barátságokat kötni és főként érdemes időt szakítani egymásra.
Szöveg: Gyenese Balázs és Jakab
