Megemlékezés a doni áttörés évfordulóján

A doni áttörés 76. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést Szombathelyen a Martineum Felnőttképző Akadémia udvarán felállított pápai keresztnél illetve a Kálvária-templomban.

1943. január 12-én mintegy 200 ezer honvéd szolgált a 2. hadseregben a Don partján. A 76 évvel ezelőtt megindult szovjet támadás miatt több mint százezer magyar katona, köztük több Vas és Zala megyei, soha nem tért haza szeretteihez. A hősökre emlékeztek Szombathelyen, a Martineum Felnőttképző Akadémia udvarán felállított pápai keresztnél, amelyet az elmúlt hónapokban felújítottak. Székely János megyéspüspök az ünnepség keretében megáldotta a keresztet.

Megemlékező beszédében Kövér István, a Recski Szövetség Nyugat-Dunántúli Szervezetének elnöke felidézte: Magyarország akár csak az I. világháborúban, a másodikban is akarat ellenére vett részt. Sztálin és Hitler világuralmi törekvései világháborúba torkollottak. Geopolitikai helyzetünk és a trianoni békediktátum meghatározta, hogy nem lehetünk semlegesek, részt kell vennünk a háborúban. Hangsúlyozta: 1942-ben a német és magyar kormányok közötti megállapodás alapján került a 2. magyar hadsereg a keleti frontra. A hadsereg a 3. szombathelyi, 4. pécsi, 7. miskolci hadtestből állt. 1942. április 12-én Szombathelyről indult az első szerelvény a keleti frontra. 1943. január 12-én elsöprő erejű szovjet támadás indult, de a hadvezetés ekkor még nem ítélte visszafordíthatatlannak a helyzetet. Ez a véleményük csak a január 14-i újabb szovjet támadás után változott meg. Évtizedeken keresztül nem volt szabad beszélni az eseményekről, a katonákról, és az iskolai tankönyvekben sem lehetett az igazságot leírni, mondta Kövér István. A magyar csapatok csak január 27-én kezdhették meg a visszavonulást. Több ezren a visszaúton az éhségtől, kimerültségtől megfagyva lelték halálukat. A tragédia máig hat, és feledni sosem szabad, emlékezni kell a hősökre, zárta szavait Kövér István.

Ezt követően a Szombathelyi Egyházmegye képviseletében Székely János megyéspüspök, Szombathely Megyei Jogú Város képviseletében Puskás Tivadar polgármester helyezett el egy-egy szál virágot és mécsest a keresztnél. Hasonlóképpen tettek a résztvevő megemlékezők is.

A Kálvária-templomban folytatódott a rendezvény, ahol beszédet mondott Puskás Tivadar polgármester, valamint Gyurácz Ferenc. A Vasi Szemle főszerkesztője beszédében kiemelte: olyan nagyszerű embereknek, mint pl. a vasi Kuntár Lajosnak köszönhetően már a háború alatt megjelentek az első hiteles írások a Don folyó mentén történt eseményekről. Ám a kommunizmus idején a könyvet betiltották, és a doni áldozatokról nem lehetett hitelesen beszélni. Ez csak az 1960-as 70-es években változott meg, amikor megjelenhetett Nemeskürty István könyve és Sára Sándor több részes filmsorozata. A rendszerváltás után még volt lehetőség a résztvevőkkel is beszélni, sőt, pl. Szombathelyen rendszeresen megemlékezést is tartanak. Gyurácz Ferenc kiemelte: a közvélemény egy részében még ma is több téves közhely tartja magát a harcokról és a katonákról. Ilyen pl. az, hogy mi volt a harcokban való részvétel oka, vagy a hadsereg felszereltsége. Mi mai magyarok, egyre távolodva az eseményektől, hálával gondolhatunk vissza apáink, nagyapáink, dédapáink nemzedékének áldozatvállalására, mondta Gyurácz Ferenc.

Az áldozatokért bemutatott szentmisén Székely János hangsúlyozta: a 20. század Európa történelmének legsötétebb időszaka volt. Benne két világháború, két diktatúra, több millió halálos áldozattal, vagy a trianoni békediktátum és a vérbefojtott 56-os magyar forradalom. Mi a tanulsága, üzenete a 20. század történelmének? – tette fel a kérdést a megyéspüspök. Három dolgot emelt ki. Az egyik, hogyha egy nép a többi fölé emeli magát, ha azt gondolja, hogy joga van másokat eltiporni, akkor egy idő után már nem értik egymást a népek és ebből háborúk fakadnak. Ezzel szemben áll Pünkösd, amikor Isten tanítani akarja az embereket a szeretet nyelvére, amely segít felismerni a másik nemzetben, népben a testvéreinket. A másik, hogy a Kárpát-medence népei egymásnak szomszédai, testvérei, és csak együtt boldogulhatunk. A harmadik tanulság pedig, hogy Európának a gyökere a kereszténység, a Biblia. Ez a gondolkodás eredményezte azt a világot, amelyben ma élünk. Amikor a 20. században Európa népei ezt elutasították és két istentelen ideológia vette át a hatalmat, abból rettenetes embertelenség született. Európának addig van jövője, amíg vannak benne a kereszténységből, a Bibliából, Krisztusból táplálkozó emberek, mondta Székely János.