Erdély kincsei Nicken
Október 20-án délután Nicken a Szent Anna templomban Feiszt György Vas megyei főlevéltáros által tartott előadással kezdődött alapítványi est keretében, Erdély világörökségi helyszíneit, az erődtemplomokat ismerhették meg az érdeklődők. Ezt követően került sor a „Vándor Székely” kiállítás megnyitójára, mely egy hónapig tekinthető meg Nicken az Örökségvédelmi Közösségi Házban.
A kiállítás anyaga egy székely ifjú által összegyűjtött a székelyek életét elénk táró kivételes gyűjtemény,melynek mottója: Isten, Haza, Család. Bálinth Zoltán a székelyföldi Háromszék, / ma Kovászna/ megyében található Árkos szülötte. Bálinth László és Kölne Eszter gyermekeként látta meg a napvilágot. Műgyűjtő a helybeli Dalhstrőm Kálmán művelődési társaság vezetője. Még gyerekkorában elvesztette szüleit. Az árván maradt kiskamasz felett a szomszéd cipészmester vállalt keresztszülőséget. Kitanulta az asztalos szakmát, majd munka mellett elvégezte a Marosvásárhelyen a népfőiskola néprajz-népművészet szakát. Az utóbbi években alkalmi munkákkal harangozással kereste, keresi kenyerét. Orbán Balázs nyomdokait követve gyalogosan járja Székelyföldet, és 15 éves kora óta gyűjti a régiségeket. Kezdetben a híres Csernátoni Hasszmann Pál Múzeum gyűjteményét gyarapította. Mindössze 20 éves volt, amikor 1998-ban önerőből létrehozta és felavatta az immár tíz esztendeje látogatható Árkosi Tájmúzeumot, az Unitárius vártemplom bástyájában. Erdélyben több helyen, (Sepsiszentgyörgyön évente, Marosvásárhelyen, Pincetetőn, Perkőn), de Budapesten és Szolnokon is rendeztek már kiállítást tárgyaiból. A Sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum ”Kistestvérének” folyamatosan bővülő anyagát egyedül gyűjtötte össze, s a kincsek száma mára a 8000-et is meghaladja. Ami nem fér el a bástyában, azt otthonában tárolja. Minden régiségre összekuporgatja a pénzt. Azt akarja, hogy a székelység múltját felidéző tárgyak falujában maradjanak. Öntött kályhák, vasalók, mezőgazdasági szerszámok, szövőszék, nagybőgő, tulipános láda, varrottasok, régi írásos dokumentumok, népviseletek, is megtalálhatók a gyűjteményében. Külön egységet képeznek a háborús emlékek, melyet az első és második világháború fennmaradt különleges tárgyai alkotnak. Magyarországon közel negyven településen kerültek bemutatásra gyűjteményének darabjai, egy szolnoki házaspár Betti és Lóránt, a kiállítás mentorainak segítségével, akik önzetlenül, szívvel lélekkel segítik, hogy e kincsek minél több magyar ember számára megismerhetőek legyenek.
Novák Elemér az alapítvány elnöke köszöntőjében elismerését és köszönetét fejezte ki a Raskó házaspárnak, hogy ”immáron egy évtizede szívvel lélekkel teljes önzetlenséggel, a legnagyobb szerénységgel és odaadással végzik missziójukat. Ezért aztán nem véletlen, hogy útjaink találkoztak és a Nickiek számára is lehetővé tették, hogy bepillantást tehessenek a székelység hétköznapjaiba, ünnepeibe, az erdélyi mesteremberek műhelyeibe. S mindezt miért teszik, ami a mai anyagias világban szinte elképzelhetetlennek tűnik? Elmondásuk szerint,- mely példa lehet sokunk számára-, a legfontosabb a sok új ismerős, a sok új barát, és az az érzés hogy az önzetlen segítségnek is van hozadéka, amit az ember elsőre talán nehezen vesz észre, ez pedig a barátság.
A megnyitót színesítette a sárvári Aranyrózsa Nótaklub, erdélyi népdalokból összeállított műsora. Az est szeretetvendégséggel zárult, ahol lehetőség nyílt a mai rohanó világból kilépve nyugodt, bensőséges beszélgetésekre.
