Doni megemlékezés Szombathelyen
A doni áttörés 77. évfordulóján kegyeleti megemlékezést tartottak Szombathelyen a Martineum Felnőttképző Akadémia udvarán. A katonákért a Kálvária-templomban mutatott be szentmisét Székely János megyéspüspök.
Hetvenhét évvel ezelőtt, 1943. január 12-én kezdődött a doni áttörés, amelyben a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg több mint százezer katonája esett áldozatul. Rájuk emlékeztek Szombathelyen a Martineum Felnőttképző Akadémia udvarán. Beszédében Nemény András szombathelyi polgármester családi emlékeket idézett fel, azokat a háborús történeteket, amelyeket a nagyapja mesélt neki, aki túlélte e borzalmat. Hősök és áldozatok is voltak a Don-folyó mentén harcolók. A katonák nem arra készültek, hogy hősök legyenek: haza akartak térni, családot alapítani és nem idegen földön maradni örökre. De amikor besorozták őket tudták, hogy akár az életüket is adják, ők úgy hitték a hazáért, úgy ahogy csak a hősök teszik. És áldozatok is voltak. Egy, az ember legrosszabb természetét megmutató korban, rossz döntéseknek kiszolgáltatva, valódi esély nélkül, halálra és dicstelenségre ítélve, mondta a polgármester. A megemlékezés végén virágokat, mécseseket helyeztek el a megjelentek, köztük Székely János megyéspüspök, a Pápai keresztnél, illetve a doni emléktáblánál.
A Kálvária-templomban szentmisét mutattak be a katonákért, amelynek elején Majthényi László, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke mondott beszédet.Székely János szentbeszédében hangsúlyozta, Krisztus tudta, mi vár rá, hogy rettenetes kínok között adja majd életét a világért. Vért izzadt a Getszemáni-kertben, ahogy előre látta a szenvedést, mégis bátran és fegyvertelenül indult el. Fegyvertelenül is győzött, és a szelídség útjára tanítja a világot.
A II. világháború borzalmait az I. világháború és az utána következő igazságtalan békediktátum vetette el. A megnyomorított nemzetek keserűségéből született a második világégés – folytatta a püspök, majd a hazánk háborúba lépéséhez vezető eseményekről beszélt.
A 20. század rengeteg tragédiát hozott nemzetünk és Európa sok népe számára. Két rettenetes világháború, két rettenetes diktatúra, Trianon, 1956... Népünk azóta sem tudta ezt kiheverni, azóta is ennek terhe alatt görnyedünk. Éppen ezért az egyik legfőbb küldetésünk az lenne, hogy megpróbáljunk talpra állni. Megpróbáljuk egymás kezét megtalálni, megpróbáljunk újra alkotni, álmodni. Ne panaszkodjunk, hanem találjunk újra igazi eszményeket, értékeket, célokat. Leginkább találjuk meg újra Krisztust, az egyetlen igazi királyt, induljunk el az ő nyomában – biztatott Székely János.
Ezután felidézte, hogy mikor néhány éve Erdélyben, Csíksomlyó felé zarándokolt, egyik ott élő barátja arról beszélt, hogy mintha a székelyek elvesztették volna az identitásukat. Hosszú évszázadokon keresztül védték a Kárpátoknál a magyar határt. Ezt a 20. század elsöpörte. S mégis, talán valami hasonlót kellene a magyarságnak újra megpróbálnia: nem földrajzi határokat, hanem szellemi bástyákat, lelki kincseket védeni.
Értékeket védeni viszont csak úgy tudunk, ha elkezdjük élni az értékeket: a család, a gyermekvállalás értékét, a hit kincsét, az anyanyelvünkhöz, kultúránkhoz való ragaszkodást – mutatott rá a főpásztor. Ebben tudnánk újra megtalálni az identitásunkat. A magunk erejéből nem megy a talpra állás, Isten ereje és kegyelme nélkül se Európának, se a magyar nemzetnek nincs jövője.
Dr. Székely János megyéspüspök szentbeszéde meghallgatható itt.
